Milyen lehet a következő 4 év? Miért vár ránk egy újabb válság? Mi a magyarok ősproblémája? Jaksity Györggyel sok mindenről beszélgetünk a májusi címlapinterjújban. Miért nyert a Fidesz? Erre adott válasza már nem fért be a lapba, itt van.
„Ez egy másik szakma, én az újságolvasói véleményemet mondom. Nagyon odafigyelt a Fidesz, hogy a választók számára megnyerhető többsége mit szeretne látni, hallani, megélni. Egy sor olyan intézkedés született, mely ebből a szempontból nagyon is sikeres volt. Először is pénzt juttatott az embereknek, vagy csökkentette a kockázataikat, vagy legalább meglibbentette ezt a jövőre nézve. A másik, hogy hatalomtechnikai szempontból is elővette a tankönyvet és minden olyan lépést megtett, ami azért szükséges, hogy az ellenfelei minél kisebb eséllyel rúghassanak labdába: választójogi törvény, körzetek átszabása, politikai ellenfelek egyre több eszközzel történő eliminálása, a többit meg elvégezték az ellenfelek saját maguk. A harmadik – és ez nem biztos, hogy minden társadalomra igaz, de a magyarra mindenképp –,hogy mindegy mit csinálnak az uralmon lévők, de legyenek határozottak.
Az emberek többsége úgyse érti, hogy mi történik. Azt se érti, hogy mit jelentenek be, nem hogy a döntések hatásait. Ha üzletemberek nem tudnak beruházási döntéseket hozni, annyi a bizonytalanság, pedig ez a szakmájuk, akkor hogy várhatnánk el az átlagembertől, hogy átlássa, mi hogyan hat a jövedelmére, a hitel-visszafizetési, vagy az autóvásárlási képességére. Jó hogy van közéleti diskurzus, még van valamennyire szabad sajtó is, de a társadalom nem érti, mi történik körülötte. Azt eszi és abban a formában, ahogy becsomagolják neki és ezt a tankönyvet is jól olvasta a Fidesz, hiszen a legfőbb tájékoztatást nyújtó források közvetlen, vagy közvetett pártkontroll alatt vannak, vagyis a csomagolás az ő érdekeiket szolgálja. Kevesen veszik a fáradságot, hogy ha valamiről úgy érzik, nem teljesen úgy van, megnézzenek egy második, harmadik, negyedik forrást, magyarázatot.
Sem ideje, sem motivációja nincs erre az embereknek, a tudáshiányra és ignoranciára pedig jól alapoztak kommunikációban és a programok végrehajtásában is. 2010-ben a határozatlanságra, eredménytelenségre mondtak nemet a választók – egy kis reform, aztán két lépés vissza, ebből elég, mindegy, csak már induljunk valamerre. És ez a preferencia fennmaradt 4 évvel később olyanokban is, akik azt érzik a saját egzisztenciájukon, hogy nem éppen jó irányba mennek a dolgok. De ezek legalább mondanak valamit, hogy merre mennek, a többieknél meg semmit se látni, azokkal se jutottunk egyről a kettőre.”