Ügyes megoldást választott a Wizz Air a tőzsdére vonuláshoz: nem egyből eresztik rá részletes számaikat a piacra, hanem először csak szándéknyilatkozatot adtak ki a tervekről. Elmondták fontos mutatóik egy részét, de a lényeget még megtartják maguknak: annyit elárultak, hogy 200 millió eurót vonnak be, de az csak később derül ki, hogy az új papírok kibocsátása mellett mennyit adnak el a jelenlegi részvényesek, s ami talán a legizgalmasabb: mennyit ér a cég, mekkorát kaszálnak a jelenlegi befektetők.
A Wizz rendkívül átgondolt stratégiával tartotta titokban eddig a számait. Váradi József vezérigazgató többször is elmondta, hogy ez óriási versenyelőny a cégnek: ők látják a legnagyobb konkurensek részletes mutatóit, de a Wizzét senki. Emlékezetes példa, amikor a megboldogult SkyEurope lényegében kényszerből tőzsdére ment, a Wizz azonnal látta, hol vannak erős pontjai konkurensének. Kapásból rányomult például a Sky prágai bázisára és sokkal hatékonyabb működése révén ki is csinálta konkurensét. A tudatos titkolózás hátulütője mindössze annyi volt, hogy a cég 10 éves története során folyamatosan keltették halálhírét: nem csak a Ryanair szerette csődben látni és láttatni a Wizzt, hanem időről időre megjelentek sajtóinformációk is rendkívül nehéznek gondolt helyzetéről. Ez azonban csak az első évben volt igaz.
A tőzsdei bevezetéskor persze teljesen nyitott könyvvé válik a Wizz is, de látszik, hogy csak a lehető legutolsó pillanatban akarják felfedni a legfontosabb mutatókat. A szándéknyilatkozattal és a kevés, de szép adattal már lehet hergelni a befektetőket, hogy vegyenek majd a részvényekből és igazán meglepő lenne, ha nem zárulna fényes sikerrel a Wizz londoni bevezetése.
A magyar tőkepiaci szakemberek persze szomorúan konstatálják, hogy a Wizz Air elkerüli a pesti tőzsdét. Azt állítják, hogy itt nagyobb figyelem összpontosulna a cégre, mint bárhol máshol. Sajnos ez egyáltalán nem biztos, hogy így van. A Wizz nem magyar, hanem európai brand, nagyon sikeres és méretben is van akkora, hogy ne sikkadjon el Londonban. Kitűnően marketingelhető például azzal a dumával, hogy a leszálló ágb
a került Ryanair gyorsan növekvő kelet-európai kistestvére. A magyar tőkepiacnak nagyon nagy szüksége lett volna a Wizzre, jófejség is lett volna a cégtől, ha itt is bevezetik, de a Wizznek igazából semmi szüksége a magyar tőzsdei jelenlétre.
A londoni bevezetésre már tavaly sor kerülhetett volna (erre számítottunk mi is, amikor a magyar Forbes első számának címlapjára tettük Váradi Józsefet), de valamiért elhalasztották az IPO-t. Azóta kiderült, hogy tesznek az iparági trendekre, most pedig mutogathatják a márciusban zárult üzleti év eredményeit, ami valóban impresszív: a bevétel átlépte az egymilliárd eurót, a profit 89 millió euróra ugrott, a töltöttség 85,7 százalékra javult, miközben az egy székre jutó költséget tovább csökkentették. Kíváncsian várjuk a részletes adatokat és a kibocsátási árat, hogy kiderüljön: mennyire becsültük novemberben helyesen a cég értékét, amikor azt írtuk, alsó hangon is 300 milliárd forint lehet.
