A halál völgyében csak az állam segíthet - interjú Korányi Lászlóval

2014.06.04. 00:05

Zsiborás Gergő

Korányi László szerint látszódik, ha egy uniós pályázaton nem a legjobb nyer. A sokak által várt, majd sokak által kritizált Gazella-pályázat a szívügye, elárulta, mivel győzte meg a gazdasági tárcát és hogy miért kell várni a befektetésekre. Azt is elmondja, miért fontos, hogy az állam segítse át a "halál völgyén" a kezdő innovatív cégeket. Interjú a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) elnökhelyettesével. 


Koranyi_László_T3I6955_PLK.jpgA Gazella-pályázat lényege, hogy üzleti inkubátorokon keresztül befektetésre érett szakaszba juttatnak ígéretes projekteket. A pályázat elindításán 2008 óta dolgozott, mondhatni a szívügye ez az egész.
Nyugodtan mondhatjuk. Az alapkoncepció azóta is megmaradt: magántulajdonban lévő inkubátoroknak az állam átadja a kiválasztás jogát, és tőkét juttat a startupoknak. Amennyiben az inkubátorok is be akarnak fektetni a kiválasztott startupokba, az állam azt többszörösen kipótolja. A lényeg, hogy ne az állam döntse el, hogy mely startupokba érdemes befektetni, ezt bízzuk a piaci logikára.

Az üzleti logika a kiválasztásnál lehet, hogy érvényesül, utána viszont nem biztos. Bojár Gábor is erről beszélt a Forbesnak adott interjújában.
Gáborral ez egy régi vitánk, de jóban vagyunk! (Nevet.) Az innovációnak van egy olyan szakasza, amit a szakma egyszerűen csak a „halál völgyének” nevez (jellemzően az első két évre szokták ezt mondani – a szerk.), ezt a piaci logika önmagában nem tudja kezelni. Ugyanakkor nagy társadalmi károkat okoz, tehát itt egy piaci hiányossággal van dolgunk.

Épp a halál völgye a szűrő, aki itt elesik, az miért tudna később lábra állni?
Nem ez a szűrő. Egy jól működő magánbefektető is meghúzza a határt, aminél nagyobb kockázatot nem vállal (speciális esetek persze előfordulnak). Igenis vannak olyan cégek vagy találmányok, melyek állami segítséggel hidalták át a halál völgyét! Ellenpéldának szokták felhozni az USA-t, mondván, ott az állam magára hagyja a piacot. Ez azonban nem igaz, a Szilícium-völgy történetében is nagyon fontos szerepet játszottak az állami megrendelések, a „türelmes” állam vállalta át azokat a kockázatokat, amit a piac nem (a témában ajánlom Steve Blank, a Stanford professzorának egyik előadását: Secret History of Silicon Valley). Persze önmagában ez nem lett volna elég, az amerikai pionír attitűdre is szükség volt. De ahol az innováció sikeres, ott mindig van állami szerepvállalás, ez még Európában is jól látszik. Nem véletlen, hogy a K+F ráfordítás ott a legmagasabb, ahol a védelmi kiadásokra az állam nagy hangsúlyt fektet (Nagy-Britannia, Svédország, még a Nokia is ebbe a kategóriába tartozik).

Visszatérve a Gazellára, ami egy izraeli program átvétele, készült annak adaptálásáról magyar előtanulmány? Sok mindenben változott az eredeti, 2008-ban felvetett elképzelés.
Igen, számos ponton adaptálnunk kellett az eredeti programot a magyar sajátosságokhoz. Előtanulmány készült itthon is, ebben én nem voltam benne. Számos ponton támaszkodott egy korábbi finn dolgozatra, a programot ugyanis átvette Finnország is (Vigo Accelerator néven), ahol szintén készült egy részletes felmérés egy ilyen jellegű pályázatról. A finn tapasztalatok nagyon kedvezőek amúgy.

Melyek voltak a legfontosabb megállapítások a program adoptálásával kapcsolatban?
Számos ponton hasonló volt a finn eredményhez. 2010-ben, a kormányváltás után a Matolcsy György vezette szaktárca „NGM Műhely” néven indított sorozatot, ahol a legjobb nemzetközi gyakorlatokat vettük számba. Ide írtam egy tanulmányt a tapasztalataimról.

Így karolta fel a kormányzat a pályázatot? Lehet tudni, hogy végül miért kapott zöldjelzést az NGM-től?
Ez igazából Cséfalvay Zoltán államtitkáron múlott (a nemzetgazdasági tárcánál ő foglalkozik a startupokkal – a szerk.). Volt kint Izraelben egyszer egy delegációval, a programot pedig én állítottam össze, rengeteget beszélgettünk, többek között erről is.

Ez volt a fordulópont?
Igen. A munkát jóformán azonnal el is kezdtük. Addig számtalanszor próbálkoztam, hoztam ide én is izraeli delegációt, tartottam szemináriumot, 2009-ben már sajtótájékoztatót is akartunk szervezni a rajtról, de valami miatt mindig meghiúsult a program, vagy másra kellett a pénz, vagy megfúrta egy ellenérdekelt szereplő. Nem az említett tanulmányon múlt, hanem azon, hogy az államtitkár úr általában is nagyon nyitott szemmel nézte a kinti gyakorlatokat, azonnal felismerte, mi az, ami ebben a programban Magyarország számára értékes lehet, és a kezdeményezés mellé állt. Amint hazajöttem, 2012 nyárutóján, egyből elindult a munka. Így sem volt egyszerű, több tárcával és az NFÜ-vel is rengetget kellett egyeztetni.

2014_08_cover_0529_01.jpg

Mivel tudta meggyőzni az államtitkárt? Miért van nekünk szükségünk Gazella-pályázatra?
A szakpolitikai eszköztár nagyon széles. Az egyik megközelítés, hogy támogassuk a kkv-kat, adjunk adókedvezményt. Ahol azonban nagy a szórás, a támogatás spektruma széles, ott a technológiai transzfer nem hatékony, más szempontból persze hasznosak lehetnek ezek az eszközök. A high-tech iparágakat, az innovációt és a K+F-et célzott programokkal lehet csak támogatni, legalább is azokban az országokban, ahol ez jól működik, ezt látjuk.

A pályázatot sok kritika érte a kiírás óta. A legtöbben azt mondják, az inkubációs folyamatban az újabb állami pénzek lehívása túl bonyolult és bürokratikus.
A túlzott bürokrácia egy jól kitalált program halála is lehet akár. Ezzel számoltunk is. Az inkubátorok akkreditációja egy hónap alatt lezajlott, nemzetközi zsűrivel 20 pályázati anyagot néztünk át, minden csapatot személyesen meghallgattunk. Itt mindenki éjjel-nappal dolgozott. Még az államigazgatáson belül is meg lehet ezt csinálni: csupán egy hónap telt el a beadás és az eredményhirdetés között!

A bürokráciát megpróbáltuk a pályázatnál kiküszöbölni, ezzel amúgy még nem vagyok elégedett, de azt gondolom, hogy kezelhető mennyiségű a teher, amennyiben a bürokrácia is végzi a dolgát. A III. alprogramban – ami a startupok támogatására van kiírva – minimális anyaggal kell például pályázni, formai és összeférhetetlenségi kontrollt jelent csupán. Mindezt úgy vittük végig, hogy folyamatosan, már a pályázat kiírása előtt is egyeztettünk és konzultáltunk az érintettekkel, az észlelt hibákat pedig igyekeztünk akár menet közben is kijavítani.

Mi volt a legfontosabb szempont a kiválasztásnál?
A tapasztalat. A menedzsmentnél, a befektetési boardokban és a tulajdonosok között is azt vizsgáltuk, ki milyen tapasztalattal rendelkezik, csinált-e már hasonlót, milyen korai fázisú befektetésekben van tapasztalata, ismeri-e a nemzetközi gyakorlatokat, vannak-e külföldi kapcsolatai? A pályázóknak prezentálni kellett saját működési modelljüket is, vizsgáltuk ezek fenntarthatóságát is (az akkreditációt 8+2 évre kapják meg a kiválasztott inkubátorok).

Bojár Gábor neve nyilván jól csengett, ő utólag kiszállt a pályázatnyertes inkubátorból. Elég lett volna bárkinek leraknia az asztalra egy „startup allstar” csapatot és már meg is van az akkreditáció?
A nyerteseknek minden lényeges változást be kell jelenteniük, éves jelentést kell készíteniük, és az akkreditáció visszavonható. Egy ilyen taktika nem lenne célravezető.

Mi lesz az Aquincum Inkubátorral így?
Bojár helyét Garai Gábor vette át, megnyugtató cserének gondoljuk, Garainak nagyon erős az amerikai háttere és már magyar startupot is segített a világsikerhez.

Mennyire szoros a kapcsolat a négy nyertes inkubátorral?
Az éves jelentésen kötelezettségen túl, rendszeresen, akár havonta többször is beszélünk.

Hány céget sikerült az inkubátoroknak eddig felhajtaniuk?
Nagyságrendileg közel 300 céget vagy alapítót hallgattak meg négy hónap alatt. Ez pozitív. Ebből inkubátoronként nagyjából 3-5 befektetési döntés született – egyelőre az állami oldalra vár mindenki.

Hogyhogy?
Sok átalakulás történt menet közben.

Az EU-s kifizetések átszabása miatt?
Az Innovációs Alap korábban a Miniszterelnökséghez tartozott, majd a fejlesztési tárcához, idén januárban viszont átkerült az NGM-hez. Minden egyes ilyen váltást el kell fogadtatni, kinevezésekkel jár, új SZMSZ-eket kell írni. Ez sok időt vesz el. Október óta három nagyobb szabású átalakítás is volt, ami érintette a pályázatot, ezek egyenként akár egyhónapos várakozást is indukálhatnak. Bízunk benne, hogy ezek után már stabilabb lesz a háttér, és a döntéshozatali intervallumok is elfogadhatóbbak lesznek. Én optimista ember vagyok: ezek olyan hátrányok, melyek az állam működésével együtt járnak, de nem kikerülhetetlenek. (Az interjú óta a miniszter aláírása is rákerült az inkubátorokat jóváhagyó dokumentumra.)

Ha sokat is kell várni, az inkubátorokban „érlelődő” cégek akár 100 milliós állami befektetéshez is hozzájuthatnak, a teljes pályázati keret több mint 2 milliárd forint. Ez nem a ló másik oldala? Ez jóval több, mint amennyiből a halál völgye elkerülhető.
Elnézve a külföldi és a magyar pályázati gyakorlatot a lényeg inkább az, hogy a pályázati pénzekért igenis legyen kemény verseny és az nyerjen, aki a versenyben jobbnak bizonyul. Még a strukturális alapokból kiírt pályázatoknál is érződik a különbség, hogy mikor zajlik így a döntési folyamat. Látjuk, hogy a hosszú távú eredményességben mit jelent, ha nincs igazi verseny.
Nem az állami pénz az, ami önmagában ellustít és felelőtlen pazarlásra ösztönöz, hanem a rosszul elköltött állami pénz. A „megélhetési pályázó” kezd itthon is egyre ismertebb fogalom lenni. Ez abszolút káros. Ott, ahol a kiválasztás alapja a verseny, ott ez az eredményekben meg is fog látszódni. Az sem jó egyébként, ha a vállalkozó vagy a kockázati tőkés költi el rosszul a pénzét, nem szerencsés, ha a startupok a kockázati tőkések igényei felé kezdenek el tolódni (az nem feltétlenül egyezik a piacéval). A szakpolitikának óriási a felelőssége abban, hogy a kereteket jól határozza meg.

Ebben hogy állunk, teret kapnak a szakpolitikai elképzelések?
Azt gondolom, hogy a Gazella-pályázat ebbe az irányba egy fontos lépés. Természetesen lehet rajta javítani, és akarunk is. A Gazella 2.0-nál már túlvagyunk az érintettek szakmai vitáján. Kontrollra mindenképp szükség van, de ez egy sokszereplős történet, ahol kompromisszumokra szorulunk néha.
Szakpolitikai szinten a szándék és a tudás is megvan ahhoz, hogy jobb minőségű pályázataink legyenek.

Az első Gazellából kimaradt, helyenként kritikus pályázók előtt ismét itt a lehetőség. Mit lehet tudni a Gazella 2.0-ról?
5,6 milliárdos keret áll rendelkezésre, egy része 2014-re, egy része 2015-re. Az első körben nyertesek is pályázhatnak, vagyis ők újabb startupokba vonhatnak majd be tőkét. A pályázatnak ugyanakkor az is a célja, hogy 4-5 újabb inkubátor is el tudjon még indulni.

A korábbi vesztesekkel is egyeztettek?
Természetesen, mindenkit meghallgattunk. De ez nem azt jelenti, hogy mindenki észrevételét be is építjük a pályázatba. A pályázók természetesen sok mindent szeretnének, a mi szempontrendszerünk valamivel komplexebb. A jobb feltételeket majd visszamenőlegesen is szeretnénk érvényesíteni.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: pályázat innováció startup halál völgye Matolcsy György NGM NIH Gazella-pályázat Korányi László

A bejegyzés trackback címe:

https://forbes.blog.hu/api/trackback/id/tr736222709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.