Mégse megy tőzsdére a Wizz Air, legalábbis ebben a hónapban. A cég szűkszavú közleményben tudatta, hogy nem folytatja a megkezdett kibocsátási procedúrát, mivel az elmúlt időszakban kedvezőtlenné vált a hangulat a légitársaságok részvényeinek piacán. Mi ez? Bukás, hazárdjáték, vagy profizmus?
A külső szemlélőnek ma még nincs elegendő információja, hogy átlássa az okokat. Épp a legfontosabb információkat nem tudjuk ugyanis: a Wizz Air pontos gazdasági mutatóit. A cég szokatlan módon csak a tőzsdére vonulásai szándékát jelentette be a múlt hónapban, de nem tette magát nyitott könyvvé, a visszakozás után meg tudja őrizni azt a versenyelőnyét, hogy konkurensei nem látnak bele a működésébe.
Ami tény: valóban csúnyán elfordultak a befektetők a légitársaságoktól. Kemény profitfigyelmeztetéssel rukkolt elő a Lufthansa és az Aer Lingus, az olajár pedig megugrott az iraki feszültség nyomán. A Wizz Air árazását meghatározó nagyobb fapadosok, a Ryanair, az easyJet és a Norwegian árfolyama is 10 százalék körüli mértékben zuhant pár nap alatt. Ez azt jelenti, hogy a Wizzt is legalább ennyivel kevesebbért lehetett volna eladni, márpedig a tőzsdére vonulás lényege, hogy tulajdonosai csökkentsék részesedésüket, a lehető legmagasabb áron adjanak el.
A visszavonulás valószínűleg a Wizz fő finanszírozójának, az Indigo Partnersnek a döntése. Úgy tűnik, a szektor hanyatlásával nem teljesül az az elvárás, amit az ismert légiipari befektető kitűzött: a piac csak érték alatt venné a céget. Ilyen helyzetben vagy beéri kevesebbel a tulajdonos, vagy azt mondja, ráér az eladás, megvárja, míg a piac újra megfelelően értékel.
A halasztásról szóló döntés arra utal, hogy az Indigo nincs eladási kényszerben. Nincs más befektetési célpontja a láthatáron Európában, nem úgy, mint Amerikában, ahol tavaly átcsoportosított a Spiritből a Frontier Airlines-ba. A Spirittel sikerre vitték az ultra fapados modellt a tengerentúlon, amit most a másik légitársaságnál is bevezettek. A Wizz helyett azonban nincs másik jelölt, valószínűleg úgy számolnak, hogy jó áron szívesen kiszállnak, de áron alul nem akarnak. Nagyobb potenciálnak tartják tovább tartani a Wizz-befektetést, mint átcsoportosítani bármi másba.
Ha valóban csak arról van szó, hogy külső körülmények miatt kaptak volna jóval kevesebbet a Wizzért, mint amit terveztek, s a cég számai kiválóak, akkor nyilván jó döntés a halasztás. Sanszos, hogy ha az olajár csökken, a szektorban javul a hangulat, akkor ősszel akár a most tervezettnél is magasabb áron tudnak eladni a Wizzből. Biztosra azonban soha senki nem mehet. Láttunk már sokszor olyat, hogy évekig tartó lejtmenet kezdődött és a hiába működtek jól tőzsdére vágyó vállalatok, a piac nem volt vevő a semmi jóra, a kibocsátások száma pedig a töredékére esett.