Holló Gábor kárpótlási jeggyel kezdte, mi mással. Amikor először elfogyott a pénz a Náncsi Néninél költötte el utolsó ötezer forintját. Aztán csöngött a telefonja, és megkérdezték tőle: fizethetünk? Hogyan vált milliárdossá a Hirkereso.hu alapítója? Részlet a Forbes augusztusi címlapsztorijából.
Kicsit tartok az első találkozástól. Elképzelhetetlenül fura arcnak tűnik annak alapján, ahogy mások leírták. Kevesen találkoztak vele, de valahogy mégis sokan ismerni vélik. Mogorva szociopata, és nem áll szóba senkivel. Dagobert bácsi, aki semmit se csinál, csak szórja a pénzt, amit azzal keres, hogy egyszer az életben volt egy jó ötlete. Úgyse áll szóba veled, az üzletfeleivel se hajlandó találkozni. Úgy hallottam, álnév a Holló Gábor. Régóta nem Magyarországon él, itt csak a megbízottjai beszedik a pénzt. Ilyeneket hallok.
Végre sikerül szerezni hozzá egy számot. Kicseng, nem veszi fel senki. Se aznap, se másnap, se a következő héten. Marad az a nyilvános mailcím, amit a kapu.hu médiaajánlatában bárki megtalálhat. Pár perc múlva válaszol. Épp most jött haza Amerikából, nehezen viseli az időeltolódást, megfázott, de rendben, a következő héten igyunk egy kávét.
Szocreál pizzéria Angyalföldön, egyszerű ételek. Az ő ötlete, ott lakik mellette, nem akar mozogni. Látszik, hogy még kába, és először nem is igazán érti, miért érdekes ő a Forbesnak. Arra számítok, hogy nehezen akar majd kötélnek állni, púp leszek a hátára, lepattint pár perc alatt. Lúzerségnek tűnik ötven percet dobni a parkolóórába, de már épp majdnem büntetnek, amikor szaladok új jegyért. Aztán megint, majd harmadszor is. Lassan szólnom kell, hogy nem tudok menni a gyerekért.
Mert beszél. Vagy inkább mesél. Nem csak a szájtról, amely gazdaggá tette, hanem bármiről, őszintén. Leginkább Amerikáról. Aztán Albertirsáról. A csajokról. A luxusautókról. Az emberi irigységről. Húsz perc után úgy érzem, olyan, mintha sok év után újra látnám egy régi osztálytársam. A következő alkalommal pedig mintha ezer éve ismerném, együtt kajtattunk a lányok után a gimiben, és azóta is az egyik legjobb haverom.
Pedig tényleg nem vette fel a telefont. Nincs tíz ember, akinek felveszi. Gyűlöli a felesleges locsogást, ott a mail, abban bárkivel bármit el lehet rendezni. Ott látja, mi mennyire sürgős, van, akinek egy perc alatt válaszol, és van, aki sokat várhat. Már nyolc éve félmilliárd forintot közelíti az éves árbevétele, de névjegykártyája nincs. Minek? A nagy partnerek időnként személyesen akarnak tárgyalni, de ez csak annyiból jó, hogy egyszerűbb utána a kommunikáció. Mert üzletileg az ilyen megbeszéléseken semmi lényeges nem történik.
Egyetlen társa van, aki a technikai hátteret biztosítja. Ezenkívül tényleg tök egyedül csinálja. Övé az ország minden bizonnyal legnagyobb profitmarzsú biznisze. Költség alig, tud valaki még olyat, ahol az árbevétel 98 százaléka a nyereség? Pedig évek óta „csak” híreket olvas és optimalizál. Számol, érez és kihozza a legnagyobb nyereséget abból a két hírgyűjtő szájtból, amelyeket kitalált és üzemeltet. Holló Gábor egy olyan előadást tart műsoron, amely évek óta szinte változatlan, de a nézők annak ellenére eljönnek minden hónapban, hogy pénzügyi helyzetük egyre csak romlik. Ő meg csak áll, és elégedetten szedi a belépőt.
