A Distinction mobilapplikációkat fejlesztő magyar startupot 4 évnyi működés után vásárolta fel a skót Skyscanner, a srácok mindössze egy angyal befektetővel jutottak el idáig. Nem túlzás, életük üzletét ütötték nyélbe, a legújabb Forbesban beszéltek a felvásárlás hátteréről. A sztori azt is mutatja, hogy angyalbefektetőnek lenni jó üzlet - de elképesztően rizikós. Weiszbart Zsolttal beszélgettünk arról, milyen egy jó angyal, és hogy mekkorát szakított a felvásárlással. 

Kapui Ákos, Orosz Bálint (alapítók) és Weiszbart Zsolt, angyalbefektető - túl az első exiten 

Felépítettél itthon egy 30 fős céget, sikeres voltál. Miért mentél a Stanfordra? Mi volt a célod?
Viszonylag fiatalon, 26 évesen kaptam meg a lehetőséget, hogy felépíthettem az IFS hazai csapatát. Ez első hazai munkahelyem (most már 14 éve) és folyamatosan "on the job" kellett elsajátítanom és bizonyítanom a  vezetői képességeimet. Nagyon hasonlított ez az időszak egy startup elindításához.
Hét év után a frontvonalban úgy éreztem szükségem van egy kis „intellektuális” pihenésre, feltöltődésre. Szerencsére ebben partnerek voltak az IFS közép-európai vezetői és egy éves fizetés nélküli szabadságot vettem ki. A Szilícium-völgy és a Stanford Business School megcélzása az IT szakmából érkezve adta magát,  és szerencsére sikerült is elsőre bejutnom.

Mi volt a legmegdöbbentőbb számodra, amit kint tapasztaltál?
Úgy éreztem magam mint egy gyerek aki beszabadult egy játékboltba. Az ember folyamatosan kapkodta a fejét, jobbnál jobb kurzusuk, tanárok, CEO-k, vállalkozók szerepeltek minden nap az „étlapon”. Megdöbbentő volt tapasztalni az egyetem és a versenyszféra szimbiózisát, illetve az a tiszta versenypiacot és ennek mechanizmusait, ami kelet-európai szemmel szinte elképzelhetetlen. Szintén meglepő volt, hogy a volt szocialista országok szinte mindegyikéből évente 2-3 hallgató tanult a suliban, viszont Magyarországról én voltam az első.

A kamatok alacsonyan, sok az adóteher a befektetéseken. Te egy céggel csináltad meg életed üzletét. Csak az vezérelt, hogy valamit átadj abból, amit a Stanfordon tanultál, vagy tudatosan, pénzügyi befektetésként is kezelted azt, hogy pénzt tettél a Distinctionbe?
A Distincitont sosem kezeltem pénzügyi befektetésként, inkább egy olyan kihívásként, hogy miként lehet mentorként átadni azt a tapasztalatot, amit egy globális IT cég hazai vezetőjeként, illetve a Stanfordon töltött év során tanultam. Hazatérésem óta folyamatosan motoszkált bennem, hogyan lehetne kisebb hidakat építeni a Szilícium-völgy és a hazai vállalkozók, szakemberek között, hiszen ez a környező országokban már működik. Ezek inspiráltak a Singularity University CEE versenyeinek szervezésében illetve a White Summers Ügyvédi iroda budapesti kirendeltségének megnyitásában való közreműködésben (Mark White volt például a Prezi ügyvédje is San Franciscóban, azóta több magyar startup amerikai startjánál segédkezett - A szerk.). .

A Distinctiont indulása után négy évvel vásárolta fel a skót óriás, a Skyscanner. Elárulod mekkora megtérülést hozott ez a befektetés neked? Hátha másnak is meghozza a kedvét az angyalkodáshoz.
Ahogy azt a cikkben is írod, nem nyilatkozhatok a pontos összegről, annyit azért elárulhatok, hogy ha a megtérülési szorzót nézem, azzal a Völgyben sem kellene szégyenkezni.

El kell érni egy fajta anyagi függetlenséget ahhoz, hogy követni tudd azokat a cégeket, amikbe befektettél? Vagy megy ez a melód mellett is? Mennyire full time "munka" ez valójában?
Nagyon fontos, hogy nekem az angyalkodás csak hobbi, a full time job az IFS Hungary vezetése. Ez az a biztos háttér, ami miatt megengedhettem azt  a”luxust”, hogy mindenféle külső nyomás nélkül tudjak befektetni.

2,5 milliót adtál a srácoknak, de emellett tanácsadóként mindig ott voltál, Bálintot elkísérted egyszer Amerikába is. Mi kell ahhoz, hogy valaki "jó angyal" legyen. Sok szabadidő?
Az USA-ban az  angyalok minimum évi 8-10 befektetést csinálnak és alapvetően a nagy számok törvénye alapján dolgoznak,  hisznek abban hogy 3-4 évente sikerül elcsípni egy-egy jó céget. Ennek feltétele egy olyan ökoszisztéma, amiben folyamatosan validálni próbálják ötleteiket a vállalkozók tömegei. Itthon tapasztalatom szerint sokkal jobban előtérbe kerül a tanácsadó, mentor szerep, ha a vállalkozó és angyal között működik a kémia.

Egyszer egy véleménycikkedben azt írtad a  Forbesba, hogy az angyalbefektetőnek oda kell adni a pénzt és "elfelejteni, hogy odaadta". Te mégis elég aktív szerepet vállaltál például a Distinction életében. Most akkor hogy is van ez?
Arra értettem, hogy a tőkét nem szabad klasszikus értelemben vett befektetésnek kezelni, csak azzal a tőkével érdemes ilyen magas rizikójú befektetésbe beszállni, ahol fel vagy rá készülve, hogy a teljes összeg nagy valószínűséggel elveszik. A Distinction esetében klasszikusan a smart money felállás érvényesült, hiszen a pénz mellett hozzáfértek a teljes kapcsolati tőkémhez és üzleti tapasztalatomhoz. Természetesen ez csak akkor működik, ha a befektetési célpont és az alapítók élni is tudnak vele.

Az szerinted mennyire reális, hogy még többen fektessék a megtakarított pénzük egy részét ilyen cégekbe? Az FFF (barátok, család és az őrültek, akik pénzt adnak egy kezdő vállalkozónak) modell nálunk egyáltalán nem olyan elterjedt, ami a KSH adatait nézegetve nem is olyan meglepő. Szerinted minimum mekkora az a pénz, amivel érdemes elkezdeni az angyalbefektetéseket? El tudod képzelni, hogy a közeljövőben kialakul egy angyal réteg itthon is, akik inkább tehetséges fiatalokba rakják a pénzüket, mint mondjuk befalapokba?
Nem tartom reális alternatívának a klasszikus befektetési formákkal szemben, hiszen teljesen más a rizikója, nem véletlen, hogy az USA-ban például az „angyaloknak” meg kell felelniük az ún. akkreditált befektetői követelményeknek. Úgy gondolom itthon kb. 30 millió forint az az összeg amiből 2 év alatt 6-7 csapatos portfóliót lehet építeni úgy, hogy 4-6 éves távlatban reális esély van komolyabb hozamra. Erre azért jelenleg kevesen vállalkoznak - az X, illetve idősebb generáció tagjainak ez elég életidegen, kivéve ha ők is részesei voltak már valamilyen sikersztorinak. Épp ezért inkább abban  bízom, hogy a sikeres IT vállalkozók fölvállalják ezt a katalizátor szerepet és elkezdenek megjelenni ezen a piacon. A magam részéről próbálok ennek megfelelni és januártól a White Summer Cofounder program keretében keresem az újabb befektetéseket.