Nem lehetett könnyű döntés tavaly júniusban, amikor a Wizz Air tulajdonosai a tőzsdei bevezetési procedúra célegyenesében kihátráltak a tranzakcióból. Mára kiderült: az olajárzuhanás úgy felértékelte a céget, hogy jóval magasabb áron tudnak kiszállni. Mázli is kellett tehát a sikerhez, de ez persze semmit se ért volna a cég kitűnő gazdálkodási eredményei nélkül.
Hónapokig tartott az előkészítő munka és sok pénzt emésztett fel, mégis lefújták a tranzakciót arra hivatkozva, hogy a kedvezőtlenre forduló iparági helyzetben nem kapták volna meg azt az árat, amit a cég részvényei érnek. A Wizz Air legnagyobb magyar tulajdonosa, Varga Zoltán nem is titkolta a Forbesnak adott tavaly őszi interjújában, hogy nem értett egyet a döntéssel, s az is tény, hogy sokszor előfordult már olyan, hogy a hasonló helyzetbe keveredő cégek utólag megbánják a döntésüket.
Jó pár hete lehet tudni, hogy a Wizznél nem lesz ilyen probléma. Az olajár meredek esése felértékelte a légitársaságokat, indexük október óta szárnyal, melynek nyomán az elmúlt hetekre teljesen egyértelművé vált, hogy a cégeredmény változatlansága esetén is a tavalyinál akár 20-25 százalékkal magasabb áron tudják eladni a Wizz-részvényeket, ha újra a tőzsde mellett szavaznak. Ez közel 100 milliárd forinttal is növelhette a cég értékét. A Forbes ma megjelenő számában az egyik írás 10 részvényre hívja fel a figyelmet, olyanokra, amelyek jól szerepelhetnek alacsony olajár mellett. Beletettük plusz egyként a Wizz Airt is, melynél egyértelműnek tűnt, hogy nincs jobb időpont a nyilvánossá válásra, mint az idei tavasz. Azt persze nem gondoltuk, hogy mire kijön a lap a nyomdából, meg is jön a bejelentés a tőzsdéről.
A cég a tavalyi próbálkozáshoz hasonlóan ezúttal is szűken méri az információkat a gazdálkodásáról, de amit elárultak, arra utal, hogy továbbra is kitűnőek a számok. Az üzleti év decemberben zárult 9 hónapjában az utasszám 18, az árbevétel 20, a működési eredmény 38 százalékkal nőtt. Annyit javult a cég készpénzellátottsága, hogy a tőkeemelés mérete kisebb lesz, mint amit tavaly terveztek, 200 millió euró helyett csak 150 milliónyi összeget kívánnak bevonni. Az árazásról persze egy szó se, mint ahogy arról se, hogy a jelenlegi tulajdonosok közül kik és mennyi részvényt kívánnak eladni. A procedúra elkezdődött és nagyon valószínű, hogy heteken belül sikerrel zárul.
A budapesti tőzsde ezúttal se jött szóba, a Wizz Air ragaszkodik Londonhoz. Ott vannak a befektetők, mondják, meg ott vannak a konkurensek, akikkel össze lehet a céget hasonlítani. Ez igaz, de annyira globális a pénz- és tőkepiac, hogy ez megoldható lenne akkor is, ha bárhol máshol csinálják meg az IPO-t. A magyar befektetők abban bízhatnak, hogy ha Londonban nagy sikerrel túlesnek a bevezetésen, másodlagos jegyzésként behozzák a papírokat azoknak az országoknak a tőzsdéire is, ahol a cég a legismertebb, a legtöbb utasa van - Varsó mellett Budapest lenne a kézenfekvő választás.
Nyilván bármikor jöhetnek rendkívüli események, melyek elveszik a befektetők kedvét a részvényvásárlástól. De ha nem lesz ilyen a következő pár hétben, a Wizz Air az elmúlt 10 év egyik legnagyobb magyar sikersztoriját írhatja, a magyar Forbes legelső címlapemberét, Váradi Józsefet pedig a világ legelismertebb cégvezetői között tarthatják számon. Jó kapusnak szerencséje van, meg az üzleti életben is kell a mázli: tavaly is nyilvánvaló volt, hogy a Wizz Air alapítói és eddigi befektetői nagyon gazdagok lesznek egy sikeres IPO után, a senki által előre nem látott olajáresés nyomán pedig szinte bizonyosan jóval nagyobb lesz a kasza.
