Szemerkényi Réka washingtoni magyar nagykövettel a Forbes áprilisi számában közöltünk interjút. A lapba főleg a genderkérdések fértek, de a nagykövet asszonnyal arról is beszélgettünk, hogy mit szólnak Washingtonban az egyre szorosabb orosz-magyar kapcsolatokhoz, és hogyan látják a menekültválságot. Kimaradt részek következnek az interjúból.

Magyarország Oroszországhoz való közeledése a markáns kérdések között van a két ország képviselőinek beszélgetéseiben?

Azoknak a világpolitikai kérdéseknek a sorában, amelyek Washingtont foglalkoztatják, a terrorizmus, az ISIS elleni harc, Kína és az ukrán válság mellett az Oroszországgal való kapcsolatok is értelemszerűen mindig jelen vannak. Ezekben a kérdésekben, főleg felületes vélemények megfogalmazásakor, elhangoznak olyan vélemények amerikai részről, amelyekkel sokszor nem értünk, nem érthetünk egyet. Ilyenkor fontos ezt szóvá tenni, és amennyiben ezek fajsúlyos, komoly szereplőtől, intézménytől, elemzőtől származnak, akkor fontos, hogy megadjuk a lehetőséget arra, hogy a döntéseinkhez vezető utat is érzékelhessék. 

Ezekben a beszélgetésekben általában azt tapasztalom, megértik a szempontjainkat és befogadják őket. Mind Magyarországnak, mind az Unió tagállamainak, sőt az Egyesült Államoknak is az az érdeke, hogy Oroszországgal stabil, megbízható, partneri együttműködő kapcsolatot alakuljon ki. Ez vitán felül áll. A külpolitikai párbeszédben nyilván érzékeny pont Ukrajna, mert ott különbözik az amerikai és az orosz vélemény, ugyanakkor az ISIS elleni harc egy együttműködési lehetőség. Ez a kapcsolat nem csak orosz részről, de amerikai részről is elég cizellált.

Most azt mondja, nem néznek a magyar kormányra ferde szemmel Washingtonból az orosz barátsága miatt?

Azon pragmatikus szempontokat, amelyek miatt Magyarország érdekeit szolgálja egyes területeken együttműködni Oroszországgal, higgadt, nyugodt beszélgetésben szinte kivétel nélkül elfogadják, megértik, még akkor is, ha a kérdésfeltevés először keményen indult.

A menekültválság kezelésében is elég negatív képet festettek az országról a nemzetközi médiában.

Onnan nézve azt látom, hogy a politikai diskurzusban két, élesen elkülönülő véleménycsoport jelenik meg: miközben a média valóban sok sommás, egyoldalú véleményt közvetített, negatív képekkel és a negatív képek negatív magyarázataival, addig az is egyértelmű, hogy felelős döntéshozó, elemző ilyet nem fogalmazott meg, kezdetektől fogva értik, és egyetértenek a magyar szempontokkal.

Csak Magyarországról szólnak negatív hírek egyébként?

Az első fél évben valóban Magyarország volt ezen hírfolyam kereszttüzében, igen. Azóta már nyilvánvaló, hogy szélesebb látószögre van szükség. Azóta mindenki számára nyilvánvalóvá vált, amit mi a kezdetektől mondtunk, hogy nagyon összetett problémáról van szó, amit nem lehet sommásan menekültválságként kezelni. De ami nagyon jól megfigyelhető, hogy az amerikai médiában megjelenő negatív felhangú kommentárok mellett sincs olyan döntéshozó, felelősségteljes szakértő, aki legalábbis ne értené a magyar folyamatokat, döntéseket. Így kettéválik a felelősségteljes döntéshozók és a média véleménye.

Minden döntéshozó egyetért ebben?

Meghatározóan egyetértenek velünk, de legalábbis megértik a szempontjainkat.

Egy diplomáciai beszélgetésnek lehet hinni ilyen fajsúlyos kérdésekben?

Persze, komoly véleménycsaták zajlanak a tárgyalóasztalnál. Diplomatikusak a megfogalmazásban, nem a véleményekben vagyunk.

A menekültválság érdekli Amerikát? Aggódnak?

Hogyne. És azt látom, sokszor nem is értik azt a naivitást, ahogy a menekültválságot egyes európai szereplők kezelik. Amerikában többszörösen szigorúbb átvizsgáláson esnek át a menekültek és bevándorlók, jóval magasabb, erősebb és hosszabb határvédő kerítéseik vannak. És ráadásul arról szólnak a belpolitikai viták, hogy ez az európainál sokkal szigorúbb átvilágítás nem elég szigorú, nem elég megbízható, és hogy hogyan kellene megbízhatóbbá tenni.

Nyilván egy ilyen mértékű hullámmal is régen találkoztak.

Persze, ez az Európába érkezett hirtelen nagy tömegű beáramlás semmiképp sem vethető össze az USA-ba irányuló évtizedes, folyamatos, ámde erősen szabályozott és így alacsony intenzitású bevándorlással, ami ráadásul meghatározóan egy kulturálisan jóval kevésbé eltérő közegből érkezik. Az évtizedek alatt kialakított amerikai rendszer, a határvédelem és a szigorú, alapos átvilágítás biztosítja, hogy ilyen mértékű menekültáradat ott elő sem fordulhat.