Komoly siker: Varró László lett a Nemzetközi Energia Ügynökség vezető közgazdásza, miután elődjét az intézmény első számú vezetőjévé választották. Az energetikában komoly szaktekintélynek számító magyar szakemberrel Csepelen beszélgettünk, amikor Párizsból pár napra hazalátogatott. Az interjúban érintettük az olajárzuhanás és a magyar energetikai államosítás mellett sok mindent, de egy csomó érdekes rész nem fért be a magazin márciusi számába. Íme a kimaradt részek és néhány nyomtatásban is megjelent fontos mondás Varró Lászlótól.

Merre járt a párizsi terrortámadás idején?

A belvárosban két volt kollégával sörözgettünk, s csak amikor a telefonomon nézegettem a vasútállomásra tartva a híreket, akkor kapcsoltam, hogy mi és hol történt. A kocsmában annyi tűnt fel, hogy nem focimeccs van, mégis mindenki a tévét nézi, láttuk, hogy valami lövöldözés, de ki gondolta volna, hogy pont Párizsban. Addig is rohamrendőrök voltak az állomásokon, azóta több lett a kommandós.

Aztán az élet ugyanúgy ment tovább?

Igen, néhány hét után újra nehéz volt a teraszokon asztalt találni, a Bir-Hakeim híd pedig, ahonnan tökéletes szelfit lehet készíteni háttérben az Eiffel-toronnyal, két hét alatt újra tele lett. 

Mennyi időre szól a megbízása és minek köszönheti?

3 évre szól, ebből hat hét telt el. Elődöm, dr. Fatih Birol több mint 10 évig volt az IEA vezető közgazdásza. Elég sok minden történt azóta, hogy Henry Kissinger javaslatára 1974-ben létrejött az IEA, akkor még az olajellátás biztonságával kapcsolatos geopolitikai kockázatok kezelésére. Azóta nagyon kitágult a kör, hangsúlyos lett gázpiac, a klímapolitika a megújuló energiával kapcsolatos kérdések, Dr. Birolnak jelentős szerepe volt ebben. Tavaly tavasszal döntöttek a tagállamok, hogy dr. Birolt kérik fel az IEA vezetőjének, így megüresedett a vezető közgazdász poszt. Egyik első döntése volt ennek a betöltése és rám esett a választása.

Miért pont Varró László?

4 évig dolgoztam a gáz, villamosenergia és szén terület vezetőjeként és sok fontos dolog történt ez alatt Fukusimától a német atomstopon, a palagáz globalizálódásán át a napenergia felfutásáig, hogy az orosz-ukrán konfliktus gázellátás-biztonságot befolyásoló hatását ne is említsem. Sok, szakmailag fontos, politikailag is érzékeny ügyben dolgoztunk együtt, az új főigazgatónak és az IEA tagállamok képviselőinek is volt alkalmunk megismerni engem. Az ügynökségen belülről válogattam össze a magam csapatát. Két hónapig szinte naponta leültünk átbeszélni dr. Birollal, hogy miket vár el, az ő stratégiájába hogy illik a vezető közgazdász szerepe, kihez mi tartozik. Együtt gondolkodás volt és van most is.

Hogy fogadták, kapott negatív visszajelzéseket?

Hasonló kinevezésekkor gyakran előkerül, hogy valakit egy befolyásos állam belobbizott, magamról még nem hallottam olyan pletykát, hogy a magyar kormány erős lobbijának köszönhetem a pozíciómat. Kedvező visszajelzéseket kaptam mind a tagállamok, mint az energiaipar képviselői részéről.

Az olajárzuhanás az elmúlt éve egyik legfontosabb eseménye volt. Miért nem tud visszapattanni érdemben a harmadolás után se az ár, mi kellene hozzá?

Az elemzéseink szerint tartósan alacsony olajárhoz három tényező kellene.  Az első az amerikai palaipar pénzügyi ellenállóképessége. Lesznek még csődök, de nem kétséges, hogy maga a palaolaj marad. Megnéztük, hogyan változhat a palaolajkitermelés különböző olajáraknál. 40 dollár/hordónál (ez alatt van kissé most az ár) mínusz 3 millió hordó/nap 2020-ig, 100 dollárnál plusz másfél millió a változás. Úgy 60-70 dollár környékén van stagnálás, 100-nál pedig még az újabb palaformációkat is megfúrják, mert már az is megéri. A második szükséges faktor a közel-keleti kitermelés folyamatos növekedése, ott a politikai stabilitásnak fenn kell maradnia. Ez kétesélyes, mivel a mostani olajárkörnyezetben Algériától Szaúd-Arábiáig az összes klasszikus kitermelő komoly pénzügyi problémákkal szembesül. Sok állami feladatot nem tudnak ellátni, például tanárok fizetését nem tudják utalni – mondjuk ez nem olajkitermelő országokban is előfordul. A harmadik döntő tényező, amely a tartósan alacsony olajárhoz szükséges az, hogy a keresletnövekedésnek az alacsony olajárak ellenére nyomott szinten kell maradnia, amit csak erős energiahatékonysági szabályozás révén lehet elérni. Tavaly folyamatosan növeltük a keresleti előrejelzésünket, ha ez a mostani ütemben folytatódik, akkor kevés a másik kettő tényező az olajár alacsonyan tartásához.

Mitől nő a kereslet?

A gépjárművek száma világszerte növekszik, de nagyon sokat számit, hogy mennyi az új autók átlagos fogyasztása. Obama egyik ritkán említett nagy sikere volt az energiahatékonyság újraszabályozása, mely jelentős csökkentést hozott a fogyasztásban. Ez most megtört, 2015-ben nőtt az új amerikai autók átlagos fogyasztása. Kínában évente 20 millió autót adnak el, szerencsére elég hatékonyakat, de az olajfogyasztás növekedése nem állt le. Az olcsó benzin miatt Amerikában már csökkentek az elektromosautó-eladások, világszerte ahol nagy ez a piac, ott komoly állami támogatás van rajtuk. A történet végén szerintem az elektromos autó megnyeri a versenyt, mert jobb technológia, mint a belső égésű motor, de az, hogy 5, 10 vagy 15 év alatt, az nem mindegy.

Itthon sokan, komoly emberek is hisznek abban, hogy az oroszok sakkban tartása miatt sokaknak érdekük az alacsony olajár, s ezért tenni is tudnak. Ennek van valami alapja, vagy béna összeesküvés-elméletről van szó?

Meglepően gyakran hallom ezt én is itthon, ami mutatja, hogy mennyire egészségtelenül túlpolitizált a gondolkodás Magyarországon, mennyire kevesen hisznek a piaci folyamatokban, mindent hatalmi játszmákkal próbálnak magyarázni. Nagy befolyású embereknek kellett itt, Budapesten elmagyaráznom, hogy az USA-ban az olajipar nincs állami tulajdonban, 6 ezer független kitermelő van, az egész palaforradalmat Mol méretű független cégek csinálták. Az egész technológia olyan, hogy kis-közepes, rugalmas cég kell hozzá, ezek jellemzően tőzsdei vállalatok piaci forrásbevonással, az alapítónak van 10-25 százalék tulajdonrésze. Az Oklahoma City Petroleum Clubban nagyon kevés demokrata szavazót találna, a sejtés, hogy a nagy olajemberek titokban együtt működnek az Obama-adminisztrációval, teljes félreismerése az amerikai piac működésének. A palacégek működése úgy néz ki, hogy a kitermelés az elején csúcsra jár, majd három év alatt a töredékére esik. Az olaj a likvid határidős piacon 3 évre hedgelhető, tehát kiballagsz a Wall Streetre, kibocsátasz részvényt, vagy kötvényt, amit a derivatív fedezés miatt viszonylag alacsony kockázattal lejegyeznek, több mint százmilliárd dollár új tőkét vontak be piaci alapon. Az Oklahoma City Petroleum Clubban inkább azért kritizálják a kormányt, hogy túl lassan ismerte fel a pala jelentőségét. Remekül szórakozom ezeken az összeesküvés-elméleteken.

Paksról tud többet, mint a laikusok?

Annyit tudok, mint bárki más.

Ez alapján hogyan változott az építés értelme az elmúlt időszakban?

A 2015 Word Energy Outlookunk beépítette az előrejelzésekbe az új európai klímacsomag erőteljes energiahatékonysági aspektusát. 25 éves előretekintésünkben évi 300 terrawattórával vágtuk le a villamos energia keresleti előrejelzést 2040-re, ami 10 Magyarországnyi áramfogyasztás. Azért az ötletért, hogy mi orosz hitelből építünk atomerőművet, hogy energiát exportáljunk, másfél éve sem voltam lelkes, az üzleti modell azóta ez alapján még kérdésesebbé vált. A kereslet csökkenése egy leendő exportőr szempontjából kedvezőtlen változás.

És ha a régi reaktorok leállása után már csak önellátásra kell Paks?

Azt, hogy használjuk az atomot, jónak tartom, de jelenleg optimálisnak gondolom annak felhasználási arányát. Az atomra a releváns mértékegység az, hogy mennyit fogyasztunk hajnali 2-kor és ezt megszorozzuk 8760-nal, ennyi óra van egy évben. Egy 10 milliárd eurós létesítményt nem arra építünk, hogy fel-le terhelgessük, hanem hogy zsinórban termeljen. Az atomenergián kívüli részt kell más, rugalmas forrásból megoldani.

Legutóbb Mexikót említette olyan példának, mint ahol visszajöttek az elhibázott államosításból. Most hol tartanak?

Új posztomon első utam oda vezetett. Megcsinálták a reformokat, kinyitották a piacot a külföldiek számára intelligensen kialakított feltételekkel és még a mostani beruházási visszavágások mellett is komoly érdeklődés van az ország iránt. Persze segít, ha a határ túloldalán palaforradalom zajlik, s a lelőhelyek nyilván nem állnak meg az amerikai oldalon.

Kijelenthető, hogy az államosított rendszereken az ország általában veszít?

Általánosságban nem, gyakran utazom például a TGV-vel, 300-zal repeszt, de ez nem látszik a kézírásomon. Nyáron egyszer Boglárról indultam Japánba és rájöttem, hogy Budapestre pont ugyanannyi idő alatt érek fel vonattal, mint amennyi idő alatt megteszem az 560 kilométeres utat Tokió és Kiotó között. Tehát állami cégek is üzemeltetnek szuper vonatokat, de én inkább megfordítom a kérdést: ha figyelembe vesszük a magyar intézményi viszonyokat, akkor van-e bármi okunk azt feltételezni, hogy az államosított energiaszektor hatékonyabb lesz majd, mint a MÁV. A Statoilban a norvég kormány gyakorolja a menedzsment jogokat, a francia energetikai infrastruktúra is jelentős részben állami kézben van, látunk tehát máshol hatékonyan menedzselt, állami tulajdonlást is. De mégiscsak van egy benchmarkunk a MÁV-val, miért gondoljuk, hogy egy államosított energiaszektor esetében lényegesen kisebb lesz a benchmark-különbség, mint a MÁV és a japán vasút között. Erről engem még nem győztek meg.

Másfél éve a magyar kormány néhány vitatott intézkedése miatt a szokásosnál többet beszéltek rólunk külföldön. Kitartott ez máig?

Az Economist címlapjára nem épp abban a kontextusban sikerült felkerülni, ahogy szeretnénk, de változatlan, hogy nem akkora sztori sehol Magyarország, amint ahogy azt Budapesten sokan gondolják.