A Forbes címlapjait Magyarország legjobban őrzött stúdiójában fotózzuk. A KFKI-nak a budai Normafától jó ötperces autózásra lévő gigantikus telepén sugárzó anyagok is vannak. Falak, szögesdrót, marcona biztonsági szolgálat. Már bejutni sem egyszerű, de a fás, erdős területen eltévedni is könnyű. Várkonyi Balázst a bejáratnál vártuk, hiába. Korábban érkezett, és egy jó félórát keringett este a fák és barakkszerű épületek között. Nem borult ki. Igaz, miután felmelegedett, faarccal elengedett pár csípősebb poént.
Az Extreme Digital egyik alapítója érzelemmentesen csinált magának helyet az online elektronikai piacon. Egészen pontosan ott volt az induláskor, és figyelt rá, hogy lehetőség szerint csak ő nőjön a piaccal. Nem szerették érte, mégsem mondanak rá semmi rosszat, higgadtan, de a lehetőségeit szenvtelenül kihasználva jutott előre. „Direkt törtük le az árakat, fogtuk a piacot, nem engedtük, hogy más is pénzt keressen. (…) Csúnyán fog hangzani, de itt a pénz beszél”. (A srác, aki megcsinálta az Extreme Digitalt, 22. oldal.)
Hermann Irén nem kapott ilyen kemény válaszokat, amikor az első kedvenc utcánkat járta. Vannak jó környékek a magyar városokban, és gyakran egy-egy utca köré szerveződnek. Térképre rakjuk őket. (Az Urbanista már írt is róla.) A Pozsonyi út és az Újlipótváros az első. Sajátos hangulat, jó boltok. De ott van a bulinegyed, feljövőben a budai Lövőház utca, és Pécs, Debrecen, Szeged is rejt ilyen helyeket. Jönnek majd szépen sorban. Családi vállalkozások, kisboltok sztorijai. (Magyarország kedvenc utcái: Pozsonyi út, 46. oldal.)
Zrínyi utca, Szent István tér, Deák Tér, Mikszáth Kálmán tér, Gozsdu-udvar. Így húzódik a pesti buliöv a Dunától a körútig. Bánki Sándor és Duska Sándor borbárját, a DiVinót nehéz eltéveszteni. Tömegek állnak előtte, ha már lehet az utcán borozni. Eddig csak a hely neve volt ismert, a Forbesnak most a tulajdonosok is megmutatják magukat. „Akiben nincs elhivatottság, annak nem is azért van az üzlete, hogy menjen” – mondják. Igazuk van. (Felettük a bor, 44. oldal.)
Vissza a Duna-parthoz, végig a rakparton, az Árpád hídnál fel a 15. emeletre. Az irodaház tetején ül reggeli kávéjával Papp Péter. Kiszállt a biztosból, és megcsinálta Magyarország egyik legsikeresebb információbiztonsági cégét. Nem tipikus magyar vállalkozó. Arról is nyíltan beszél, hogy a válság után pszichológushoz ment. Tiszteletreméltó ez az őszinteség. Akik szobrot akarnak maguknak állítani, azokról se írni, se olvasni nem jó. (Mr. Wolf a tizenötödikről, 54. oldal.)
Pál Zsombor egy álmos XI. kerületi ház előtt áll. „Még összeszorított foggal is nehéz Kaliforniára asszociálni” – írja. Pedig a SocialDaily a Facebook egyik bizalmas partnere lett.Belelát az amerikai óriás szervereibe, és ebből pénzt akar csinálni. Nem úgy, ahogy mások. Okosabban, egy kis csellel. A cég alapítója, Radisics Milán két héttel az előtt sétált be a szerkesztőségbe, hogy Zsombor az irodájuk elé ért volna. Beszélt húsz percet, és tudtam, hogy ebből cikket kell írnunk. A jó sztorikat könnyű eladni. (Mark hagyja pénzt keresni Milánt, 58. oldal.)
Ez a poszt a Forbes főszerkesztői beköszöntője is egyben.