Néhány nappal azt követően, hogy a svájci jegybank felrobbantotta a frankpiacot, még nem lehet pontosan tudni, hogy az elszabaduló árfolyam és kereskedés befagyása nyomán mekkora veszteségek érték a világ befektetőit. Az biztos, hogy több devizás brókercég bedől, vagy feltőkésítésre szorul világszerte, a magyarországi veszteségekről azonban eddig mindenki hallgat. Pedig köztudottan nem kis tételben kötötték a befektetők azokat a frank szinten maradására játszó opciós struktúrákat, melyeken hatalmas veszteségek keletkeztek.

A világ vezető forex kereskedői már mind nyilatkoztak arról, hogy miként érintette őket a svájci frank árfolyamküszöbének eltörlése, illetve az ezt követően kialakult piaci vérzivatar. Vannak már dőlések, de a legtöbben nyugtatni próbálják a befektetőket, hogy zseniális kockázatkezelő rendszerük kiállta a próbát, s noha a befektetők egy része valóban bukott, az üzletmenet olyan, mint eddig. Ezeket a nyugtatásokat ügyfelek már több cég esetében vitatják a különböző fórumokon és érdekes, hogy a magyar brókercégek eddig semmit nem kommunikáltak esetleges veszteségeikről.

Piaci szereplők szerint a hazai cégeknél is jókora veszteségek halmozódtak fel, de valóban korai lenne még ezeket összesíteni. Az hagyján, hogy nem lehet tudni a bukott ügyfelek reakcióját. A nagy tőkeáttét miatt bizonyosan sok ügyfél van, aki a teljes betett összegnél is nagyobbat bukott. Ha ők ezt a kötelezettségüket nem teljesítik, az a brókercég vesztesége. Tudunk olyan ügyfélről, aki a brókercég ajánlására nyitott svájci frank pozíciót és megpróbálja visszakövetelni veszteségét.

Még nagyobb probléma, hogy még ezt sem lehet tudni, ki mekkorát bukott, illetve nyert. A hazai forex szolgáltatók többsége a Saxo Bank rendszerén keresztül ad lehetőséget a devizapiac elérésére, a Saxo pedig még pénteken azt közölte, hogy újra megvizsgálja a jegybanki bejelentést követő óriási csapkodás során született kötéseket. Utólag átírják a kötési árakat, lesz, akinek csökken a vesztesége, másnak meg elveszik a nyereségét. Elképesztő, hogy ilyenre sor kerülhet, ami jól mutatja a szabályozatlan devizapiac jókora kockázatát a szabályozott piacokkal, a tőzsdékkel összevetve. A Saxo hétfőn azt is elismerte, hogy sok ügyfele bukott, de a cég stabil.

A magyar befektetők közül természetesen nem csak a közvetlenül devizázók buktak nagyot. Privát és prémiumbanki, vagyonkezelt ügyelek is meglepődhetnek számlaegyenlegüket kézhez kapva és több befektetési alap is beleszaladt a késbe, köztük az elmúlt évek egyik legjobban teljesítő alapja, a most mintegy 15 százalékot zuhanó OTP Supra. 

A következő napokban egyre többet tudunk majd a bukások nagyságáról, a Magyar Nemzeti Bank is bekért adatokat a befektetési szolgáltatóktól, s bizonyára hamarosan megszólal az ügyben.

A devizapiacok működéséről és kockázatairól a Forbes novemberi számában jelent meg részletes írás, a február elején megjelenő számban pedig a mostani frankbalhéről olvashatnak részletesen.

Íme egy hosszabb részlet a novemberi cikkből, az elrettentő példák nem a hazai szolgáltatókra jellemzőek:

A forex piac egy alapvetően bankközi piac. Amíg nem volt internet, a bankok olyan rendszereken keresztül jegyeztek vételi és eladási árakat a devizapárokra, melyeket csak ők láttak, az üzletkötés pedig telefonon, vagy ezeken a rendszereken keresztül történt. A net terjedésével, az online kereskedési rendszerek elindulásával nyílt ki a kisbefektetők előtt, abban azonban nem történt semmi változás, hogy bankközi piacról van szó. Az árjegyzők alapvetően a nagybankok, ezeket követve mutatnak árat saját rendszereikben az egyes online szolgáltatók. Semmi garancia nincs arra, hogy egy bróker a saját rendszerében nem téríti el az árakat attól, mint ahol a bankok egymás között kereskednek.

A devizapiacon némi leegyszerűsítéssel egymástól nyerik el a pénzt a játékosok, vagyis ha nem számolunk a vételi és eladási árak közti különbséggel és az esetleges jutalékokkal, akkor aki jó irányú pozíciót vett fel, az nyer, aki pedig rosszat, az veszít. Csakhogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy még tisztességes kereskedési körülményeket feltételezve sincs egy újoncnak 50 százalék esélye a sikerre, néhány éve több felmérés is arra jutott, hogy a forexezni kezdők 75-80 százaléka pár hónap alatt lenullázza magát. A profik szerint kötélidegek kellenek a nyeréshez és tudatosság, hogy betartsuk a saját magunk alkotta kockázatkezelési szabályokat. A lényeg, hogy a kitalált stratégiát konzekvensen kell lekereskedni. Erre kevesen képesek, de ők azok, akik hosszabb távon is pénzt tudnak csinálni rajta. Vagyis ha nem lennének trükkök és lehúzások, a sok kis lúzer pénzét akkor is a kevés profi befektető nyerné el a devizapiacon. A valóságban azonban a nyertesek között vannak olyan szolgáltatók is, akik kimondottan ügyfeleik szenvedésén nyerészkednek.

Mivel a zöldfülűek bukási aránya kimagasló, sok szolgáltató üzleti modellje alapból arra épül, hogy el kell nyerni saját ügyfeleik pénzét. Egy normális brókercég a vételi és eladási ár közti különbségből él, ezért ha ügyfele üzletet köt, lefedezi magát egy ellenirányú kötéssel, nettó pozíciója, kockázata nulla. Aki viszont ügyfelétől akar pénzt nyerni, az nem köt ellenoldalt, s abban válik érdekeltté, hogy saját ügyfele minél gyorsabban minél nagyobbat bukjon. Az ilyen cégek energiáik nagy részét arra fordítják, hogy kiszűrjék a nyerésre képes ügyfeleket és a biztos bukókat. Előbbiektől igyekeznek rövid úton megszabadulni, utóbbiakat szeretik, hogy ellenük játszhassanak. Gond akkor van, ha a bénának hitt ügyfél mégis nyer, mert akkor fizethetnek neki, mint a katonatiszt. Ezt elkerülendő az ügyfél véletlenül technikai hibákkal, egyre gyakoribb rendszerkimaradásokkal szembesül, de ez még mindig messze nem minden. Az ügyfélnek általában fogalma sincs arról, hogy saját brókerétől nyerte el a pénzt, e helyett az tűnik fel neki, hogy mindenféle mondvacsinált ürüggyel nem akarják kifizetni neki a nyereségét.

Ez talán a legmocskosabb szolgáltatói viselkedés, de van még bőven sok igencsak megkérdőjelezhető, de széles körben elterjed praktika. Nem ritka, hogy fontos piacmozgató adatok érkezésekor, vagy akár azoktól függetlenül is a bróker széthúzza a spreadet, vagyis nagyon kitágítja a vételi és eladási árfolyam közti rést. Azt is figyelni tudják, hogy hol van az ügyfelek fájdalomküszöbe, hova tették be veszteséges állásnál a stop megbízást, amivel kimenekülnek a pozícióból. Ha csak megközelíti az ominózus szintet az árfolyam, saját rendszerükben képesek kilendíteni annyira, hogy az ügyfél kistoppolódjon. Szegény spekuláns csak annyit lát, hogy az árfolyam az ő grafikonján nem is járt ott, ahova a veszteségbehatároló megbízást tette, mégis kiütötték jó nagy bukóval.

Arról is beszámolt egy régóta a devizapiacon mozgó öreg motoros, hogy egy bukóban levő ügyfélnek szólt a szolgáltató, hogy be kellene tolni egy kis pénzt a veszteség finanszírozására. De hiába utalt azonnal és ért át időben a pénz, a brókerek utasítást kaptak főnökeiktől, hogy ne allokálják időben az összeget az ügyfélszámlára, hogy gyorsan ki tudják likvidálni veszteséggel a befektetőt, elnyerve a pénzét. Egy másik spekuláns azt meséli, hogy amikor nyert 400 dollárt, fel szerette volna markolni a pénzt. A szolgáltató azonban azt üzente, hogy 500 alatt nem utalnak. Küldött ki tehát 100-at, de akkor rögtön azt üzenték, hogy minimum 700 dollár kell a kifizetéshez.