A tisztességes brókerek is felelősek azért, ami a szakmával történt - legalábbis Virág Ferenc szerint. A Random Capital vezére azt mondja, a befektetési piac szereplői tudomásul vették, hogy az állam velük fizetteti meg a csalók sarát, de el nem fogadták. A Forbes májusi számában kétoldalas volt a vele készített interjú, sok minden érdekes kimaradt. Most itt a teljes verzió.

Fontos: Virág Ferenc lesz a jövő heti Forbes Flow üzleti fesztivál Pénz szekciójának mindenhez hozzászóló trollja. 

Tud egy pontosabb elnevezést annál, hogy brókerbotrány?

Brókerpolitika. A politika és a befektetési üzletág kapcsolódást észleltük.

De csak a brókerből lett újra szitokszó. Milyen érzés újra megbélyegzettnek lenni? 

Erre mit mondjak? A Buda-Cash tevékenysége az a régi, felejteni való brokerage működés volt: telefonnal hívogatom az ügyfelet és rálőcsölöm a részvényeket. Tényleg olyan, mint amit a Wall Street farkasában lehetett látni. Én kimentem a moziból a film kétharmadánál, mert pont azt mocskolja a film, amiről próbáltuk megmutatni, hogy nem is arról szól a brokerage üzlet. Nem bíztatjuk az ügyfelet, hanem a felületet biztosítjuk neki. Azt, hogy mennyi pénzt loptak el, hátborzongató. Fontos kijelenteni, hogy itt emberek voltak, akik csaltak és bemocskolták a szakmát. De joggal gondolja az átlagember, hogy ha ilyenek voltak közöttünk, mi a garancia, hogy nem így működik a szektor. Mi benne élünk és tudjuk, hogy nem így van, de az utca emberének kérdése jogos. Ha egy politikusról azt látja, hogy korrupt, el tudja képzelni ezt az összes többiről. Ha egy cég százmilliárdot lop el, joggal merül fel a kérdés. Hosszú időbe telik majd, míg bebizonyítjuk, hogy nem így van.

Ezek szerint jogos, hogy a szakma felelős, tehát fizessen is tízmilliárdokat a csalók helyett?

Azzal egyetértek, hogy a szakmának van felelőssége. Nem először látunk ilyet, mégse próbáltunk meg önszabályozó dolgokat hozni a rendszerbe, amik próbálják az ilyen dolgokat szűrni. Nem rohangálhatok az utcán kiabálva, hogy a Quaestor magas kamatai kitermelhetetlenek, de nem rekesztettük ki őket magunk közül és nem foglalkoztunk mélységében a dolgokkal, ezért felelősek vagyunk. A kártalanítási kötelezettségünk viszont több dolog miatt is igazságtalan. Persze jogkövetőek vagyunk és az igazság nem jogi kategória. Mi a jogi alapja például annak, hogy ha én becsületesen működöm, de vannak renitensek a rendszerben, ha pedig ők beborulnak, akkor én nyissam ki a zsebemet és a saját megtakarításomat adjam oda.

A jogi alapja az, hogy a törvényhozás megszavazta, mit hogyan kell fizetniük a Befektető Védelmi Alapba és az új Quaestor-alapba.

A brókervilág azt, hogy ezt ránk húzták, tudomásul vette – mert hogy törvény szól erről. Ne ez nem azt jelenti, hogy el is fogadta. Társasági adóból leírható? Nekünk ugyan nem, mert halódó tőzsde mellett is folyamatosan fejlesztettünk, beruháztunk, nem volt profitunk. Maradtak még nyitott kérdések is. Nem mindegy, hogy a terhek milyen időtávon jönnek, 10 év van törvénybe foglalva, bízom benne, hogy ezt ki lehet tolni. A cseheknél egy hasonló botránynál sokkal hosszabb időre tolták ki az ottani Bevát, úgy rémlik, 83 évre. Náluk fontos szempont volt, hogy ne nyírják ki a piacot. Nekünk is értelmezhető időtáv kell, amíg kifizetjük a csalók összes sarát. Ha ez megvan, akkor lehet szó elfogadásról.

Megy erről a küzdés a háttérben? Napirenden van még az is, hogy banki háttér nélkül senki sem működhet?

Az biztos, hogy a politika első reakciójával némi szakmai támogatással próbált hirtelen alkotni valamit. Rendben, nagyon siettek. Most viszont értelemmel kellene feltölteni ezt a valamit a szakma bevonásával, a törvény mögé megalkotni a részletes szabályrendszert. Az európai szabályok nem engedik a banki háttér megkövetelését és elég egyértelműen rendelkeznek arról, hogy milyennek kell lennie egy jól működő tőkepiacnak, benne mik a szerepük a független szolgáltatóknak. Ha nincs a Mifid, bizony lehet, hogy egy hét alatt eltűnt volna a Random.

Tegyük fel, hogy kívánságaik meghallgattatnak, elosztják a terheket mondjuk 50 évre, boldogság. De az ellen tettek-e valamit, hogy ne kisebb eséllyel fordulhassanak elő újabb hasonló csalások?

Távolabbról kezdem. Ez a piac nem 400 éves, mindössze 25 év alatt alakulgat. Akik most megbuktak, mind a kezdő generációhoz köthetők és évekig nem derült ki, hogy mit csinálnak. Komolyan hiszek abban, hogy tanultunk ebből, a piac most a rendszerváltozás terheit ledobta magáról és megtisztult. De már javasoltam, hogy álljon a piacon fel egy, az MNB-vel folyamatosan kommunikáló bizottság. Nevezhetjük magunkat besúgóknak is – amikor lopó-csaló brókernek vagyok titulálva, ez már bőven elfér –, lényeg, hogy elmondhassuk, ha például fura magas hozamot kínálnak. Azt mondták a javaslatomra, hogy mi van, a sorainkba is beférkőzik a csaló? Jobb lenne a négyszemközti kommunikáció. Nekem tök mindegy, lényeg, hogy a szereplőknek folyamatos beszélniük kell a piacról, s ha ezek a dolgok belépnek, akkor lehet joggal számon kérni, hogy szóltunk-e.

Ha Önön múlik, hogy csinálta volna? Kaptak volna valamit a Quaestor-kötvényesek? Hogy értelmezte a Beva-szabályozást?

Mivel nem különválasztható a fiktív és a nem fiktív kötvény, ezért arányosítottan kellett volna eljárni. Ha egyharmad valós és kétharmad fiktív, akkor mindenki kapjon kétharmadot.

Miért? Mások azt mondják a szakmában, hogy nem tudták, fiktív-e. Döntöttek, kockáztattak, buktak, kalap, kabát, tanulópénz.

Józan paraszti ésszel bizony fizetni kell. Aki ugyanis rosszul járt el, az egy olyan befektetési szolgáltató volt, akin átment az összes kötvény. Nem könnyű ezt mondani, csak igazságos próbálok lenni. Az viszont értelmetlen, ha utólag kitalálom, Buda-Cashre, Hungáriára nem érvényes az, ami csak a Quaestorra igen. Az egésznek az az üzenete, hogy ha sokan vesznek vállalati kötvényt, akkor a kockázat eltűnik, magas megtérüléssel, mindenfajta rizikó nélkül lehet befektetni. Ez az üzenet rossz és ezen úgy lehet változtatni, hogy ki kell zárni a befektetési szolgáltatókat az ilyen kötvények forgalmazásából. Akkor fel sem merül, hogy bukás esetén fizessen a Beva.

Volt olyan pillanat, amikor azt mondta, feladja?

Az elmúlt hónapokban cirkuszos lettem. Mint egy kamaszlány, amiből következnek bizonyos szélsőségek. Igen, mondtam, hogy ebből elég volt, minket el akarnak tiporni, ez egy kifizethetetlen teher. De a mi tevékenységünk nem a Bevától fog függni. Nem attól, hogy hány évig kell fizetnünk a csalók helyett, hanem attól, hogy van-e piac. Márpedig most újra van. Végre. Ha az árfolyamok nőnek, nyertesek lehetünk. De a félelem bennem van. Egy nehéz nap után, amikor cirkuszos hangulatba jutok, elgondolkodom azon, hogy minek kellett másodszorra is megalkotnom egy brókercéget, kell-e nekem egy ilyen megbélyegzett helyzetből sok évig kínlódva újraépítenem a bizalmat a befektetési szolgáltatók felé. Hogy teljesen őszinte legyek, nem is értek semmi máshoz. Ebben a történetben van több mint 20 évem, nem gondolom, hogy mással tudnék foglalkozni. Se otthon ülni nem szeretnék, se kisstílű dolgokkal nem szeretnék foglalkozni. Nekem ez a piac az életem és a szerelmem, a cirkuszon túllépek, nyilván nem fogok elválni tőle.

Ahogy mondta, újra van piac. Mi történt? Régóta várja az emelkedést a pesti tőzsdén, most eljött. Mi volt a szikra?

Az elmúlt években nagy nyomás volt a piacon, főleg a bankszektoron. Ez a nyomás most, hogy az állam már az Erste bankkal üzletel, oldódik. Lassan öt éve a külföldi befektetők kiábrándultak belőlünk: bóvliba csúszás, különadók a legváratlanabb pillanatokban. Visszatérő vásárlókat látok, az alulsúlyozás csökken. Végre bármit széttépnek, elkezdik feltölteni magukat, készülnek a jövőre, mely szép lesz. De ez nem azt jelenti, hogy évekig száguldani fogunk, hanem azt, hogy mind több szereplőt vonz a piac, akik pozíciót vállalnak. A forgalom nő, ami ahhoz vezet, hogy végre mi is lereagáljuk a nemzetközi trendeket. Ez így volt, amíg bóvliba nem kerültünk, akkor elengedték a kezünket, elkezdtük nem reagálni a kintit. Ma egy-egy közepesen fontos jó céges hírre megtépik a piacot, tavaly még semmi se történt volna. Ha így marad, a korrekcióba is belevesznek, újra szép forgalom, élő piac lehet Budapesten. Sok külföldi példa azt mutatja az elmúlt pát évből, hogy hosszú semmittevés utáni kitörésből után simán duplázhatnak is az árfolyamok. Ez volt például Kínában, Argentínában, vagy Venezuelában.

Mint befektető, 100 százalék vételben ült az elmúlt két hónapban?

Nem. Momentumtréder vagyok. Hosszútávúként még nem szálltam be, mert a jelenlegi kockázatok mellett nem vagyok biztos abban, hogy az OTP ér 6, a Mol 15 ezer forintot.

Ez tök nagy ellentmondás, mintha emelkedést is várna, meg nem is.

Sokszor adtam-vettem, kerestem kis pénzt, de hosszú távra még nem mertem befektetni, túl friss a folyamat. Lehet, hogy 8 ezernél fogom azt gondolni, hogy az OTP fundamentálisan olcsó és 20 ezer lesz.

Így lehet kihagyni a legnagyobb nyerőt.

De a veszteséget is. Profitot szerezni bárki tud, veszteséget elkerülni meg csak alig valaki. Nekem azt az összhangot kell megtalálnom, hogy hogyan tudok profitot csinálni egy olyan szemlélettel, mely, ha olyan a helyzet, távol tart a piactól. Elhiszem, hogy az OTP-ből lesz 8 ezer forint, de nem akarom elviselni, hogy előbb lemenjen 4 ezerig. Ez ettől még egy ritkán látható lehetőség, hatalmas látványos kitörés, csak a fundamentumnak köze nincs hozzá. Ígérem, amikor váltani kell, akkor ott leszek.