Vasútállomással egybeépített óriásplázát avatott a magyar vezetésű Trigránit a lengyel Poznanban. Ritkán építjük tele baráti nemzetek városainak közepét, úgyhogy elmentünk megnézni.

„Sajnos a bankárok hamburgeragyúak” – mondta Demján Sándor, a Trigránit ingatlanfejlesztő csoport feje minden előjel nélkül. Egy pillanattal később a körülöttem ülő ötven lengyel újságíró összerezzent, ahogy a szinkrontolmács ideért a fordításban.

Poznanban üldögéltünk, Lengyelország ötödik legnagyobb városában, a Trigránit által tető alá hozott vadiúj Poznan City Center (PCC) plázában, amikor a Skála-veterán néhány bemelegítő mondat után úgy döntött, a fenti gondolattal zökkenti ki a négyzetméterek és zloty-milliárdok körül mozgó avató-protokollt.

Képek és megfejtések a folytatásban!

„Hamburgeragyúak, mivel az ingatlanból vezették le a világot sújtó krízist, és összekeverik a lakóingatlant és a kereskedelmi ingatlant. Utóbbiak időtállóak, és nagyon jó befektetést jelentenek” – kerekítette le Demján a gondolatot. „Úgy gondolom, hogy a térségben Lengyelország van a legkiemelkedőbb pozícióban, és néhány éven belül megduplázódik a kereskedelmi ingatlanok értéke, mert a nyugdíjalapok és biztosítók rájönnek, hogy ebbe kell fektetni.” Előzetesen hozzátette, hogy maga is bankár, úgyhogy természetesen nem úgy érti. Valószínűleg ezért nem is tért ki külön Trigránit-tulajdonostársára, Csányi Sándorra.

Kevéssel később megpróbáltam megtudni, hogy van a „hamburgeragyú” szó lengyelül, de a levadászott lengyel-angol tolmács olyan mereven nézett rám, mintha azt kértem volna, énekelje el a lengyel ábécét és közben dekázgasson egy piroggal. Őt eredetileg azért vettem magam mellé, hogy a poznani alpolgármestertől megkérdezzem, hogyan tervezik nem kinyírni az ötszázezres város kedves kis belvárosát egy akkora hipermodern bevásárlóközponttal a centrum szélén, amelynek a neve nem véletlenül rímel a budapesti Westendére.

Az alpolgármester két dolgot mondott erre: hogy nem ez az első pláza Poznanban, és hogy amiben állunk, az nyilván nem egy új városközpont – ahogy szavait tolmácsolták, „We’re not building a new city center here.” Különös volt ezt egy Poznan City Center nevű épület közepén hallani, de a dupla oda-vissza fordításból adódó nyelvi szakadék átugorhatatlannak tűnt ahhoz, hogy együtt az irónia mélyére ássunk.

A városközpont központjának városa

A PCC egyébként valószínűleg az új városközpont: a történelmi belváros kb. 20 percre van gyalog, a Westend-analógia pedig tovább folytatódik azzal, hogy a pláza egy vasúti pályaudvarral és egy mindjárt megnyíló buszpályaudvarral épült össze – az egészet egy jobban sikerült KöKi Terminálként érdemes elképzelni. A vasútállomás már tavalyra, a foci Eb-re elkészült, ahogy az egész fejlesztésben is a lengyel MÁV, a telektulajdonos PKP volt a társ.

A pláza a maga 58 ezer négyzetméterével a Westend harmada, de az átlagos magyar vidéki plázának a többszöröse, és Poznanban is könnyűszerrel a legnagyobb. A város ennek megfelelő lelkesedéssel ölelte keblére: a kora délutáni sajtótájékoztató után következő megnyitóra 8000 meghívót küldött szét a Trigránit, és úgy nézett ki, nem sokat dobtak a szemétbe. Délután 4-re már mindenütt színes zakós hipszterek és Pull&Bear szatyrokat szorongató, gyönyörű és felajzott gimnazista lányok szorongatták a pláza-szerte kitett pezsgőspoharakat. A továbbiakban néhány képpel igyekszünk teljessé tenni a beszámolót!

Szíjjártó Péter külgazdasági államtitkár természetesen méltatta a lengyel-magyar gazdasági kapcsolatokat, de szerepe abban csúcsosodott ki, hogy ő legyen, aki elsüti a lengyel-magyar, két jóbarát rigmust.

Ha elveszik ezt a kerítést az ajtóból és nem kell 500 métert kerülni a plázától a vasútig, a PCC egy nagyon szép Intermodális Csomópont lesz.

Hipszterek várakoznak a kora esti boltnyitásra.

Demján Sándor a megnyitón – ha akarnak furcsát látni, mindenképpen nézzék meg egyszer, ahogy egy vezető magyar vállalattulajdonos magyarul beszél 4000 illedelmes lengyelhez.

A PCC-nek néhány kisebb pláza mellett kell megtalálnia a helyét Poznanban, a képen közülük a legnagyobb és legközelebbi Browar. Az egykori sörfőzde olyan, mintha Budapesten véletlenül sikerült volna megnyitni a CET-et/Bálnát: galériák és boltok egy egykori ipari épületben, a rideg-fehér plázáknál kettővel barátságosabb közegben. Vicces módon a vasúti tourinfo PCC-szabotőrei is a Browart ajánlották, amikor azt kérdeztem, mit nézzek meg, ha van félórám, pedig egyébként az óváros onnan már csak plusz öt perc.

A határozottan jól élhetőnek tűnő Poznan egyébként egy Hansa-város és mikro-Krakkó keresztezése, hogy ellopjam a figyelős kolléga definícióját. A dráma kedvéért megpróbáltam az életükért küzdő kedves kiskereskedőkre bukkanni a városháza körül, de az erősen skanzenjellegű óvárost nincs miért óvni a PCC-től: már így is a Poland-pólók és a tematikus kávézók dominálják.

Vissza a PCC-be: Közép-Európában nem adnak ki engedélyt plázaépítésre szökőkút nélkül.

Hoszteszben kifejezetten erős pozíciókkal nyitott a PCC.

Nem tudtam eldönteni, hogy a beltér rózsaszín-lila színkombóját azért választották, hogy kiemeljék a földszinti T-Mobile üzletet, vagy hogy bárhol el lehessen bújni egy Wizz Air géppel, de mindkét célnak megfelel.

A külső még nem mindenütt tükrözi, de 80% fölötti telítettséggel nyitottak.

A helyi CBA-t a tulajdonosok őszinte gesztussal magukról nevezték el. Egy pillanatra mindannyian képzeljük el a Lázár & Lázár üzleteket!

Poznanba itthonról* nincs menetrend szerinti járat, így kisgéppel röptették be a szusifaló sajtósokat és az államtitkárt. A kisgép tényleg kicsi: a pilóták inkább kinyitották a fülke ajtaját, hogy hátra tudják dönteni a széküket. 

* 18:08-kor javítottuk a bejegyzés szövegét