Mentőövet dobott az állam tavaly év végén a biztosítóknak azzal, hogy 2014-től adókedvezményt ad a nyugdíjcélú életbiztosításokra. Az életpiac évek óta vergődik, a díjbevétel 2008 és 2012 között mintegy 10 százalékkal csökkent, s tavaly is csak az egyszeri díjas szerződésekből származó bevételek javulása okozott némi fellélegzést. Az adókedvezmény hátán azonban beindult a pörgés, sorra jönnek ki az új termékek, rajzanak ki a terepre az ügynökök. A biztosítók kitörési pontot látnak, nagy mértékű eladásbővülésről fantáziálnak. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem is alap nélkül, más kérdés, hogy az ügyfelek jól járnak-e a nyugdíjbiztosításokkal.

A portfolio.hu múlt heti biztosítási konferenciáján Nagy Koppány, a Magyar Nemzeti Bank biztosítókat felügyelő igazgatóságának vezetője pöttyintette el, hogy jelen pillanatban a befektetési egységhez kötött (unit-linked) típusú nyugdíjbiztosítások 5,21-es átlagos TKM-mel (teljes költség mutató) futnak. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy évente ekkora hozamot kell a biztosítási terméknek ahhoz elérnie, hogy vevője ugyanazt a pénzt kapja vissza, mint amit befizetett. Ez alapján úgy tűnik, hogy mivel a költség jócskán meghaladja a piacon kockázatmentesen elérhető hozamot, tényleg csak igazi lúzereknek való egy ilyen biztosítás. Így van?

Egyértelmű igent 3 ok miatt nem lehet mondani. Egyrészt a konferencián elhangzottak alapján várható, hogy a költségszintek csökkennek, s persze a fehér holló gyakoriságával előbukkanó tudatos ügyfél könnyen felkutathatja a pici TKM-mel elérhető, olcsó termékeket is. Másrészt a TKM mutatóban szerepel a biztosítási fedezet kockázati költsége is, ami termékenként eltérő. Minden unit-linked biztosításban van ilyen, s noha ez a termék alapvetően a beérkező pénz fialtatásáról szól, egy kis rész arra szolgál, hogy haláleset, vagy komoly egészségkárosodás esetén is térítsen a biztosítás. De nem mindegy, hogy ez mekkora összeget jelent, a komolyabb kifizetést vállaló konstrukciónak értelemszerűen magasabb a TKM-je. Harmadsorban pedig az adójóváírás hatásával is érdemes számolni, az pedig mindenképp javítja a megtérülést.

Pontosan erre fekszenek rá a tapasztalt ügynökök is, hangoztatva, hogy a befizetett összeg 20 százaléka, maximum 130 ezer forint visszajár a személyi jövedelemadóból - persze nem zsebbe, hanem bele a biztosításba, növelve a nyugdíj-előtakarékosság összegét. Az igénybe vevők körét ugyanakkor élből behatárolja, hogy a 130 ezres adó-visszatérítéshez kell tehát 650 ezer forint éves befizetés, valamint visszaigényelhető szja is. Ugyanez ráadásul elérhető a sokkal kisebb költséggel működő önkéntes nyugdíjpénztárak esetében is, nem beszélve a szinte ingyen vezethető nyugdíj előtakarékossági számláról (nyesz).

De ez lényegtelen, már beindult az ügynökinvázió, a végre komoly lehetőséghez jutott értékesítők a következő hónapokban megtalálnak minden potenciális ügyfelet. Jól látszik, hogy csak a piacon levő nyugdíjbiztosítások kis hányada vonzó (induljunk ki a maximum 3 százalékos TKM-ből), de ettől még simán eladható a termék a tudatlan tömegeknek. Komoly változás viszont az elmúlt évtized közepének unit-linked inváziójához képest, hogy akkor a pénzügyi felügyeletet nem túlságosan érdekelte a fogyasztóvédelem, az elmúlt években viszont nagyon ráfeküdt erre az irányra. A konferencián Nagy Koppány elmondta, hogy az MNB hamarosan ajánlásokat ad ki a nyugdíjbiztosításokkal kapcsolatban és rajta tartja a szemét a piacon. Elvárják, hogy az ügyfél számára is előnyös, fair termékeket kínáljanak a biztosítók. Arra is utalt, hogy ha ez nem így lesz, akkor a szabályozó tehet majd lépéseket.

Magyarul, az ügyfeleket könnyű bepalizni, de az MNB nagyon figyel és nem fogja hagyni, hogy előnytelen, méregdrága termékeket sózzanak rájuk. Kíváncsian várjuk, hogy így lesz-e.