Kolba Miklós húsz éve játszik milliárdokkal a bankközi forintpiacon és még mindig nem unja. A Forbesnak mesélt pályája kezdetéről, a rejtélyes forintpiac működéséről, a londoni spekulánsokról és saját kisvendéglő-kísérletéről is. Részletek az áprilisi számban megjelent cikkből, keretesben a kimaradt részek: sztorizik a forintguru.

Ülök az első munkanapomon a helyemen, egyszer csak 11 körül szólnak, hogy hirtelen új szabályt vezetett be a Magyar Nemzeti Bank. Aznaptól nem volt kötelező minden devizaváltást a jegybanknál végezni, fix árfolyamon ugyan, de egymással is üzletelhettek a kereskedelmi bankok. 1992 júliusában járunk, a mesélő pedig Kolba Miklós, aki első postabankos napján így épp belecsöppent a magyar bankközi devizapiac megszületésébe. Rajta kívül még mintegy két tucat ember tapasztalhatta meg testközelből ugyanezt, de ő azon kevesek egyike, aki még mindig a bankközin üzletel. Eltelt 22 év, de Kolba Miklós ma is devizakereskedő, az egyik legrégebbi motoros a szakmában, aki gyakran a legnagyobb forgalmat bonyolítja a piacon. 

De hogyan is működik manapság a misztikus forintpiac? Tényleg léteznek a politikusok által vizionált gaz spekulánsok, akik időnként londoni pubokban összebeszélve támadják meg a magyar pénzt, hogy bedöntésén nyerészkedjenek? Igen és meg nem is. Valóban a londoni nagyfiúk fújják a passzátszelet a forintnál, a hazai szereplők piacbefolyásoló képessége jóval kisebb. Elsősorban a hazaiak adják a likviditást, a külföldiek pedig az irányt, a trendeket.  A magyar bankok többségénél a céges megbízások dominálnak, ami leginkább abból ered, hogy a vállalatok menedzselik devizaszükségleteiket, illetve fedezik kitettségüket, hogy a váratlan ármozgások ne okozhassank kárt számukra. Klasszikus, ügyfélháttér mentes tréding nagyon kevés helyen van már, az ING viszont még egy ilyen hely. 

„Volt Londonban egy tréder, aki nagyon dadogott. Márpedig ezen a piacon nagyon nem mindegy, mit mond ki az ember, hánymillió dollárra szól az üzlet. Ha csak annyit mond valaki például, hogy yours (eladok), akkor hiába gondolt csak 5 millió dollárra, ha a vételi árfolyamon 50 millió volt, akkor bizony annyit adott el. Ezért fontos, hogy az ember mondja hozzá az összeget is.  Dadogó emberünknek az öttel akadt problémája, nem tudta kimondani, hogy „five yours” illetve ki tudta, csak kicsit sokáig tartott, közben pedig simán elmozdult az ár. De ez sem okozott problémát, kreatívan elkezdte alkalmazni a „two yours three yours” formulát, amin persze először jót mulatott mindenki, de a lényeg, hogy kis fogyatékossága nem lehetett akadály az előtt, hogy jó tréder legyen”

A londoni nagy bankházak mögött többnyire valóban olyan megbízók állnak, akik nyerészkedni akarnak az ármozgásokból, ez azonban véletlenül se a forint bedöntésére irányul: hol emelkedésre, hol esésre tesznek, hol kisebb, hol nagyobb tétben. Irgalmatlan pénzekről lehet szó egy-egy alapkezelőnél, vagy befektetési csoportnál. „Kint voltunk Londonban, mentünk meglátogatni egy hedge fundot. Jött egy srác szakadt farmerban, tornacipőben. Kiderült, ő az alapkezelő, és ha nagyon összekotorja az összes pénzt a padlásról, akkor csaknem akkora tétben játszhat, mint a magyar devizatartalék” – meséli Kolba Miklós.

Fotó: Sebestyén László

„Régen, ha fogalmunk sem volt, mi történik a piacon - mert ilyen is van nyilván -, akkor ha kérdezték, mindig azt mondtuk először, hogy a Lehman vesz, vagy elad. Aztán mi lett velük. Máig őrzök egy Reuters beszélgetést, mely nagyjából abban a pillanatban készült, amikor bejelentették, hogy végük. Egy cseh bank hívta őket, hogy üzleteljenek, mit sem tudva a nagy hírről. A lehmanos trader felvette a telefont, s csak annyit mondott: bocs, már nem jegyezlek le, épp most mentünk csődbe.”

A londoni nagypályások azonban szeretik titokban tartani, hogy merre állnak a piacon. Nem jellemző, hogy beszélnének egymással, főleg olyan céllal, hogy közösen befolyásoljanak egy piacot. Az viszont gyakran előfordul, hogy a nyilvánosan elérhető információk alapján hasonló következtetéseket vonnak le és közel egy időben kezdenek adni, vagy venni. Ezt a kis forgalmú devizák piaca különösen nehezen viseli el, a török például jóval nagyobb a magyarnál, az elmúlt hónapokban mégis komoly esést szenvedett el. Érdemes tehát minden ország gazdaságpolitikusainak és jegybankárainak figyelniük arra, hogy egyes nyilatkozataik milyen érzékenyen érinthetik a piacot. A külföldi tőke alapvetően nem rombolni akar, hanem pénzt csinálni, persze ez néha durvábbnak tűnik, de ez a piaci méretek különbségéből adódik. Sajnos ebből a szempontból a forint kicsi és sérülékeny piac.

„Az utolsó történet a tréderzsaronnal kapcsolatos: a bukó nálunk veszteséget, bukást jelent. Siófokon voltunk Treasury összetartáson. Betértünk egy étterembe. Ettünk, ittunk, majd a kávénál a dohányos szekció rágyújtott. Ekkor odalépett hozzánk a nagyon kedves és nagyon jól öltözött üzletvezető hölgy, hogy ha gondoljuk, nyugodtan nyissuk ki az ablakot bukóra. Mire Geszti Pali kollégám és jóbarátom csak annyit mondott csípőből tüzelve, hogy mi semmit nem nyitunk bukóra. Azonnal kitört a röhögés, a hölgy pedig talán máig se tudja, mit olyat mondott, aminek ez lett az eredménye.”