Polgár András már elég gazdag volt, hogy mindenből kiszálljon, de a válság megakadályozta. Ő mégis a fejébe vette, hogy közel egymilliárd forintot ad jótékony célokra. A Forbes januári számában interjút olvashatnak az üzletemberrel. Itt vannak a kimaradt részek.

Hat éve, még a válság kirobbanása előtt határozta el Polgár András, hogy kiszáll érdekeltségeiből, megtart annyit, amennyi neki és a családjának napi szükségleteire kell, a fennmaradó részt pedig eljótékonykodja. A válság közbeszólt. Kiszállni nem tudott a napi bizniszből, az adományozásról mégsem tett le. Az üzleteiből évente keletkező hasznot – amelyet nem kell visszaforgatnia – esélyegyenlőségi ügyekre, kulturális támogatásokra fordítja. Hat éve úgy számolt, 1 milliárd forint körüli összeget ad az évek során az arra rászorulóknak. Most 700 milliónál tart. A mélyszegénységben élő romáknak munkát adó Kiútprogram kitalálója és egyik fenntartója; számos kulturális projekt felkarolója. „A Kiút számomra legfontosabb találmánya-tanulsága, hogy az emberről, az egyénről szól. Hogy a méltóságban hisz, a méltóságra alapoz, a méltóságot tűzi a zászlajára. Nem egyszerűen pénzkeresetre/megélhetésre ad esélyt, hanem munkaörömre, szabad választásra. Nem a program, a mentor, a polgármester vagy a belügyminisztérium mondja meg, kinek mit kell tennie, kinek mi a dolga azért, hogy javuljanak a statisztikák és – mint a háziállatok – megszolgálják a napi betevőt, de éppen hogy csak azt. A lényeg a szabad választás és az ehhez rendelt adekvát eszközök harmonikus együttműködése.”

Az esélyegyenlőség mellett a független színházi társulatok egyik legnagyobb mecénása, a Tantermi Színház megálmodója. Utóbbi keretében középiskolákba visznek nívós színházi előadásokat. „Erre azért is büszke vagyok, mert működik, hatásos és úgy tűnik, még külső forrásokhoz is juthatunk. Olyan iskolákban láthatnak a fiatalok igazi, művészi színvonalú előadásokat, ahonnan egyébként az életben nem jutnának el a diákok színházba. Komoly sikerként könyvelném el, ha ez a műfaj magától értetődővé válna a középiskolákban.”

Polgár András életében volt egy pont, amikor úgy tűnt, tudományos pálya felé halad, végül beszippantotta az üzleti szféra, mégis reméli, lesz idő, amikor elméletekkel foglalkozik majd. „Tudományos megközelítésben, elméleti síkon is szeretnék foglalkozni a civil ügyekkel, a civilek szerepével a változó magyar társadalomban.  Ez is motivál abban, hogy mielőbb kiszálljak a napi mókuskerékből. Meggyőződésem, hogy az a társadalom, ahol az aktuálisan fent lévők nem arra törekszenek, hogy az épp - ilyen-olyan okból - lent lévők, helyesebben azok gyerekei feltörhessenek, az halott társadalom, annak annyi. Ha nincs esély a kitörésre, ha az önzés butasága megakadályozza a jóléti pozíció folyamatos forgását, az maga az önpusztítás. Jobb esetben polgárháborúhoz vezet.”

Ritkán nyilatkozik, most is azért tette, hátha mások is kedvet kapnak a filantrópiához, ahogy talált már társakat ezen az úton. „Két régi harcostársamat, Király Julit és Virág György kriminológust gyerekkorom óta ismerem, Felcsúti Péterrel éppen a civil tenni akarás hozott össze. Nagy tisztelője (és irigye) vagyok Küllői Péternek, aki megtette azt, ami nekem eddig nem sikerült: időben ki tudott szállni az üzletből és azóta minden energiáját az általa igazán fontosnak vélt ügy szolgálatába tudta állítani.” A Forbesnak azt is elmondta, nehezen tud ellenállni a beözönlő kérelmeknek. „Az eszemmel tudom, meddig mehetek el, és hogy egy kétségbeesett telefon után, amely arról szól, hogy valaki meg fog halni, ha én nem segítek, nem kellene rögtön a pénztárcámhoz nyúlni, de sokszor nem tudok ellenállni.”

Már 30 éve sem vette fel a családi pótlékot

„A nyolcvanas évek második felében már elég jól kerestem, nem is vettem fel a családi pótlékot, mert etikátlannak éreztem.” Polgár András eredetileg közgazdász végzettségű, a bankszektorban kezdett dolgozni, a Magyar Nemzeti Banknál előadótól csoportvezetőig vitte, a Hungária Biztosítónál igazgatósági tag volt. Ő vezényelte le a Hungária Biztosító részvénytársasággá alakítását, amelyből – az Allainz beszállásával – az első igazán nagy vegyesvállalat létrejött. A cég ezután Bécsbe, illetve Londonba küldte „tanulni”, visszatérve az életbiztosítási és befektetési részleget vezette, utána inkább a magánszektort választotta: brókercéget alapított.  Azóta a legkülönfélébb érdekeltségei voltak, többek között egy izraeli befektetési társasággal közösen vásárolták meg a privatizáció idején az Autóker Holdingot, amely a 2000-es évek elején vált ketté: az ingatlanfejlesztés maradt, a raktározást és logisztikát az Autóker Logisztikai Kft. vitte, utóbbi lett Polgár Andrásé. Mai alapcége az az ingatlanfejlesztéssel és -hasznosítással foglalkozó X Zrt., tulajdonosa a Budaörsi Ipari és Technológiai Parknak, de voltak befektetései például az Otthon Centrumban és a Sasad Lakóparkban is. Vagyonát 4 milliárd forintra becsülik.

Alapos, precíz embernek ismeri mindenki, aki eldöntötte, hogy nagy összeggel segíti a hátrányos helyzetűek előbbre jutását, de már-már mániája, hogy a pénz, amit ad, a lehető legjobban hasznosuljon, ezért minden sarokba benéz. Maga is belátja, hogy ezzel sok munkát csinál magának, de minden kimutatást átnéz, mindenhova elutazik, helybe megy, megnézi, mire kérnek tőle támogatást. Általános elve, hogy nem egy személyben dönt, kuratóriumnak, szervezetnek, zsűrinek adja át a döntés jogát és maximálisan meg is bízik bennük, de amikor lezárul egy program, jó pénzügyesként minden fillérnek megnézi a sorsát.

Felcsuti Péterrel, a Raiffesen Bank egykori vezetőjével az alapítványon keresztül ismerkedett meg, azóta egymást hívják, ha valaki a másiknál jelentkezett pénzért, hogy segítsenek együtt. „Rendkívül önzetlen és segítőkész. Látja a nélkülözést maga körül és tudja, hogy képes valamennyire enyhíteni, de soha nem fordul meg a fejében, hogy ezért neki hála járna. Igazi vállalkozóként a legutolsó részletig ismerni akarja az ügyet, amelyre pénzt szán” – mondja róla Felcsuti Péter, akivel az elhíresült Szegények Bankja kezdeményezésben is együttműködtek.

Nem csak az adakozásban ilyen, a mindennapi életben is a hatékonyság a vesszőparipája. „Kellemetlen egy pali vagyok, türelmetlen, nem bírom, ha valami nincs kész határidőre, és utálom a halogatást” – magyarázza meg egyúttal azt is, miért nem cégvezető valamely érdekeltségében.

Az őt ismerők szerint remek a humora és az öniróniája, magát ezzel szemben pesszimistának írja le, aki ritkán mondja magáról, hogy boldog. Az elmúlt néhány évben erre még oka is volt. Először fiatal menye hunyt el váratlanul, másfél  éve pedig felesége lett ápolásra szoruló beteg. „Ő volt az egyik első üzleti angyal Magyarországon, amikor még azt sem tudták, ez mit takar” – mesél Polgárné Májer Ildikóról, aki betegségéig elismert topmenedzser volt. Cégeit, munkáját azóta férje viszi.

Egyenes és korrekt ember – ez derült ki az őt ismerők szavaiból. Nem indul például semmilyen norvég kötődésű tenderen, nehogy az apa-fia miatti kapcsolat kínos legyen (nagyobbik fia a budapesti norvég követségen dolgozik); ahogy nem támogatta a Színművészeti Egyetemet sem, amikor a fia odajárt, pedig előtte és utána rendszeresen tette.

Lelkesen jár színházba, a támogatott projekteket mindig megnézi, néha becsúszik egy-egy előadás, ami nem tetszik neki. „Ez nekem nem jött be, de csináljátok tovább, fiúk” – mondja ilyenkor.

„Évekkel ezelőtt elmentünk együtt a Krétakör Hamletjére és ahogy kijöttünk, András azt mondta: utaztassunk ilyen előadásokat szerte az országban, ahol nem jutnak el színházba”. – idéz fel egy ilyen esetet Török András, a Summa Artium vezetője. András ennek a szervezetnek a keretében hozta létre, volt menye emlékére a Polgár Krisztina Emlékalapot, amely azóta a Tantermi Színházi Projekt finanszírozását adja. „Az is az ő ötlete volt, hogy ne folyamatos pályázati rendszerrel válasszuk ki a tantermi produkciókat, hanem egy évente megrendezendő szemlén, egy független zsűri beiktatásával.” „A helyében 100-ból 99 ember feladta volna volna társadalomjobbító terveit, amikor jött a válság, , de ő még akkor sem hátrált meg, amikor Ildikó, a felesége súlyos beteg lett.”- tette hozzá Török András. Hogy mi a célja? Változásmániás. Ha látja, hogy valami mozdult, fejlődött, akkor elégedett.

Nem egy klasszikus üzletember, nincs titkárnője, mobilszámát mindenkinek kiadja, maga szervezi a napjait, ezért sokszor 16 órákat dolgozik. Sokat olvas, szeret síelni, és – ha az unokák egy kicsit nagyobbak lesznek – velük lenne jó utazgatni. A luxusra nem tart igényt. „Egy jachton tengeri beteg lennék.”