Hosszú Katinkának hiányoznak a délutáni alvások. Amióta sportügynökséget alapított férjével, nem jut rá idő.
Állunk a Zoonk Stúdió Bartók Béla úti műtermének előszobájában és beszélgetünk. Angolul, mert ott van a férje is. „Soha nem gondoltam volna, hogy Katinka ilyen jó lesz az üzletben – mondja Shane Tusup. – Simán nemet mond veterán üzletembereknek.” Katinka mosolyog, a hajnali edzéstől még vizes haja. „Így szeretem” – mondja, amikor a sminkes megérkezik egy hajszárítóval. Mosolyka, azaz Hozleiter Fanny pár méterrel arrébb áll. Tiszta teljesítmények. Betöltik az egész műteremlakást.
Ez egy vidám szám. Mindenki ott akart lenni a szerkesztőségből, ahogy szedtük össze a neveket, és jöttek a tippek. Címlapsztorin még nem nevettünk ennyit. Egymás után vettük elő a 30 alatti sikereket. Szórádi Bence LED-nagykereskedése, amit a semmiből épített fel. Varga Noémi, aki modellként indult, építészként fut be, és közben önmagát is meglepő sikerei vannak a startupvilágban. És Mosolyka. (30 sikeres magyar 30 alatt, 24. oldal)
Ahogy a szerkesztőség melletti kávézóban ülünk, Schvarcz Zoltán nem tud nem mosolyogni, miközben meséli, hogy az előző hónapban kiküldték egy hétmillió dolláros szoftverlicensz számláját. Cége, a Xapt vállalatirányítási rendszereket árul. Budapestről indultak, már Amerikában is van irodájuk. Caterpillar-viszonteladók és versenytársaik adják az első számú piacot. Egy csendes sikersztori. (Ülő bika, 72. oldal)
A Greshamben is jó a hangulat. Különterem, óriási asztal, mégis mindenhova jut valaki. Mi is négyen jöttünk (ketten újságírók, ketten fotósok), és Heinrich Pecinát is négy felsővezető kíséri. A Vienna Capital Partners fő tulajdonosaként ő vette meg a Népszabadságot, a Nemzeti Sportot és egy jó adag megyei napilapot az egyesülő Axel Springertől és Ringier-től. Nevetünk, de másképp. Az első kérdés: tényleg ő vásárolt vagy valakit képvisel? Rutinos, diplomatikus válaszok, itt-ott egy csipkelődő kiszólás. „Sok közös van bennünk Csányi Sándorral. Például bajszunk van.” (1 + 1 = 2, 77. oldal)
A TV2-nél is ugyanazzal a kérdéssel kezdünk. Ez egy ilyen hónap. Ott Simon Zsolt vezérigazgató és Yvonne Dederick pénzügyi igazgató a vásárlók. Yvonne félig magyar, Brazíliában nőtt fel, Amerikában tanult, multiknál gyűjtött vezetői tapasztalatot. Zsolt öreg motoros, pár kitartó kérdés nem hozza zavarba, kemény médiatárgyalásokhoz szokott. Egyszer mégis meglepjük. „Most tényleg?” – kérdezi egy őszintén széles mosollyal. (Jó időben, jó helyen kell lenni, 64. oldal)
Regisztráltam, beengedtem a Snapchatet telefonom kontaktlistájába, és mosolyogtam. A pár ismerős között ki a legaktívabb? Tizennégy éves amerikai unokaöcsém. Erről szól az amerikai Forbes cikke is: a tinédzserek inkább ott, mintsem a Facebookon osztanak meg. (Kitartó villanás?, 52. oldal)
Mosolyka azt állítja: előtte nincs lehetetlen. Van egy titkos terve. Én persze rögtön meg akartam írni. Ő csak mosolygott: „Először inkább megcsinálom.”
Ez a poszt a februári Forbes főszerkesztői beköszöntője is egyben.
