Nem tesz jót, ha az állam pénzzel tömi a vállalkozókat - állítja Bojár Gábor. A Graphisoft Park még is kalandozott egyet az állami pályázatok terepén. Miért? Mi abban a rossz, ha egy induló cég egy szakmai pályázaton kap 100 millió forintot az adófizetők pénzéből? 


Áprilisi számunkban épp arról értekezett, miért nem jó, ha az állam pénzt tol a (kezdő) vállalkozásokba. Mégis tulajdonrésze volt egy olyan cégben, ami egy állami pályázaton, az ún. Gazella-pályázaton indult. Miért?
- A pályázatban (erről lásd részletes leírásunkat a poszt alján - A szerk.) a Graphisoft Parkon keresztül vettem részt, amely kisebbségi tulajdonos volt az Aquincum Technológiai Inkubátor Zrt.-ben. Tavaly augusztusban kerestek meg az ötletgazdák, hogy nem szeretne-e a Graphisoft Park egy inkubátorházat? Dehogynem, nagyon szerettünk volna egyet! Három éve felvetődött, hogy belevágunk.  

- Miért lett volna ez jó Önöknek?
- Ha a kezdő cégek itt indulnak el, akkor itt is nőnek nagyra. Egyszerűen üzleti érdekünk, hogy minél több induló vállalkozás jöjjön ide, a Graphisoft Parkba.

- Mégsem indítottak önállóan ilyen kezdeményezést.
- Egyszerűen nem jutott rá energiánk, így nagyon örültem, amikor megkerestek végül.

- Pontosan ki kereste meg?
- Szandrocha Kamilla (a volt gazdasági miniszter, Kóka János felesége – A szerk.), a CEIS tanácsadócégtől, akik nagyon profik. Mondták, hogy ez egy állami pályázat, ami nekem annyira már nem tetszett, de azzal érveltek, hogy kezdő cégeket ilyesmivel van értelme támogatni.

- Meggyőzték?
-  Az inkubátorokon keresztül az állam az infrastruktúra felépítésében adott volna segítséget az induló cégeknek. Úgy éreztem, hogy ez még belefér. A körülmények biztosítása végül is az állam feladata. 60 millió forintot lehetett megpályázni, az alapítók pedig 40 milliót tettek be és kötelezettséget vállaltak további 60 millió tőkeemelésre.

- Mennyivel szállt be és milyen formában?
- A Graphisoft Park 20%-os tulajdonhányaddal beszállt, tulajdonképpen ez természetbeni juttatás volt: az inkubátorház rendelkezésére bocsátottunk egy épületrészt 3 évre. Ez nekünk üzletileg egyszerűen megérte. Hangsúlyozni szeretném, hogy kisebbségi tulajdonos volt a Graphisoft Park, nem vállaltunk vezető szerepet.

- Mennyire mélyült el ebben a projektben személyesen?
- Vállaltam, hogy szívesen konzultálok az itt lévő cégekkel, mentorálom őket, tanácsot adok nekik. Havonta egy-két napot szívesen rááldoztok erre.

- Ez plusz „juttatás” lett volna?
- Így van. Később felajánlották, hogy a közvetlen vagy közvetett tulajdonosok magánemberként is beszállhatnak a projektbe. Nem mentem bele, mert egyszerűen ebben nem vagyok jó. A vállalkozói kultúra kialakításában a tapasztalatommal szívesen részt veszek, de beruházóként nincsen jó track-recordom. Ha gazdag ember ad a zsebéből pénzt, az ugyanolyan ártalmas tud lenni, mint amikor az állam ad. Hogy ez miért nem jó, azt tanítom most a diákjaimnak.

     Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója 

- Miért nem jó?
- A pénz az FFF-modellben tud segíteni egy kezdő vállalkozót (freinds, family and fools), én nem barátoknak és nem is családtagoknak adtam korábban, vagyis a „fools” kategóriába kerültem. De kiderült, hogy ez nekem nem megy. Amikor egy cég elindul, akkor még nem lehet tőle üzleti tervet kérni, csak ötlete van. Az angyaltőke az emberbe fektet, abba, hogy benne van a szufla, hogy megcsinálja, ehhez pedig nem árt, ha közeli ismerős a befektető. Nekem egy olyan barátom adott pénzt a kezdetekkor, aki már 10 éve ismert. Ha a pénzt barát vagy rokon adja, akkor muszáj, hogy sikerüljön. Ez az egyik legfontosabb motiváció ilyenkor. Ezért sikerült nekem is, a képemről égett volna le a bőr, ha a Hámor Péter barátomnak ezt a pénzt nem sikerül kamatostul visszafizetnem.
Ha a pénzt egy vadidegen adja, akkor ez a motiváció nincs.

- És akkor ki adjon pénzt a kezdőknek, se a gazdag magánemberek, se az állam? Gazdag barátokból és rokonokból itthon kevés van.
- Igen, ez probléma. De az állam még rosszabb, mint a gazdag ember. Azt pedig senki sem gondolja, hogy amit az állam adott, annak meg kell majd térülnie. Az nem motiváció, nincs erkölcsi hajtóerő. Ezért vagyok nagyon ellene, hogy az állam adjon.

- Végül kiszállt az államilag erősen támogatott Gazella-pályázatból. Miért?
- Csak később derült ki számomra, hogy az inkubátorház felhatalmazást kap, hogy a 60 milliós támogatáson felül jóval nagyobb, egészen pontosan 480 milliós támogatási pénzt szétosszon az inkubált cégek között. Ebbe már nem akartam részt venni, ez már mélyen ütközik az én elveimmel. Kiszálltunk a cégből, de az inkubátorház továbbra is itt van a Graphisoft Parkban, kedvezményes bérleti díjat fizet. Az inkubáltaknak pedig továbbra is szívesen adok tanácsokat. Hátha sikeresek lesznek, annak ellenére, hogy állami pénzt kapnak. Ebben szkeptikus vagyok továbbra is.

- Akkor Ön járt a legjobban. Az inkubátorház fizet a Graphisoft Parknak a bérletért (eddig, ugye nem fizettek), a cégek ott vannak Önöknél, és ha megszeretik a Parkot, akkor maradnak.
- Igen, de nem vagyunk már tulajdonosok a cégben. Az inkubátorház tulajdont szerez az inkubált cégekben. Ha bent maradtunk volna, sokkal jobban jártunk volna, hiszen a támogatott cégeken keresztül mi is kaptunk volna az állami százmilliókból. Közvetlenül állami támogatásban részesültünk volna, én ezt az elmúlt 32 évben megúsztam és úgy gondoltam, hogy ezen már nem is szeretnék változtatni. A bérlőink kapnak, de ennyire már csak nem lehetek finnyás.

- A pályázat indulásakor nem lehetett tudni erről a pénzről?
- Az elején a 60 millióról tudtam, a másik 500 millióról csak később értesültem. Mondom, az, hogy az infrastrukturális támogatáshoz az állam hozzátesz egy keveset, az nekem még belefért. De hogy közvetlenül is ennyi pénzt ad, az már nem. A pályázatot meg se néztem részletesen, megmondom őszintén, hiszen a pályázatíráshoz én nem is értek, soha nem is értettem.

- Miért olyan nagy baj, ha az állam 480 milliót akar adni inkubált, tehát valamilyen módon megrostált, kiválasztott cégeknek?
- Mert eltereli őket a piacról.

- Ez csak a kezdeti segítség. Miért térítené el őket a piactól később?
- Mert azt tanulják meg, hogyan kell ügyesen pályázni, nem pedig azt, hogyan kell a piacból megélni. Egy induló szoftvercégnek 100 millió forint rengeteg, nem szabad nekik ennyit adni. A Forbesban olvastam a Tresorit sztoriját, akik hasonló helyzetben azt mondták, hogy nem kell nekik ennyi pénz, mert túl sok. Először hallottam ilyet egy vállalkozótól!

- Hol van az a határ, ahol az államnak nem lenne szabad tovább mennie?
- Az infrastruktúra, abban segítsen. Pénzt ne adjon. Kínlódják ki a cégek a piacról, szerezzenek a barátoktól vagy vállaljanak előrefizető bérmunkát. Nehéz a piacról megélni, de megéri.

- A magyar piac most tele van forró pénzzel, itt vannak a Jeremie-alapok, és más magánalapok is indultak. (Az OTP-Day1 tőkealap épp most eszközölte első befektetését, ebben még uniós pénz sincsen, a sztorit lásd az április lapszámban)
- És azt hiszem, ez mind árt. Azt tanulják meg, hogyan kell állami vagy tőkepiaci pénzt megszerezni, nem pedig azt, hogyan kell a piacról pénzt szerezni. A kettő teljesen más kultúra. Az egyensúly felborul.

- Utólag mit gondol erről a kalandjáról? Nem volt meggondolatlan?
- Utána kellett volna néznem, mennyire pályázatfüggő ez a dolog. Ettől függetlenül persze lehet, hogy ez működni fog, nem tudom. Lehet, hogy a cégek sikeresek lesznek, és háziúrként nagyon boldog leszek. Ezen önző üzleti érdekből szívesen segítek is nekik, mentorálom őket a továbbiakban is.

- Ön igazgatótanácsi tag a budapesti székhelyű Európai Innovációs és Technológiai Intézetben (EIT) is. Ott is adófizetői pénzeket osztanak szét üzleti vállalkozásoknak is. Itt tovább dolgozik dacára annak, amit az állami támogatásról gondol?
- Évente 120 milliárd forintról dönt ez a szervezet, és úgynevezett Knowledge Innovation Centereknek (KIC) adja oda a pénzeket. Egy-egy ilyen szervezet valójában egy „konzorcium”: vállalatok, kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények vesznek benne részt. Ennek a három területnek az integrációjáról van itt szó. Ezzel a céllal egyetértek. De azzal nem, hogy ezt a pénzt ráöntsék a vállalkozókra. A 12 tagú igazgatóság politikáját viszont szeretném abba az irányba befolyásolni, hogy ezeknek a pénzeknek nagyobb része menjen az oktatásra, és ha ebben elérek valamit, már megérte a tagságom. Ha ezt a támogatást a cégek kapják, az ugyanúgy dezorientálni fogja őket, mint az előbb említett állami támogatás.

- Ha a vállalkozásfejlesztésre szánt összegeket – akár itthon, akár az EU-ban – nem a vállalkozásoknak vagy a kezdő cégeknek adjuk, akkor kiknek?
- Egyértelműen az oktatásra kellene ezeket az összegeket fordítani. A cégek úgy vehetnek ebben részt, hogy befolyásolják az oktatás tartalmát. A vállalkozók ne azért vegyenek részt az ilyen projektekben, mert hozzá akarnak férni a pénzhez, hanem azért, hogy hozzáférjenek a tehetséges emberekhez. Az üzletben sokkal többet segít, ha jó embereket tudnak felvenni az egyetemekről.

---

A Gazella-pályázat
A Nemzeti Innovációs Hivatal 18 jelentkezőből 4 inkubátorháznak adományozott Akkreditált Technológiai Inkubátor (ATI) minősítést, ami azt jelenti, hogy ezek a cégek lehívhatják a Technológiai startup ökoszisztéma építés tárgyú pályázat 60-60 milliós „de minimis” keretét. Ez a pályázat I. alprogramja, a későbbiekben pedig hozzáférhetnek a teljes pályázati forráshoz, ami 2,1 milliárd forint. Ezért az összegért csak a négy akkreditált inkubátorház versenyezhet majd. Ez azt jelenti, hogy az inkubátorházakban „megerősített” startupok később akár 100-120 milliós friss tőkéhez is hozzájuthatnak az államon keresztül (bár a pályázati folyamat nagyon bonyolultra sikeredett). A projekt célja, hogy az inkubátorokba bekerülő cégeket képessé tegyék arra, hogy később nagyobb tőkét is be tudjanak vonzani. Az akkreditált inkubátorházakról egy „nemzetköz zsűri” döntött, melyben végül csak Dr. Rina Pridor (elismert szakember, egy izraeli technológiai inkubátor program atyja) képviselte a nemzetköziséget személyesen - a finn delegált lemondta betegség miatt megbetegedett, így videókonferencián keresztül vett részt a zsűrizésben (Köszönjük a pontosítást a NIH-nek!) -, de részt vett benne a NIH, és gazdasági valamint a fejlesztési tárca szakemberei mellett Árvai Péter, Prezi-társalapító is.