Egy magyar cégvezető milliódolláros vállalatok vezetői közé kerül, akik közlik vele, hogy „a fórum első szabálya, hogy nem beszélünk arról, ami a fórumon elhangzott”. Kiss Gergely először volt az Egyesült Államokban, egy háromhetes szakmai programon, és megdöbbent, hogy mennyire pici a világ.
| A győri cég mobilapplikációkat fejleszt, a magyar piacon az első között kezdett el foglalkozni ezzel a területtel 4 évvel ezelőtt, de 2010-ben már komoly versenyt nyert alkalmazásaival a Szilícium-völgyben. A cégbe az X-Ventures Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. (korábbi nevén Biggeorge’s-NV Equity) is fantáziát látott, jelenleg a nyugat-európai piacok meghódításán dolgoznak. Termékeik közül az InstApp a zászlóshajó, ennek segítségével több milliós fejlesztési költségek nélkül készíthet magának bárki mobilalkalmazást. Ezen kívül foglalkoznak augmented reality (kiterjesztett valóság) alkalmazás fejlesztésével. |
„Én egy vidéki gyerek vagyok, nem szoktam ehhez hozzá, kint viszont mindenki azt mondta, ti vagytok itt a nagy dobás” – meséli mosolyogva Kiss Gergely, az Attrecto Zrt. 35 éves ügyvezető igazgatója, hogyan teltek a mindennapjai az Államokban, ahonnan nemrég tért haza.
Kisst az Obama elnök által életre keltett "New Beginning - International Visitor Leadership Program" néven futó projekt keretében válogatták be 28 különböző nemzetiségű vállalkozó közé, akikkel együtt 3 hétig szakmai programokon vett részt, ahol rengeteg potenciális üzleti partnerrel és befektetővel találkozott. Hazaérkezése után rövid interjút adott a Forbes Magyarországnak.
- Hogy megy a smúzolás?
- 5 percig. Az Egyesült Államokban eltöltött 3 hét jelentősen meghaladta a kereteimet (nevet). Én egy mérnök vagyok, egy tanár, aki ráadásul német multiknál szocializálódott, ez nem éppen sales-es közeg. Egy barátom mondása, hogy az őszinte ember sebezhetetlen, akkor meg hova smúzolsz, nem igaz? Én a nyitottság híve vagyok, ahol a kommunikációba beleférnek a negatívumok épp úgy, mint a pozitívumok. A keep smiling Amerikában egy teljesen bevett védelmi vonal, ebben nőnek fel. Amikor kint voltunk, az teljesen jellemző volt, hogy oda jött valaki hozzám barátságosan, megveregette a hátamat és megkérdezte, mi az én sztorim, mit csinálok én? Levegőt vettem és mire válaszolhattam volna, már ott sem volt az illető. Eltűnt.
- Ennek tükrében mit gondolsz, hasznos volt ez a három hét?
- Életemben először voltam az USA-ban, mindenki azt mondta, készüljek fel a kulturális sokkra, de ilyen egyáltalán nem volt. A program tulajdonképpen abból állt, hogy 28 országból 28 vállalkozót vittek ide-oda, ez a háromhetes túra viszont tényleg lesokkolt.
- Miért?
- Arra jöttem rá, hogy milyen pici a világ! Hiába, hogy 28 országból jöttünk össze, hasonlóak a problémáink, kihívásaink a céges életben ugyanúgy, mint a magánéletben. Semmiben sem különbözött tőlem a paraguayi srác vagy a ghánai üzletember. Bármelyik lehetne nyugodtan a szomszédom Győrben. Ez a 28 ember ott akár Magyarországot is reprezentálhatta volna - és ez volt az igazán megdöbbentő.
- Mi volt a legdurvább helyzet, amibe ez alatt a 3 hét alatt kerültél?
- Ezt a programot az amerikai külügyminisztérium az Entrepreneurs Organization-nal együtt szervezte. Ez egy 9500 tagú szervezet, ahol a belépő az 1 millió dolláros bevétel, a szervezeten belüli átlag pedig 15 millió dollár. Akik minket ott körülvettek, mind milliódolláros cégek tulajdonosai, vezetői, trénerei voltak. Ennek a szervezetnek van egy "rituáléja", amit Forumnak hívnak, a lényeg, hogy 5-8 tag, akik eleinte nem is ismerik egymást, összeülnek és gátlástalanul kibeszélnek mindent. A Forum első szabálya, hogy nem beszélhetsz arról senkinek, hogy mi hangzott el a Forum alatt - tisztára mint a Harcosok Klubjában. Az egésznek az alapja a bizalom. A tagok kritika nélkül elfogadják a szabályokat és tényleg mindent, de mindent megosztanak egymással. Hihetetlen kemény sztorikat hallottam, családi betegség, párkapcsolati probléma, tényleg minden belefért, nemcsak a céges ügyek. Vadidegen emberek öntötték rám a legféltettebb titkaikat.
- Neked is kellett ilyenekről beszélned?
- Igen.
- És hogy ment? Kiadtad magad?
- Nyilván nem teljesen, a magam kuruc korlátai között azért kimondtam, amit ki lehet. Voltak olyan üzleti kérdéseim és problémáim, amiket szívesen dobtam be a közösbe. El nem tudom képzelni, hogy itthon egy ilyen rendszer működjön, hogy ne kerülne a körön kívülre valami bizalmas információ. Talán ez is visszafogott, üzleti ügyekről hajlandó voltam beszélni, a családi életemről azonban nem. Ezeket az embereket életemben nem láttam azelőtt. Az utolsó nap beszélgettem erről egy trénerrel, ő is azt kérdezte, mi volt a legfurább a három hét alatt. Mondtam neki, hogy az, hogy egy napja sem ismertem, de már is tudtam, milyen a viszonya a feleségével, Európában ez nagyon nem így megy. De ők ebben a módszerben abszolút hisznek, azt mondják, hogy bár tényleg furcsa az egész, de ha a negatív dolgokat kimondod, akkor azzal csak magadat és a környezeted erősíted. Tudományos alapon megideologizálták a Forum lényegét.
- Így már eladták neked a sztorit?
- Lényegében igen. Mérnök vagyok, a tudománnyal nem szoktam vitatkozni.
- Megrögzött lokálpatrióta vagy, Győrben nőttél fel, ott élsz, ott dolgozol. Nem hátrány az üzleti életben, hogy te egy „vidéki srác” vagy?
- Inkább előny. Nem is teszem mérlegre ezt az egészet, nekem Győr egy alapérték, ezen nem vagyok hajlandó vitatkozni sem! Öt évig ingáztam Óbuda és Győr között, amikor az SAP-nak dolgoztam. Egy pillanatig meg sem fordult a fejemben, hogy Pestre költözzem, inkább levezettem 300 kilométert naponta. Teljesen egyértelmű volt, hogy Győrben csinálunk céget. Hol van itt a kérdés? - nem is értem (nevet).
- Magyarország egy szűk piac, ráadásul vízfejű, Budapesten van minden. Ez sem jelent hátrányt?
- Most terjeszkedünk Nyugat-Európa irányába: Németországban, Ausztriában és Svájcban vannak már értékesítőink. Itt nem állnánk meg, az amerikai út nagyon hasznos volt, ennek kapcsán ma Budapesten lesz egy üzleti vacsorám például. A magyar piacot nagyon szeretjük, de valóban kicsi. Nem véletlenül terjeszkedünk. Az üzleti szempontok szerint a győri bázis ettől még teljesen logikus döntés, Győrben ott az egyetem, viszont nincs nagy IT-cég, aki elszívná a friss diplomásokat. Jó környezetben, friss agyakkal, normális piaci viszonyok között tudunk jó eredményeket elérni – és ez Győrben adott. Értékesíteni nem itt kell, arra ott vannak a nyugati piacok.
- Mi lesz a következő nagy dobásotok?
- Mobil szoftvergyártó cég vagyunk és most elkalandozunk a mobil hardver irányba. Nagyon foglalkoztatnak minket a szenzorok. Az átlag felhasználó nem is tud róla, de az okostelefonjában is vagy 5 ilyen szenzor van, a kamera egy optikai szenzor, nem is beszélve a beépített gyorsulásmérőről, a giroszkópszenzorról vagy a magnetométerről... Ezek a szenzorok folyamatosan adatokat rögzítenek - minket az érdekel, hogy mit lehet ezekkel kezdeni? Sőt, mit lehet egyáltalán mérni? Olyan eszközt akarnunk készíteni, amiből hasznos – például orvosi – információk nyerhetőek ki, amik időben érzékelik például, ha baj van. Egy ilyen hardverrel megelőzhetővé válhatna számtalan betegség. Régi álmom, hogy létre tudjunk hozni egy igazi innovációt, ami globális szinten is újat jelent, nemcsak győri vagy magyar léptékben mérve.
