A Forbes Magyarország blogja

Nem lehetett könnyű döntés tavaly júniusban, amikor a Wizz Air tulajdonosai a tőzsdei bevezetési procedúra célegyenesében kihátráltak a tranzakcióból. Mára kiderült: az olajárzuhanás úgy felértékelte a céget, hogy jóval magasabb áron tudnak kiszállni. Mázli is kellett tehát a sikerhez, de ez persze semmit se ért volna a cég kitűnő gazdálkodási eredményei nélkül.

Hónapokig tartott az előkészítő munka és sok pénzt emésztett fel, mégis lefújták a tranzakciót arra hivatkozva, hogy a kedvezőtlenre forduló iparági helyzetben nem kapták volna meg azt az árat, amit a cég részvényei érnek. A Wizz Air legnagyobb magyar tulajdonosa, Varga Zoltán nem is titkolta a Forbesnak adott tavaly őszi interjújában, hogy nem értett egyet a döntéssel, s az is tény, hogy sokszor előfordult már olyan, hogy a hasonló helyzetbe keveredő cégek utólag megbánják a döntésüket.

Jó pár hete lehet tudni, hogy a Wizznél nem lesz ilyen probléma. Az olajár meredek esése felértékelte a légitársaságokat, indexük október óta szárnyal, melynek nyomán az elmúlt hetekre teljesen egyértelművé vált, hogy a cégeredmény változatlansága esetén is a tavalyinál akár 20-25 százalékkal magasabb áron tudják eladni a Wizz-részvényeket, ha újra a tőzsde mellett szavaznak. Ez közel 100 milliárd forinttal is növelhette a cég értékét. A Forbes ma megjelenő számában az egyik írás 10 részvényre hívja fel a figyelmet, olyanokra, amelyek jól szerepelhetnek alacsony olajár mellett. Beletettük plusz egyként a Wizz Airt is, melynél egyértelműnek tűnt, hogy nincs jobb időpont a nyilvánossá válásra, mint az idei tavasz. Azt persze nem gondoltuk, hogy mire kijön a lap a nyomdából, meg is jön a bejelentés a tőzsdéről.

A cég a tavalyi próbálkozáshoz hasonlóan ezúttal is szűken méri az információkat a gazdálkodásáról, de amit elárultak, arra utal, hogy továbbra is kitűnőek a számok. Az üzleti év decemberben zárult 9 hónapjában az utasszám 18, az árbevétel 20, a működési eredmény 38 százalékkal nőtt. Annyit javult a cég készpénzellátottsága, hogy a tőkeemelés mérete kisebb lesz, mint amit tavaly terveztek, 200 millió euró helyett csak 150 milliónyi összeget kívánnak bevonni. Az árazásról persze egy szó se, mint ahogy arról se, hogy a jelenlegi tulajdonosok közül kik és mennyi részvényt kívánnak eladni. A procedúra elkezdődött és nagyon valószínű, hogy heteken belül sikerrel zárul.

A budapesti tőzsde ezúttal se jött szóba, a Wizz Air ragaszkodik Londonhoz. Ott vannak a befektetők, mondják, meg ott vannak a konkurensek, akikkel össze lehet a céget hasonlítani. Ez igaz, de annyira globális a pénz- és tőkepiac, hogy ez megoldható lenne akkor is, ha bárhol máshol csinálják meg az IPO-t. A magyar befektetők abban bízhatnak, hogy ha Londonban nagy sikerrel túlesnek a bevezetésen, másodlagos jegyzésként behozzák a papírokat azoknak az országoknak a tőzsdéire is, ahol a cég a legismertebb, a legtöbb utasa van - Varsó mellett Budapest lenne a kézenfekvő választás.

Nyilván bármikor jöhetnek rendkívüli események, melyek elveszik a befektetők kedvét a részvényvásárlástól. De ha nem lesz ilyen a következő pár hétben, a Wizz Air az elmúlt 10 év egyik legnagyobb magyar sikersztoriját írhatja, a magyar Forbes legelső címlapemberét, Váradi Józsefet pedig a világ legelismertebb cégvezetői között tarthatják számon. Jó kapusnak szerencséje van, meg az üzleti életben is kell a mázli: tavaly is nyilvánvaló volt, hogy a Wizz Air alapítói és eddigi befektetői nagyon gazdagok lesznek egy sikeres IPO után, a senki által előre nem látott olajáresés nyomán pedig szinte bizonyosan jóval nagyobb lesz a kasza.

Néhány nappal azt követően, hogy a svájci jegybank felrobbantotta a frankpiacot, még nem lehet pontosan tudni, hogy az elszabaduló árfolyam és kereskedés befagyása nyomán mekkora veszteségek érték a világ befektetőit. Az biztos, hogy több devizás brókercég bedől, vagy feltőkésítésre szorul világszerte, a magyarországi veszteségekről azonban eddig mindenki hallgat. Pedig köztudottan nem kis tételben kötötték a befektetők azokat a frank szinten maradására játszó opciós struktúrákat, melyeken hatalmas veszteségek keletkeztek.

A világ vezető forex kereskedői már mind nyilatkoztak arról, hogy miként érintette őket a svájci frank árfolyamküszöbének eltörlése, illetve az ezt követően kialakult piaci vérzivatar. Vannak már dőlések, de a legtöbben nyugtatni próbálják a befektetőket, hogy zseniális kockázatkezelő rendszerük kiállta a próbát, s noha a befektetők egy része valóban bukott, az üzletmenet olyan, mint eddig. Ezeket a nyugtatásokat ügyfelek már több cég esetében vitatják a különböző fórumokon és érdekes, hogy a magyar brókercégek eddig semmit nem kommunikáltak esetleges veszteségeikről.

Piaci szereplők szerint a hazai cégeknél is jókora veszteségek halmozódtak fel, de valóban korai lenne még ezeket összesíteni. Az hagyján, hogy nem lehet tudni a bukott ügyfelek reakcióját. A nagy tőkeáttét miatt bizonyosan sok ügyfél van, aki a teljes betett összegnél is nagyobbat bukott. Ha ők ezt a kötelezettségüket nem teljesítik, az a brókercég vesztesége. Tudunk olyan ügyfélről, aki a brókercég ajánlására nyitott svájci frank pozíciót és megpróbálja visszakövetelni veszteségét.

Még nagyobb probléma, hogy még ezt sem lehet tudni, ki mekkorát bukott, illetve nyert. A hazai forex szolgáltatók többsége a Saxo Bank rendszerén keresztül ad lehetőséget a devizapiac elérésére, a Saxo pedig még pénteken azt közölte, hogy újra megvizsgálja a jegybanki bejelentést követő óriási csapkodás során született kötéseket. Utólag átírják a kötési árakat, lesz, akinek csökken a vesztesége, másnak meg elveszik a nyereségét. Elképesztő, hogy ilyenre sor kerülhet, ami jól mutatja a szabályozatlan devizapiac jókora kockázatát a szabályozott piacokkal, a tőzsdékkel összevetve. A Saxo hétfőn azt is elismerte, hogy sok ügyfele bukott, de a cég stabil.

A magyar befektetők közül természetesen nem csak a közvetlenül devizázók buktak nagyot. Privát és prémiumbanki, vagyonkezelt ügyelek is meglepődhetnek számlaegyenlegüket kézhez kapva és több befektetési alap is beleszaladt a késbe, köztük az elmúlt évek egyik legjobban teljesítő alapja, a most mintegy 15 százalékot zuhanó OTP Supra. 

A következő napokban egyre többet tudunk majd a bukások nagyságáról, a Magyar Nemzeti Bank is bekért adatokat a befektetési szolgáltatóktól, s bizonyára hamarosan megszólal az ügyben.

A devizapiacok működéséről és kockázatairól a Forbes novemberi számában jelent meg részletes írás, a február elején megjelenő számban pedig a mostani frankbalhéről olvashatnak részletesen.

Íme egy hosszabb részlet a novemberi cikkből, az elrettentő példák nem a hazai szolgáltatókra jellemzőek:

A forex piac egy alapvetően bankközi piac. Amíg nem volt internet, a bankok olyan rendszereken keresztül jegyeztek vételi és eladási árakat a devizapárokra, melyeket csak ők láttak, az üzletkötés pedig telefonon, vagy ezeken a rendszereken keresztül történt. A net terjedésével, az online kereskedési rendszerek elindulásával nyílt ki a kisbefektetők előtt, abban azonban nem történt semmi változás, hogy bankközi piacról van szó. Az árjegyzők alapvetően a nagybankok, ezeket követve mutatnak árat saját rendszereikben az egyes online szolgáltatók. Semmi garancia nincs arra, hogy egy bróker a saját rendszerében nem téríti el az árakat attól, mint ahol a bankok egymás között kereskednek.

A devizapiacon némi leegyszerűsítéssel egymástól nyerik el a pénzt a játékosok, vagyis ha nem számolunk a vételi és eladási árak közti különbséggel és az esetleges jutalékokkal, akkor aki jó irányú pozíciót vett fel, az nyer, aki pedig rosszat, az veszít. Csakhogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy még tisztességes kereskedési körülményeket feltételezve sincs egy újoncnak 50 százalék esélye a sikerre, néhány éve több felmérés is arra jutott, hogy a forexezni kezdők 75-80 százaléka pár hónap alatt lenullázza magát. A profik szerint kötélidegek kellenek a nyeréshez és tudatosság, hogy betartsuk a saját magunk alkotta kockázatkezelési szabályokat. A lényeg, hogy a kitalált stratégiát konzekvensen kell lekereskedni. Erre kevesen képesek, de ők azok, akik hosszabb távon is pénzt tudnak csinálni rajta. Vagyis ha nem lennének trükkök és lehúzások, a sok kis lúzer pénzét akkor is a kevés profi befektető nyerné el a devizapiacon. A valóságban azonban a nyertesek között vannak olyan szolgáltatók is, akik kimondottan ügyfeleik szenvedésén nyerészkednek.

Mivel a zöldfülűek bukási aránya kimagasló, sok szolgáltató üzleti modellje alapból arra épül, hogy el kell nyerni saját ügyfeleik pénzét. Egy normális brókercég a vételi és eladási ár közti különbségből él, ezért ha ügyfele üzletet köt, lefedezi magát egy ellenirányú kötéssel, nettó pozíciója, kockázata nulla. Aki viszont ügyfelétől akar pénzt nyerni, az nem köt ellenoldalt, s abban válik érdekeltté, hogy saját ügyfele minél gyorsabban minél nagyobbat bukjon. Az ilyen cégek energiáik nagy részét arra fordítják, hogy kiszűrjék a nyerésre képes ügyfeleket és a biztos bukókat. Előbbiektől igyekeznek rövid úton megszabadulni, utóbbiakat szeretik, hogy ellenük játszhassanak. Gond akkor van, ha a bénának hitt ügyfél mégis nyer, mert akkor fizethetnek neki, mint a katonatiszt. Ezt elkerülendő az ügyfél véletlenül technikai hibákkal, egyre gyakoribb rendszerkimaradásokkal szembesül, de ez még mindig messze nem minden. Az ügyfélnek általában fogalma sincs arról, hogy saját brókerétől nyerte el a pénzt, e helyett az tűnik fel neki, hogy mindenféle mondvacsinált ürüggyel nem akarják kifizetni neki a nyereségét.

Ez talán a legmocskosabb szolgáltatói viselkedés, de van még bőven sok igencsak megkérdőjelezhető, de széles körben elterjed praktika. Nem ritka, hogy fontos piacmozgató adatok érkezésekor, vagy akár azoktól függetlenül is a bróker széthúzza a spreadet, vagyis nagyon kitágítja a vételi és eladási árfolyam közti rést. Azt is figyelni tudják, hogy hol van az ügyfelek fájdalomküszöbe, hova tették be veszteséges állásnál a stop megbízást, amivel kimenekülnek a pozícióból. Ha csak megközelíti az ominózus szintet az árfolyam, saját rendszerükben képesek kilendíteni annyira, hogy az ügyfél kistoppolódjon. Szegény spekuláns csak annyit lát, hogy az árfolyam az ő grafikonján nem is járt ott, ahova a veszteségbehatároló megbízást tette, mégis kiütötték jó nagy bukóval.

Arról is beszámolt egy régóta a devizapiacon mozgó öreg motoros, hogy egy bukóban levő ügyfélnek szólt a szolgáltató, hogy be kellene tolni egy kis pénzt a veszteség finanszírozására. De hiába utalt azonnal és ért át időben a pénz, a brókerek utasítást kaptak főnökeiktől, hogy ne allokálják időben az összeget az ügyfélszámlára, hogy gyorsan ki tudják likvidálni veszteséggel a befektetőt, elnyerve a pénzét. Egy másik spekuláns azt meséli, hogy amikor nyert 400 dollárt, fel szerette volna markolni a pénzt. A szolgáltató azonban azt üzente, hogy 500 alatt nem utalnak. Küldött ki tehát 100-at, de akkor rögtön azt üzenték, hogy minimum 700 dollár kell a kifizetéshez.

A Distinction mobilapplikációkat fejlesztő magyar startupot 4 évnyi működés után vásárolta fel a skót Skyscanner, a srácok mindössze egy angyal befektetővel jutottak el idáig. Nem túlzás, életük üzletét ütötték nyélbe, a legújabb Forbesban beszéltek a felvásárlás hátteréről. A sztori azt is mutatja, hogy angyalbefektetőnek lenni jó üzlet - de elképesztően rizikós. Weiszbart Zsolttal beszélgettünk arról, milyen egy jó angyal, és hogy mekkorát szakított a felvásárlással. 

Kapui Ákos, Orosz Bálint (alapítók) és Weiszbart Zsolt, angyalbefektető - túl az első exiten 

A Honor 6 egy nagyon jól összepatintott, remek és menő telefon apró kompromisszumokkal és egy mindezeket rakétatempóban elfeledtető árcímkével.

Épp mobilnézőben voltam egy komolyabb telefonholokauszt után, pár alapvetéssel:

-- hogy nem akarok 200 ezer forintot készpénzben letenni valamelyik aktuális androidos csúcsmodellért,

-- hogy nem tetszik a Windows Phone, össze akarom törni a csempéket, amint meglátom őket,

-- és hogy bár imádtam a megboldogult 4-es iPhone-omat, nagyon nem vagyok kibékülve az újabb iOS-ek színvilágával, mintha közülem és az Apple közül valaki hirtelen elkezdett volna máshogy látni,

-- de azért ilyen telefonszerű telefont kerestem, ami mondjuk értékelhetően fényképez és aránylag gyors akkor is, ha egész nap nyúzom és a huszadik alkalmazás indul el, mindezt nem kellemetlenül olcsó csomagolásban.

Mondjuk úgy, hogy egy jól teljesítő best buy telefon után nyomoztam, valahol a középkategória és a topliga érintkezési pontjánál (árban mindenképp). A Motorola Európában nem túl ismert csúcsmodellje, a második generációs Moto X lett volna a befutó, de képtelen voltam beszerezni egy rövid amerikai trip alatt. Épp elszántam magam, hogy berendeljem itthon a spanyol Amazonról, amikor rámtalált egy Honor 6 teszttelefon.

Egy micsoda? Igen.

Még mindig elsősorban a nagy öregek viszik Magyarország jó hírét, de Rubik Ernő, Szabó István és Kertész Imre mögött a TOP10-es listán már megjelentek a fiatalok is. A Bridge Budapest kutatása keretében olyan neves külföldi médiumok képviselői, mint a CBSNews, a Die Welt, a Gazeta és a Huffington Post szavazták meg a ma legbefolyásosabb magyarokat és sikersztorikat. Így született meg a Bridge Budapest TOP10 lista, rajta a legsikeresebb magyarokkal.

A végeredmény több meglepetést is okozott – a művészek és innovátorok azok, akik a külföld szemében valódi befolyással bírnak, a fiatalok és nők kevésbé ismertek. A lista élén álló Rubik Ernőt és Szabó Istvánt Kertész Imre követi a harmadik helyen. Fiatalok negyedikként szerepelnek először a listán: S. Takács András és Cseke Eszter, az On the Spot nemzetközi versenyeken a világ hírtévéit megelőző párosa. “Libabőrös megtiszteltetés ezekkel az emberekkel egy listára kerülni, de eddig se gondoltuk, és nyilván ezután sem hisszük el, hogy Nádas Péter vagy Tarr Béla előtt lenne a helyünk bármilyen rangsorban. Hogy egyáltalán rajta vagyunk a listán, azt azoknak az embereknek köszönhetjük Gázától Johannesburgig, akik megosztották velünk az életük legnehezebb pillanatait.” - mondta a dokumentumfilmes páros, akik felkerültek a magyar Forbes 30 sikeres 30 alatti listájára is. 

 A teljes listát a csütörtökön megjelent Forbes közölte először. 

Gaál Péter piacvezető cége amerikaiakat utaztat második világháborús emléktúrákra. Nem hiszik, hogy ez egy piac? Mi is így voltunk vele. Íme egy kimaradt sztori az októberi Forbesból.

Hetven éve, 1944 decemberében az Ardennekben a német hadsereg egy utolsó ellentámadást indított. Bastogne kulcsfontosságú volt Antwerpen visszafoglalása miatt. A várost 8ezer amerikai védte, akiket beszorítottak a németek. A normandiai partraszállás után még nem érkezett meg az utánpótlás, ejtőernyős csapatokat dobtak le, hogy kitartson a védelem. A nagy hidegben több hétig tartott a csata, végül Patton tábornok vezetésével december 26-án az amerikaiak áttörték az ostromzárat. A csatában (angolul ez a híres Battle of the Bulge) 25 ezer katona vesztette életét. Ennek a csatának az évfordulójára utazott Bastogne-ba 13 veterán amerikai katona és kíséretük. Az utat egy magyar cég, a Beyond Band of Brothers Tour szervezte. Mi meg elmentünk velük.

A veteránokat segítő Forever Young Senior Wish amerikai alapítvány negyedszer utazott a magyar utazásszervező céggel. Kezdetben csak idősek kéréseit teljesítették, később váltottak profilt és szakosodtak a veteránokra.

Mert akkor az alapító, Diane Hight kapott egy telefont. Egy második világháborús amerikai veterán szerette volna megtalálni egykori katonatársának családját. John Shell Tennessee-ből és az idősebb, John Lux Massachusetts-ből együtt harcolt Európában 1944 júniusától, a normandiai partraszállástól kezdve 1945 decemberéig, amikor hadifogságba estek az Ardenneki áttöréskor. Németországba vitték őket hadifogolytáborba. Amikor a szovjet hadsereg elkezdett keletről közeledni, a németek nyugatra, az amerikai vonalak felé menekültek, mert nem akarták az oroszoknak megadni magukat. A foglyokat elkezdték  nyugat felé meneteltetni. Lux egyre gyengébb lett, Shell sokáig segítette, támogatta barátját, de egyszerűen nem bírta ő sem erővel tovább - és végül elengedte őt. Így az hátramaradt, majd egy lövést hallottak; meghalt, gondolták mindannyian.

A veterán élete alkonyán szeretett volna megszabadulni attól a lelki tehertől, hogy nem tudott barátjának segíteni, és legalább a családdal beszélni. Diane nagyot sóhajtott a kérésre, de hosszas kutakodás után sikerült egy pár városra leszűkíteni Massachusetts-en belül, hogy hol élhetett Lux. Ezen városok helyi kereskedelmi kamaráját hívta fel. Mivel Lux unokaöccse a helyi város és üzleti élet aktív tagja volt, éppen az aktuális kamarai magazin borítóján volt, ezért tudtak Lux történetéről, amely végre elvezette Diane-t az elveszettnek hitt katonához. Kiderült, csodás körülmények között megmenekült és csak 1982-ben halt meg. A veteránról évtizedes terhek szakadtak le, amikor kiderült, mégsem amiatt vesztette életét a bajtársa, mert ő nem tudta tovább támogatni és segíteni a menetelés alatt. A családdal többször beszelt és leveleztek is. Shell sok relikviát küldött Lux családjának, mert Lux egyáltalán nem beszélt a háborús évekről, így Shell ismertette meg a családot a részletekkel, és hogy mi történt velük.

 A Forbes októberi számában megjelent cikk ilyen sztorikkal van tele.

Az egyik cégvezető keménynek tűnik a munkájában, de amúgy bizonytalan, segítségre szorul. Más nem tud megbirkózni azzal, hogy túl sok embert kell irányítania. A coaching trendi és mégsem pszichoterápia, amitől sokszor megijednek az alanyok. 

A magabiztos menedzser páncélja mögött egy bizonytalansággal küzdő, segítségre vágyó férfi alakja sejlett fel. Egy másik csúcsvezető csak beszélgetni akart hetente másfél órát, amikor eljöhetett a munkahelyéről és nem kellett a benti ügyeken rugóznia. Sokan pedig azért kérnek vagy kapnak coach-ot, mert feljebb léptek, már nagyobb területért, több emberért felelnek. A coaching a menedzserek terápiája. Rövid műfaj, hatékony és igen drága. Akik igénybe veszik, ritkán vállalják, hogy el is mondják, miért.

Generál Péter egy tréningcég keretei között foglalkozik coachinggal, oktat, praktizál és magát is folyamatosan képzi. „Gyakori, hogy sikeres vezetők küzdenek énbizonytalanságokkal, és ez a feszültség – a szilárd vezető és a problémákkal küzdő egyén közötti lavírozás – felőrli őket. Sokszor látom szembenézni őket a félelmeikkel, amitől óhatatlanul reped a páncéljuk, és ami a legfontosabb: változtatni tudnak vezetési stílusukon.”

Bánhidi Brigitta multi világban szocializálódott, coachpályafutása előtt az Erste Banknál lakossági termékfejlesztéssel foglalkozott, vezetői pozícióban. A coachingképzés alatt ismerősökkel „barterezett”, ő gyakorolt, a másik fejlődött. Ezek a sikerek léptették tovább, általában ajánlás útján. „A megkeresések egy része még mindig a bankszektorban elért eredményeimnek köszönhető, a másik fele korábbi ügyfelek révén érkezik.”

Vízi Beáta és cége inkább magánembereknek nyújt segítséget, life coachinggal foglalkozik. A Gordon-módszerrel és a tranzakcióanalízissel szülőknek, pároknak, tinédzsereknek segítenek kommunikációban, konfliktuskezelésben.

A párok történetét elolvashatja a Forbes szeptemberi számában.

A Wizz Air vezérigazgatója szerint nem a piros-fehér-zöld festés teszi a nemzeti légitársaságot, hanem az számít, hogy ki mennyit tesz az országért. Váradi Józseffel a cég jövő nyári menetrendjének bejelentését követően beszélgettünk, a miniinterjú csak itt a blogon olvasható. A Forbes szeptemberi számában 99 bennfentes pénzügyi jó tanács mellett guruk befektetési és vállalkozási tippjei is olvashatók, többek között Váradi József gondolatai is.

A jövő nyári menetrendet ismertető közleményükben úgy fogalmaznak, hogy a Wizz Air Magyarország de facto nemzeti légitársasága. Hogyan jutottak erre, mit jelent ez?

A nemzeti légitársaság fogalma egy nagy homály. Mint jogi kategória eltűnőben van a világban, Európában mindenképp. Jogi értelemben az unióban nincs is ilyen státusz és néhány évtized alatt teljesen el fog tűnni a világban is. Innentől kezdve az a kérdés, hogy más vonatkozásban van-e értelmezhető vetülete ennek a kérdésnek. Azt gondolom, hogy mi úgy definiáljuk magunkat, hogy a magyar piacot szolgálni kívánjuk. Hozzá akarunk járulni a magyar turizmushoz és infrastruktúrát akarunk teremteni a kifelé utazóknak is. Ezt úgy tesszük meg, hogy minél közelebb kerüljünk az emberekhez: magyar pilótákkal, légi utaskísérőkkel repülünk, rengeteg munkahelyet teremtünk itt, közvetve, vagy közvetlenül. Hogy ezt minek hívjuk, nem tudom. Mitől nemzeti a nemzeti? Attól, hogy piros-fehér zöldre színezzük magunkat, vagy attól, amit valójában teszünk az országért? El vagyunk köteleződve, hogy az ország légiközlekedésének élharcosai legyünk, ezt bizonyítottuk már az elmúlt években és fogjuk a jövőben is, de nem hiszem, hogy számunkra értelmes kérdésfelvetés, hogy a nemzeti légitársaság, mint jogi kategória vetődjön fel.

Mekkorát veszít a légtársaság Ukrajnában és hogyan menedzseli az ottani válsághelyzetet?

A kapacitásokat 40 százalékkal vágtunk vissza. A donyecki bázis bezárt, két gép maradt Kijevben, de azok tele vannak. Az igazi probléma az, hogy a hrivnya 50-60 százalékkal beszakadt. Az emberek ebben kapják a jövedelmüket, de a légitársaság költségei euróban jelentkeznek. Euróban nem, de hrivnyában jelentősen nőttek a jegyárak, amire csökkent a fizetőképes kereslet, ehhez kellett a kapacitásokat igazítani. A mostani kapacitás adekvát és pénzügyileg értelmezhető módon teljesítünk. Persze nem itt fogjuk a profitunkat maximalizálni, várjuk a jobb időket, amikor a kereslet elkezd erősödni.

Budapesten újabb kapacitásnövelést hajtanak végre jövő tavasszal, érkezik a 9. gép a bázisra. Vidékről kevesebbet hallunk, Debrecenben például nem nagyon akar tartósan összejönni a 3. útvonal. Így is marad?

Próbáltuk Milánót, nem működött, Dortmundot, az se volt elég jó. Londonba viszont naponta repülünk onnan és Eindhoven is jól teljesít. Jelenleg ennyit bír az a piac, egyelőre nem kísérletezünk mással.

És mi a helyzet Győrrel? Mitől működhet egy reptér, mely félúton van Budapest és Bécs között, ráadásul ott van a pozsonyi fapados reptér is.

Pozsony egyáltalán nem olcsó, Bécs pedig kiemelkedően drága. Győr rendkívül nagy vonzáskörzettel rendelkezik három ország irányából is. Most az a kérdés, hogy a reptér szeretné-e, hogy megjelenjünk és elvégzi-e az ehhez szükséges fejlesztéseket.

Fél éve jelentették be, hogy hamarosan nagyobb gépekre vált a Wizz Air, a 180 fős A320-asok helyett 230 fős A321-esek kerülnek majd a flottába. Megvan már, hogy mikortól kerül sor a váltásra?

Igen, már biztos, hogy 2015 végétől csak A321-eseket veszünk át.

Oszkó Péter szerint mindenki azt várja, hogy sikeres startpuok nőjenek ki a földből, de a pénz egyelőre a befektetőknél, a kockázatitőke-alapoknál van. El kellene fogadniuk, hogy be kell szállniuk a piacépítésbe is. A külföldieknek pedig fogalmunk sincs, hogy mennyi pénz van itt. 

Az OTP tulajdonában álló Portfolion kockázatitőke-alapkezelő az egyik legsikeresebb a hazai piacon, több új alapot is tudtak indítani az elmúlt években (miközben az első Jeremie kiírás 8 alapjához újabb 20 társult), és náluk jött össze az első exit is. A volt pénzügyminiszter annyit forgolódott a startupperek között, hogy arra az elhatározásra jutott, megpróbálja kivásárolni az OTP-től az alapkezelőt. „Fél évvel ezelőtt, ha megkérdez valaki, hogy a Portfoliont vezetem-e időtlen időkig, vagy valami újat kezdek el teljesen a nulláról, akkor az utóbbit választom” – mondta a Forbesnak adott interjúban Oszkó Péter. Ez azonban már nem fért be a lapba. Itt van minden, ami kimaradt.