A Forbes Magyarország blogja

Milyen lehet a következő 4 év? Miért vár ránk egy újabb válság? Mi a magyarok ősproblémája? Jaksity Györggyel sok mindenről beszélgetünk a májusi címlapinterjújban. Miért nyert a Fidesz? Erre adott válasza már nem fért be a lapba, itt van.

„Ez egy másik szakma, én az újságolvasói véleményemet mondom. Nagyon odafigyelt a Fidesz, hogy a választók számára megnyerhető többsége mit szeretne látni, hallani, megélni. Egy sor olyan intézkedés született, mely ebből a szempontból nagyon is sikeres volt. Először is pénzt juttatott az embereknek, vagy csökkentette a kockázataikat, vagy legalább meglibbentette ezt a jövőre nézve. A másik, hogy hatalomtechnikai szempontból is elővette a tankönyvet és minden olyan lépést megtett, ami azért szükséges, hogy az ellenfelei minél kisebb eséllyel rúghassanak labdába: választójogi törvény, körzetek átszabása, politikai ellenfelek egyre több eszközzel történő eliminálása, a többit meg elvégezték az ellenfelek saját maguk. A harmadik – és ez nem biztos, hogy minden társadalomra igaz, de a magyarra mindenképp –,hogy mindegy mit csinálnak az uralmon lévők, de legyenek határozottak.

Rob Nail nem érti, Kalifornia miért áldoz dollármilliókat gyorsvasútra, miközben az ott székelő Google vezető nélküli autókat dob néhány éven belül a piacra. Mit keres egy nemzetközi think-tank első számú vezetője Budapesten, és mit tanácsol a magyar fiataloknak? Interjú. 

- Rob, a Singularity University vezérigazgatója vagy. Szereted a munkádat?
- Persze! Ez egy nagyon különleges szerep: egy elképesztő globális közösség központjában lenni, amely a jövőről teljesen máshogy gondolkozik.

- Korábban megfogalmaztatok egy célkitűzést, miszerint a Singularity Universitynek (SU) egy globális think-tankké kell válnia.
- Már az.

- Ez mit jelent pontosan?
- Több mint 2 ezer diák fordult már meg nálunk, belőlük közel 1500 felsővezető több mint 85 országból. Nagyon aktív a kapcsolatunk vállalkozókkal, entrepreneurökkel, nagyvállalatokkal, kormányzati szervekkel, akik a világ számos pontján hihetetlen projektekben vesznek részt.

- Nem lehet rossz ilyen környezetben dolgozni. Te miben méred a sikert?
- Nagyon fontos, hogy hány embert érünk el. A célunk ugyanis az, hogy az új technológiákat adjunk a világnak és minél több emberhez eljuttassuk azokat. Számomra nagyon fontos, hogy építsek valamit. A munkámban éppen ezért a legjobb az, amikor látom, hogy a cégek és az ötletek, melyek a programjaikból kerülnek ki, valósággá vállnak.

- Miért érdekes egy ilyen globális think-tanknek a mi régiónk?
- Ez valóban egy nagyon érdekes régió, első sorban az emberek miatt, akik képesek inspirálni a közösségüket. Az egész világon olyan embereket keresünk, akik képesek a megszokottól eltérően gondolkodni. Ilyen a mellettem ülő Szabó Csaba is – a Global Impact verseny alapítója –, aki képes volt megmutatni nekünk, hogy ez itt egy hihetetlen közösség. A technológiai tudás Budapesten jelentős, az, hogy az emberek képesek más utakon járni, máshogy gondolkodni, a problémamegoldásban nagyon hasznos. Az itteni tudás és inspiráció nemcsak ahhoz elég, hogy a helyi startup közösséget egy magasabb szintre emelje, hanem képes olyan változásokat is az útjára indítani, melyek megváltoztathatják a világot.

- Két évvel ezelőtt azt mondtad a magyar startup közösségről, amikor szintén itt voltál Budapesten, hogy a hazai ökoszisztéma jelentős fejlődésen ment keresztül. Most mi a helyzet, hogy látod?
- Határozottan fejlődik tovább. Látványosan nő azok száma, akikkel itt, a közép-európai régióban kapcsolatba léptünk, tovább bővültek a forrásaink és a támogatóink száma is. Egyre több olyan partnerrel dolgozunk együtt, mint a Design Terminál, ahol a technológia, az új megoldások, az entrepreneurök, a kapcsolati tőke egy helyen vannak. Egyre erősebb a kapcsolatrendszerünk, össze tudunk fogni olyan embereket, akik arra vágynak, hogy új dolgokat próbáljanak ki.
De hadd tegyem hozzá, hogy ezért igazán egyedülálló hely a Szilícium-völgy. Teljesen más környezet. Elbuktál? Próbáld újra, fuss neki egy újabb őrült ötlettel! Ha megint elbuksz, nincs tragédia, nem dugnak börtönbe. Már önmagában a környezet is azt sugallja: ok, ez van, mi a következő ötlet? Menjünk tovább!
Ilyen támogatásra, támogatói közegre van szükség, és arra, hogy az emberek ne féljenek az újdonságoktól. Ez az egyetlen módja, hogy tovább fejlődjön a közösség, és elkapjon mindenkit a lendület.

        Rob Nail Budapesten (fotó: Orbital Strangers)

-  Ötéves a Prezi, akárcsak a WhatsApp, amit nemrég felvásárolt a Facebook. Gondoljunk bele, mi is a különbség kettejük között? Jan Koum WhatsApp-alapító gyerekkorában került az USA-ba, ukrán bevándorló, aki megcsinálta a maga szerencséjét, járt amerikai egyetemre, közelről látta, hogyan is működik a Völgy. Minden tiszteletem a Budapestről induló prezis srácoké, de vajon nem a hazai ekoszisztéma gyengeségét jelzi, hogy nem tartanak még előrébb? Vajon tudnánk-e ki az a Jan Koum, ha ez a zseni Ukrajnában marad?- A két cég között egészen pontosan 19 milliárd dollár a különbség (nevet). De a Prezi is egy nagyon sikeres cég, nemrég Obamával együtt jelentették be, hogy részt vesznek a washingtoni kormányzat oktatási programjában, a felhasználószámuk folyamatosan nő. Hihetetlenül sikeresek. Az összehasonlítás nem fair, hiszen a WhatsApp egy egyszerű, de stabil szolgáltatást nyújt, míg a Prezi egy nagyon értékes és hasznos, de speciális felület, más piacra lő, értelemszerűen nekik sokkal nehezebb lenne összeszedniük több száz millió felhasználót. Nem hiszem, hogy mindenkinek szüksége lenne a Prezire, miközben ingyen üzenetet mindenki akar küldeni. Viszont az a technológiai tudás és apparátus, ami a Prezi mögött van, Budapestet igazolja.

- Inkább abba az irányba próbáltam tapogatózni, hogy mik egy kelet-európai tehetséges fiatal lehetőségei ma? Jobban jár, ha kimegy és hagyja, hogy beszippantsa az, amit az imént a Völgyről mondtál, vagy inkább maradjon? Hiszen ma már például a Simgularity is ellát idáig, versenyeket szerveztek Budapesten, és a tengerentúli befektetők is egyre aktívabbak Kelet-Európában.
- Menni vagy maradni – ez szerintem leginkább attól függ, milyen projektben dolgozol épp. A biotech startupoknak például nem biztos, hogy Budapest, sőt az sem, hogy a Szilícium-völgy a legmegfelelőbb hely, szerintem nekik Bostonban a helyük. Itt ugyanis nagyobb összegeket invesztálnak ebbe a szektorba, mint a Völgyben. Minden attól függ, hogy milyen cégben ülsz, és hogy milyen közösség vesz körbe, hogy milyen mély piacismerettel rendelkeznek a környezetedben élő befektetők. Visszatérve a Prezire, nem vagyok benne biztos, hogy ha korábban mentek volna Amerikába az alapítók, akkor most előrébb járna a cég. A Völgyben rengeteg a befektető, de a startup is, sokkal nehezebb ott egyedivé válni, felhívni magadra a figyelmet. Egy startup, legyen bárhol is a világban, ma a közösségi platformokon keresztül – Kickstarter és egyéb fundraising-oldalak – képes támogatókat szerezni, és elindulni a sikerhez vezető úton.

- Maradjunk az első lépéseknél. Egy olyan kis országban, mint Magyarország, a startupok is nehezebben vonnak be forrásokat, főleg a piacról. Nekünk – egyelőre – nincs egy Skype-unk vagy egy Google-ünk, akik fel tudnák húzni maguk mellé az innovatív kisebb cégeket. A magyar Forbes legutóbbi számaiban épp erről vitatkoztak szerzőink. Meddig mehet el például az állam, részese lehet az ökoszisztémának? 

- Az államnak tipikusan fontos szerepe van az innovációban, mint befektető. Az Egyesült Államokban a központi és az állami kormányzatok is rengeteg befektetést hajtanak végre, gondoljunk csak a védelmi kiadások egy részére például. Rengeteg technológiánk alapját az állam tette lehetővé. Vegyük példának a robotikát. Évtizedekkel ezelőtt ebbe az iparba több millió, sőt több milliárd dollárt fektettünk – a befektetések nagy része katonai célú volt. Ma szemmel nézve egyszerűnek tűnő, de nagyon drága technológia volt ez, de e nélkül ma nem tudnák 100 dollárból igen komplex robotokat építeni. A korai fázisú, hosszú távú befektetésekben, melyek egyes technológiák alapját teremtik meg, az államnak fontos szerepe van. Az alapkutatásokról beszélek, de az innováció, a fejlesztés, nos, ez már mind a piac feladata kell, hogy legyen. Ha van egy jó ötlet, amibe pénz lehet befektetni, akkor azt a piacról kell behozni, mert az állam nem tud olyan visszacsatolást adni. Igazi piactérre van szükség, ahol megküzdenek egymással a befektetések és az ötletek.

Ma Magyarországon a legnagyobb gond, hogy több magvető tőkére lenne szükség, hogy még több startup és ötlet futhasson ki a piacra visszajelzésért. Itt beavatkozhatna az állam, hogy segítse a korai fázisú befektetéseket. Több ezer startup indulását kellene évente támogatni, és nem szabad megijedni attól, hogy ezek egy része aztán bebukik.

- Az teljesen elképzelhetetlen, hogy Európában is létrejöjjön egy olyan pezsgő ökoszisztéma, mint a Völgy?
- A Völgy tényleg egy nagyon egyedi hely. Sok-sok startup és fejlesztések – ilyet azért másol is találni. Ami itt tényleg teljesen más, az a kudarc kultúrája, nyitottnak lenni arra, ha valami nem sikerül és ezt megfelelően kezelni. Amíg ezt nem érted meg, addig nem értesz semmit a Völgyből. Ez egy hely, ahol az újrakezdés „ünnep”: bukj el, kezd újra, bukj el, és állj neki megint. Ez a Völgy. Ezt a mentalitást legkésőbb az egyetemeken el kellene sajátítani, persze jobb korábban. És szükség van emellett számos startup-eseményre, versenyre, közösségépítésre. Ez ugyanis kultúra és gondolkodásmód kérdése is, nemcsak a pénzzé.

- Mit tanácsolsz a magyar befektetőknek?
- Ma már a technológia az alapja minden iparágnak és üzletnek. Azt ajánlom, a befektetők nézzék meg, hova rakják a pénzüket: a múltba vagy a jövőbe fektetnek-e be? Mondom, mire gondolok. Kaliforniában az állam rengeteget öl a gyorsvonat-hálózat fejlesztésébe, San Fransisco és LA között például. De ez egy 200 éves technológia: nemhogy öreg, egyenesen halott technológia! Szerintem ez egy borzasztó befektetés. Közben ugyanott a Google fejleszti a vezető nélküli autóit, ez ugyan még pilot szakaszban van, de 5 év, és kereskedelmi forgalomban lesznek ezek az autók. Szóval, mibe fektetsz inkább: a múltba vagy a jövőbe? Azokra a vezető technológiákra kell figyelnünk, melyek megváltoztatják a világot.

---

Egyetemből globális hajtóerő: a Singularity University 
Többek között a Google és a NASA közös egyeteme. A kaliforniai Szilícium-völgy központjában található NASA Kutatóközpontjában székelő Singularity University célja, hogy kutatókat, vállalkozókat és vezetőket gyűjtsön egy helyre, akik egymást inspirálva a legnagyobb globális kihívásokra keresik a válaszokat. A SU programjaiban exponenciálisan növekvő technológiákkal foglalkoznak, a 10 hetes alap képzés mellett vezetői képzéseket és konferenciákat is szerveznek. Sok cég nőtt már ki programjaikból, melyek a SU inkubátorában érlelődhetnek tovább, hogy aztán milliók életén javítsanak.

A szigorú követelményeknek való megfelelés után egy-egy programban közel 80 kiválasztott jelölt vehet részt és dolgozhat. A SU mára egy globális hálózatot is kiépített, több mint 85 országban van kapcsolata partnerintézményekkel, kormányzati szervekkel, kutatóközpontokkal. A Global Impact versenyének lényege, hogy olyan megoldásokat találjanak, melyek 3 éven belül 1 millió ember életére lehetnek hatással. A régiós verseny döntőjét immár második éve Budapesten rendezik meg a Design Terminállal közösen.

Ilyet nem szoktunk csinálni, de ez a cikk és a kép annyira jó lett, hogy nem bírjuk ki. Itt egy darab a májusi Forbesból.  (Fotó: Orbital Strangers)

Volt taxisofőr Torontóban, hajótörött az óceán közepén, együtt úszott reggelente Kodállyal, és miközben a történelem alaposan próbára tette, sohasem feledkezett meg az elveiről. A nagyszerű dolgok apró mozaikdarabokból épülnek fel. Akárcsak Andrew J. Szonyi hihetetlen élete.

A Bermuda-háromszög félelmetes hely. A hajód halkan siklik a vízen, és a mélység egyre csak hív. Aki nem volt még ott, nem tudja, milyen. „Hirtelen hihetetlen erős késztetést éreztem, hogy beugorjak a vízbe, és mindennek vége legyen” – meséli Andrew J. Szonyi egyre mélyebb és halkabb hangon. Kis hatásszünetet tart, közben megütögeti a pipáját. Ellenállt a halálnak. A kétszeres ontariói bajnok vitorlás egyedül szelte át hajójával az Atlanti-óceánt. Csak a visszaúton, Barbados fele volt egy kis bökkenő. A nagy viharban letörött az árboca, segítséget kellett kérnie. Vészjelzést adott le, sötétkék zakójában ücsörgött a hajójában, már épp készült pezsgőt bontani, amikor a segítség megérkezett. Így ünnepelte a karácsonyt 1987. december 24-én az Atlanti-óceán közepén. Két világ között, egy bevándorlóból lett kanadai magyar világfi. Most maga elé néz, kicsit elgondolkodik. Itt ülünk budavári lakása belső udvarán. „Tudod, én mindig optimista voltam, és mindig mindent túléltem.” 80 év története elrobog a szeme előtt. Andrewnak mindenről eszébe jut egy történet. 

Adrew J. Szonyi vállalkozó, tanácsadó, egyetemi tanár. Jelenség. Intézmény. 1934. május 30-án született Magyarországon Szőnyi András János néven. Szülei az Angol–Magyar Bankban dolgoztak, édesapja a váltó- és jelzálogosztályon, itt is ismerkedtek össze. Nagyapja egyszerű szabó volt a Tolna megyei Gyönkön. Anyja családjában több nagykutya is akadt, anyai nagyapja katonaorvos volt. András is orvos akart lenni. Egy zavaros évszázad kellős közepén, amikor az abszurditás a legváratlanabb időpontokban ütötte fel a fejét: hol a Balaton partján, hol a Lukács fürdő öltözőjében, hol a pesti utcán, hol a bécsi Opera mellett. 

Amikor francia üzletembereknek szerveznek kétnapos konferenciát francia üzletemberek, a meghívott magyar vendégeknek elég csupán egyetlen kérdést feltenniük az utazás előtt: mikor indulunk _már_?

Semmiképp nem szeretném ha úgy hangzana, mintha a delegációnk csak enni ment volna Londonba az UK Trade & Investment rendezvényére, ahol a brit kormány a startupok támogatására tett erőfeszítéseiről számolt be. Európa legfontosabb young tech központja ugyanis nem véletlenül vonzza a fiatal vállalkozókat szerte a világból, és az ehhez kapcsolódó minden kiszivárgó információ feltétlenül érdekes.

 (A türelmetlen magyar vállalkozóknak ezen a ponton annyit azért el lehet árulni, hogy kezdjenek el repjegyeket nézni a brit fővárosba és majd vegyék meg a májusi Forbest is.)

Amikor azonban a konferencia egy jelentős francia újságíró csoport jelenlétében zajlik, az eseményeket és közös étkezéseket a párizsi brit nagykövetség szervezi, akkor már lehet tudni, hogy itt nagy evészet lesz. Meg is tanulok rögtön franciául, és onanntól kezdve a párizsi delegáció tagjaként követem a csoportot mindenhova.

 A tőzsdén. A francia újságírók meglepően sok izgalmas helyre bejutnak, ezentúl szólítsatok Olivérnek. Zsö mápel _Itt Hatalmas Evészet Lesz

Egy amerikai startup-ügyvéd Magyarországon. Mark White cége, a White Summers három amerikai iroda után, és egy New York-i nyitás előtt Budapestre telepítette európai központját. A Forbesnak adott csak interjút.

Az ügyvéd olyan cégek indulását segítette már, mint a Tesla, a Hotmail vagy a Prezi. Irodája kifejezetten az üres zsebbel, viszont jobbnál jobb ötletekkel érkező vállalkozásoknak ad jogi tanácsot, segít eligazodni a Szilícium-völgyben, valamint összehozza őket a megfelelő emberekkel, ezáltal pénzhez is juttatja őket.

Nem tesz jót, ha az állam pénzzel tömi a vállalkozókat - állítja Bojár Gábor. A Graphisoft Park még is kalandozott egyet az állami pályázatok terepén. Miért? Mi abban a rossz, ha egy induló cég egy szakmai pályázaton kap 100 millió forintot az adófizetők pénzéből? 


Áprilisi számunkban épp arról értekezett, miért nem jó, ha az állam pénzt tol a (kezdő) vállalkozásokba. Mégis tulajdonrésze volt egy olyan cégben, ami egy állami pályázaton, az ún. Gazella-pályázaton indult. Miért?
- A pályázatban (erről lásd részletes leírásunkat a poszt alján - A szerk.) a Graphisoft Parkon keresztül vettem részt, amely kisebbségi tulajdonos volt az Aquincum Technológiai Inkubátor Zrt.-ben. Tavaly augusztusban kerestek meg az ötletgazdák, hogy nem szeretne-e a Graphisoft Park egy inkubátorházat? Dehogynem, nagyon szerettünk volna egyet! Három éve felvetődött, hogy belevágunk.  

- Miért lett volna ez jó Önöknek?
- Ha a kezdő cégek itt indulnak el, akkor itt is nőnek nagyra. Egyszerűen üzleti érdekünk, hogy minél több induló vállalkozás jöjjön ide, a Graphisoft Parkba.

- Mégsem indítottak önállóan ilyen kezdeményezést.
- Egyszerűen nem jutott rá energiánk, így nagyon örültem, amikor megkerestek végül.

- Pontosan ki kereste meg?
- Szandrocha Kamilla (a volt gazdasági miniszter, Kóka János felesége – A szerk.), a CEIS tanácsadócégtől, akik nagyon profik. Mondták, hogy ez egy állami pályázat, ami nekem annyira már nem tetszett, de azzal érveltek, hogy kezdő cégeket ilyesmivel van értelme támogatni.

Kolba Miklós húsz éve játszik milliárdokkal a bankközi forintpiacon és még mindig nem unja. A Forbesnak mesélt pályája kezdetéről, a rejtélyes forintpiac működéséről, a londoni spekulánsokról és saját kisvendéglő-kísérletéről is. Részletek az áprilisi számban megjelent cikkből, keretesben a kimaradt részek: sztorizik a forintguru.

Ülök az első munkanapomon a helyemen, egyszer csak 11 körül szólnak, hogy hirtelen új szabályt vezetett be a Magyar Nemzeti Bank. Aznaptól nem volt kötelező minden devizaváltást a jegybanknál végezni, fix árfolyamon ugyan, de egymással is üzletelhettek a kereskedelmi bankok. 1992 júliusában járunk, a mesélő pedig Kolba Miklós, aki első postabankos napján így épp belecsöppent a magyar bankközi devizapiac megszületésébe. Rajta kívül még mintegy két tucat ember tapasztalhatta meg testközelből ugyanezt, de ő azon kevesek egyike, aki még mindig a bankközin üzletel. Eltelt 22 év, de Kolba Miklós ma is devizakereskedő, az egyik legrégebbi motoros a szakmában, aki gyakran a legnagyobb forgalmat bonyolítja a piacon. 

Kisgyerekes anyukák álma vagy komoly piaci rés a szappankészítés? A Mannaszappan már félmilliárdos forgalomnál tart.

Most tényleg egyenként akarod? – kérdezte Varga Emil a feleségét, amikor eldöntötték, hogy túllépnek az otthoni használatra gyártáson és felfuttatják a házi készítésű szappanokat és egyéb kozmetikumokat készítő vállalkozásukat. A feleség megelégedett volna egy-egy lábosnyi főzettel, a férj viszont kipakolta a családi ház kamráját, és legyártottak 2 ezer szappant kezdőkészletnek. Ennek nyáron lesz négy éve. Ma akár egy nap eladnak ennyit, havonta pedig átlagosan 100 ezer darab terméket. Eddig minden évben duplázták az árbevételt, az idei cél: 1,2 milliárd forint.