A Forbes Magyarország blogja

A nagy startuplázban elsők között indított inkubátort a Primus alapkezelő, a cél az volt, hogy magyar cégeket juttatnak induló tőkéhez és katapultálják őket az amerikai piacra. A korábban Hild Imre vezette iCatapultnak új vezetője van, Berta Zsolt. Mikor júniusban interjúztunk vele, az állami fél még mindig nem írta alá a Gazella-szerződést. Az állam által támogatott program célja hasonló az iCatapultéhoz, de a kormányzati átszervezést sok ígéretes projekt megszenvedte, a szerződés aláírása ugyanis több évig húzódott. Egy szappanopera most véget ér: Pálinkás József szignója megszáradt a papíron. 

A legnagyobb kérdés az, mi lesz, ha a program közben is csúsznak majd ezek az aláírások. Berta szerint a Gazellában résztvevő startupokkal az is előfordulhat, hogy hitelhez kell folyamodniuk, hogy ne legyen cash-flow problémájuk. Csakhogy az ilyen jellegű programok és finanszírozás lényege épp az, hogy ezek a cégek nem kapnak hagyományos finanszírozást a piacról, mert túlságosan kockázatosak. 

Interjú Berta Zsolttal a hogyantovábbról. 


Aláírta-e az állami fél a Gazella-szerződést? 
Igen, az állam részéről az NKFIH, személyesen pedig Pálinkás úr írta alá a támogatási szerződésünket július végén.

Lehet-e tudni, miért húzódott ez ennyi ideig? 
A kormány tavaly alakította át a K+F és innovációs támogatások elosztásának intézményrendszerét. A Gazella programot még a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) írta ki, de időközben az NGM-mel, a Miniszterelnökséggel, majd végül az NKFIH-val (ez a NIH jogutódja) kellett együttműködnünk. Az  állami oldal folyamatos átszervezése hatással volt a szerződés aláírására is, így arra később kerülhetett sor, mint azt eredetileg tervezték.

A gyakorlatban mit jelent a szerződés aláírása? 
Azt jelenti, hogy az iCatapult jogosult lehívni a START-UP_13 (még NIH által kiírt) pályázat I. alprogramjában elnyert 60 millió Ft-os támogatási összeget, amit a startup ökoszisztéma építésére, inkubációra fordíthatunk.

Ettől függetlenül az akkreditációs cím 2013-as elnyerése óta a Gazella program folyamatosan nyitott volt  a startupok felé,  a vállalkozások , jogosultak voltak pályázni –így az iCatapult is adott be pályázatokat még a saját Támogatási Szerződésünk aláírása előtti időszakban is (az iCatapultban négy cég kapott a Gazella előtt befektetést, ebből egy, a Brickflow tavasz végére lehúzta a rolót, az alapítók az augusztus Forbesban mesélték el, a tanulságokat, részlet itt >>>) 

A Gazella-programból lehívható források nem fognak majd akadozni? Ilyen esetben az iCatapult megelőlegezi, ha esetleg csúszik egy-egy részlet? 
A támogatás- mint a legtöbb vissza nem térítendő támogatás - alapvetően utófinanszírozású, tehát a startupnak rendelkeznie kell egyéb -akár hitel - forrással a cash-flow finanszírozásra. Ezt segítheti az előlegigénylés rendszere, de erre nem érdemes alapozni. Az iCatapult az önerő biztosítását vállalta (a támogatási intenzitás ui. 70-85% -os alprogramtól függően), de áthidaló hitel típusú finanszírozás nem tartozik az inkubátor feladatai közé.  Ez utóbbinál részben hagyományos finanszírozási forrásokra, részben co-finance-re (angyal vagy seed intézményi tőke) bevonásra számítunk. 

 A Gazella-program mellett az iCatapult már megkezdi a forrásokat bevonását a piacról is? Jelenthet ez „vonzerőt” más befektetőknek is? 
A seed finanszírozás alapvető jellege, hogy nagyon hamar “elfogy a pénz”. Mi versenyt futunk az idővel. Ezért az a feladatunk, hogy már az első pillanattól kezdve a következő körös befektetésre készítsük fel a portfólió cégeinket. Gyors validáció és traction építésre van szükség, hogy a következő körös befektetőknek eredményt tudjunk felmutatni. De nem csak a Venture Capital A round-ra lövünk (ezek már komolyabb összegű befektetések - a szerk), co-finance, azaz egyidejű befektetésben is gondolkodunk. Angyal vagy más seed fázisú befektetővel együtt szállunk be a cégekbe. Gyakori az ún “startup factory” vagy “startup studió”; velük közvetlenül keressük az együttműködést. Ezek olyan cégek, amelyek az alaptevékenységükből stabil bevételt termelnek, de jellegüknél fogva ki tudnak “termelni” olyan innovatív ötleteket, amik “spinoffolva”, befektető segítségével saját lábra állnak és önálló -az “anyacégtől” független életre kelnek. Több ilyen típusú céggel is együttműködünk, több ilyen stúdióból kikerült projektre sikerült már megállapodást kötnünk. 

Azt gondolom, hogy a következő években itthon is elterjed az a trend, hogy egy-egy startup - befektetői szempontból való - megítélését nagyban javítja, ha már fel tud mutatni egy sikeres inkubátor, seed befektetőt a tulajdonosok között. Ilyen szempontból az iCatapult neve rendkívül jól cseng a kockázati tőke piacon - a mi portfoliócégeinket szívesen fogadják befektetői körökben.

Továbbá az sem titok, hogy a Primus által befektetett tőkénken felül nem tudunk terjeszkedni, ezért mi is fundraiselünk; olyan befektetőket keresünk, akik rajtunk keresztül fektetnek be a magas hozamokkal kecsegtető, de egyedi szakmai tapasztalatot igénylő startup befektetési piacon. 

Kötött-e az interjúnk óta az iCatapult új szerződést startuppal, van-e új portfóliótársaság? 
Igen, gőzerővel haladunk előre, tíz projektre már aláírtuk a Term Sheetet (főbb feltételeket tartalmazó előszerződést). Ezek mind szoftver alapú fejlesztések, elég változatos iparágakban; média, energetika, B2B nagykereskedelem egyaránt megtalálható köztük. Van köztük olyan projekt, amit a szűkebb régióban viszünk piacra, de van olyan is, ahol a globális terjeszkedés a cél.

Az augusztusi Forbesban Horgos Lénárddal, az M27 Absolvo partnerével, készítettünk interjút arról, hogy mire figyeljenek azok a cégek, akik kockázati tőkebefektetőtől vonnának be forrást. A beszélgetés alapján összeszedtünk néhány olyan pontot, amire különösen érdemes lehet figyelni, és mivel ezek már nem fértek be a lapba, itt tesszük őket közkinccsé. 

A legfontosabb, hogy felejtsük el azt, hogy a "befektető gonosz", és inkább nézzük meg alaposan, mit írunk alá. Már a szerződésből is kiderülhet, ha a befektető túl akarja magát biztosítani, ne hagyjuk magunkat.  

Fotó: Orbital Strangers


Banánhéjak 

1. Céges bögre: Érdemes belőni, hogy szolgáltatások, termékek vásárlásánál milyen értékhatár felett szükséges a befektető hozzájárulása. A céges bögrék beszerzéséhez ne legyen szükség a befektető aláírására.
   
   
2. Tulajdoni hányad: a befektető biztosíthat opciót az alapítóknak arra, hogy kedvezményes áron tulajdonrészt vásároljanak vissza, ha jól halad a cég. Ilyen esetekben objektív és fair feltételekhez kell kötni ezeket az ügyleteket – legyen mindenkinek egyértelmű és átlátható! Tisztázzuk ezek jogi és adóvonzatát, és hangoljuk össze az esetleges elővásárlási jogokat!
   
   
3. Mérföldkövek: kedvelt megoldás, hogy a teljes befektetést részletekben, célkitűzésekhez igazítva folyósítja a befektető (a cég nem kényelmesedik el, a befektető mérsékli kockázatát). Ezek a mérföldkövek csak akkor elfogadhatóak, ha jól mérhetőek, összhangban vannak a cég stratégiájával, és vita esetén könnyen eldönthetőek.
   Csak az érettebb cégek kössék például EBIT-hez (adózás előtti eredményhez), ott is érdemes nem csak százalékos eltérést, de minimum összeget is meghatározni (egy-egy megcsúszó számlázás miatt nehogy bukjuk a következő részletet a befektetésből).
   
   
4. Drag along jog: a befektető joga a tulajdonostársak (alapítók) részének eladására – bizonyos feltételek mellett. Ne feledjük, ezeket a feltételeket rugalmasan alakíthatjuk a szerződés megkötése előtt, ne fogadjuk el a korlátozás nélküli drag along jogot. Ha nem figyelünk oda, a befektető akár eladhatja a fejünk felől a céget.
   
   
5. Likvidációs elsőbbség: felszámolás, csőd vagy a cég eladása esetén a befektető a többi tulajdonostársat megelőzően elsőként kapja meg ezt az összeget. Figyelmeztető jel lehet, ha egy korlátlan drag along jog mellett magas a likvidációs elsőbbség, ez akár azt is jelentheti, hogy a befektető túlbiztosítja magát, kérdéses, hogy bízik-e a sztoriban.
   
   
   

Az interjúban Horgos Lénárddal beszélgettünk még arról, mit lehet azzal kezdeni, ha a befektető túl magas tulajdonrészt akar, és hogy mikortól érdemes kidolgozni az exitstratégiát. A teljes interjú az augusztusi Forbesban! 

Ne várj külső segítséget, hanem indulj el a saját utadon, vallja a nigériai Odorige házaspár. Frederick fest, tanul és politizál, Catherine pedig éttermet vezet, és mellékesen a PhD-jét írja. 

A Forbes olyan menekülteket keresett fel, akik évek óta Magyarországon élnek, dolgoznak és sikeres vállalkozást vezetnek, munkát adnak másoknak, sőt, dolgoznak a magyar államnak is. A három történetből itt egy ízelítő, a teljes sztori az augusztusi lapszámban. 

Catherine menekült. A férjével, Frederickkel másfél évtizede élnek Magyarországon. Otthonukban találkozunk velük, egy leromlott állapotában is gyönyörű, nyolcadik kerületi, régi bérházban. Két kislányuk közül a hatéves Covenant a rajzával ajándékoz meg, a hároméves Rejoice az ismerkedő fázist átugorva felkéredzkedik a karomba. A nappalit Frederick festményei borítják. Különleges hangulatú, afrikai, bibliai vagy migrációs témájú képek. A részben ebből is élő férfi – aki ugyan eredetileg színművészetet tanult a hazájában – a kiállításain, illetve online is árulja a munkáit, de rendelésre portrékat is készít. „A kultúrámat festegetem” – magyarázza angolul. A házaspár egymás között is az angolt használja, miután két annyira különböző dialektus az anyanyelvük, hogy azokon nem értenék meg egymást.

Még Nigériában, egyetemi éveik alatt ismerték meg egymást, Fredericknek azonban 1998-ban el kellett hagynia az országot. „Ez a legrosszabb katonai diktatúra időszaka volt Sani Abacha tábornok vezetése alatt. Ha akkoriban valami rosszat mondtál az ország vezetéséről, jobban tetted, ha elkezdtél megijedni a saját árnyékodtól. Mivel én politikuscsaládból származom, és magam is aktívan politizáltam, el kellett menekülnöm” – mondja. Magyarországra jött, és úgy döntött, itt is marad. Miután megkapta a menekültstátust, 2002-ben idehozta Catherine-t, aki a férjének köszönhetően szintén menedékjogot kapott.

            Fotó: Orbital Strangers 

Úgy alakult, hogy a budapesti Népszínház utca lett a fővárosban élő afrikai bevándorlók találkozóhelye. Van itt egy afrofodrász, egy bár, egy afrikai árucikkeket kínáló bolt, és legalább öt olyan hely, ahonnan nemzetközi hívásokat lehet bonyolítani. És itt van a Lagos Afrika étterem is, amelyet két nigériai jó barátnő, Catherine Odorige és Margaret Omoregbe indított be tavaly. Margaretnek volt tőkéje, Catherine-nek meg vendéglátó-ipari tapasztalata, még Nigériából.

Az étterem egyelőre inkább gyorsbüfé, de naponta legalább ötven vendége van, főként Budapesten élő afrikaiak, afrikai államok követségeinek dolgozói, Afrikát jól ismerő magyarok, köztük magyar feleségek, férjek. Mostanában elégedettek a Lagos Afrika forgalmával. A profitot beruházásra fordítják, mert lehetőleg másfél éven belül nyitni akarnak egy másik helyet egy olyan területen, ahol több turista jár. Afrikai étterem ugyanis nem nagyon van Budapesten, a tulajdonosok piaci rést látnak.

A beszerzést (Bécsből) és a bevásárlást Omoregbe asszony intézi, Catherine Odorige a szakács. Mindennap ötkor kel, hogy megfőzze az aznapi menüt, kivéve, amikor fél négykor. Az ilyen napokon azért kell sietnie, mert iskolába is jár, éppen a PhD-jét írja a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen arról, hogyan integrálódnak a munka világába a bevándorlók. Az étterem ötlete is innen jött. Kutatásaiból az derül ki, hogy a harmadik világból érkezők általában alacsony presztízsű állásokban találják magukat. „Én nem akartam ezt” – mondja...

A teljes sztori és a másik két történet az augusztusi Forbesban olvasható. 

A családi cégek egyik versenyelőnye a szinte magától értetődő összetartás. Ez azonban nem minden esetben van így. Egy testvérpár háborúja nemcsak két világmárka létrejöttével végződött, de megváltoztatta a sportmarketinget is.

1924-ben Gebrüder Dassler Schuhfabrik néven céget indított egy német kisvárosban egy testvérpár, a vállalkozás első telephelye édesanyjuk eldugott mosókonyhája volt. A Dassler testvérek közül Adolf folytatta apja mesterségét, cipészként tornacipőket tervezett – igen innovatívan. A cipők talpára stoplikat rakott, hogy az atléták könnyebben rugaszkodjanak el, később a futballista cipőkre ezek csavaros változatát helyezte fel. A cégben Rudolf Dassler felelt az üzletért, ő hajtotta fel a vevőket. Az első mérföldkő az 1936-os berlini olimpia volt, a négy aranyérmet nyert Jesse Owens a Dassler testvérek – ekkor még névtelen – cipőjében állt a Führer előtt. Mámorító nap volt ez Adolf (Adi) Dassler számára, aki elkötelezett náci szimpatizáns volt. A háború azonban mindent megváltoztatott, Rudolf amerikai hadifogságba esett. Nem tudni, mi vezetett a két testvér viszályához, de sokan úgy emlékeznek, Rudolf meg volt győződve róla, hogy testvére elárulta. Rudolf 1948-ban szabadult a börtönből, megalapította a saját cégét, és több munkavállalót megpróbált átcsábítani magához a testvérétől. Eredetileg ő is a nevéből akart márkanevet faragni, a RuDa helyett végül az arra hajazó Puma mellett döntött végül. Adolf egy évvel később alapítja meg saját márkáját, ő saját nevét használja fel, így lesz a cég neve Adidas. A testvérpár szülőfalujukban marad, a bajorországi Herzogenaurachban, a két cég főhadiszállása a mai napig itt van, egymástól pár száz méterre. A viszonyuk soha sem rendeződött, életük végéig nem beszéltek egymással, a rivalizálást pedig gyermekeik is folytatták.

Adolf és Rudolf Dassler 

Az 1954-es világbajnokság döntőjében a német csapat legyőzi Puskás aranycsapatát, a „berni csoda” egyik okaként a stoplikkal felszerelt, és a legendás három csíkkal ellátott Adidas cipőket emlegeti a német sajtó. A Puma így is nagy harcra kényszeríti a „testvércéget”, mely hogy ne maradjon le a küzdelemben, a cipő mellett elindítja ruházati üzletágát.

A két alapító nyugdíjba vonult, helyüket első szülött fiuk veszi át a 70-es évekre, Adi helyett Horst, Rudolf helyett pedig Armin Dassler lesz az új hadvezér. A küzdelem nem hagy alább. Horst Dassler így lesz a sportmarketing egyik atyja, rájön, hogy a nagy sporteseményeken az Adidasnak szponzorként kell megjelennie. Az olimpiai játékok támogatása mellett 1970-ben leszerződik a FIFA-val, a világbajnokság labdáit az Adidas szállítja innentől kezdve (a kontraktust meghosszabbították azóta, egészen 2030-ig). Persze Armint sem kellett félteni, hasonlóan mesteri húzásai neki is voltak. A két óriás egyezséget kötött például, hogy nem harcolnak a kor legendás játékosának, Pelének a „leigazolásáért”, Horst attól tartott, hogy ez már túl drága lenne a cégnek. Armin titokban mégis megegyezett a brazil csillaggal, aki ezentúl Pumában játszott. Az 1970-es világbajnokság döntőjét élőben nézte végig az egész világ, Pelé a kezdés előtt megkérte a bírót, hogy várja meg, míg megköti a cipőfűzőjét. A Puma cipő premierplánba került. Zseniális marketingfogás volt – az Adidas szponzorálta világesemény legfontosabb meccsén.

A két német cég a 80-as évekig volt a csúcson, a folyamatos, kiélezett küzdelem egyiküknek sem tett jót, a felpörgő amerikai gazdasággal együtt pedig megjelentek a trónkövetelők: a Nike és a Reebok. Amilyen zseniális volt a marketingben, olyannyira nem érdekelték a cég pénzügyei Horst Dasslert, aki 1987-ben, apja után 9 évvel váratlanul meghalt. A céget végül eladta a család, ahogy a Pumát is felvásárolták. A két családnak ma már semmi köze a sportszergyártó óriásokhoz, ősiek ugyanakkor egy csapásra megváltoztatták a sport és az üzlet kapcsolatát.

--- 

A múlt héten jelent meg a Forbes legfrissebb száma, benne a 21 legnagyobb magyar családi cég (interjú az öröklésről és a családi üzletről a Bárány-, a Béres- és a Zettwitz családdal). 

A legnagyobb családi cégek átlagosan 1000 embernek adnak munkát, központjuk a keleti országrészben van, eredményük nagy részét visszaforgatják, áldoznak a kutatás-fejlesztésre, és bevételük számottevő része jön az exportból. 




A huszonegy legnagyobb magyar családi cég elképesztő mutatókkal rendelkezik. A lista összeállításakor a leginkább szembetűnő az volt, hogy ezek a cégek nagyon is versenyképesek külföldön. Hogy mire alapozzuk ezt? Az elitcsapat árbevételének 42%-a realizálódik a külpiacokról. A listatagok több mint fele elmondhatja magáról, hogy a bevételének több mint 50%-a jön az exportból.

A legnagyobbak átlagosan 966 embernek adnak munkát, többségük az utóbbi években nagy arányú fejlesztéseket is végre tudott hajtani - főleg EU-s pályázati forrásokból -, így a kapacitások mellett jócskán tudta növelni létszámát is. A 21 legnagyobb cégre jellemző még, hogy többségük a rendszerváltást követően alakult, azaz most lép be a cégvezetésbe a második generáció. A lista minden tagjáról elmondható, hogy az adózott eredményükből viszonylag kevés osztalékot vettek fel az elmúlt években, eredményük nagy részét visszaforgatták a cégükbe.
A cégadatokat tanulmányozva az is kitűnt, hogy ezek a cégek sokat költenek kutatás-fejlesztésre, sőt, sok helyen a saját fejlesztésű eszközök és szabadalmak emelték is a cégértéket. Örvendetes, hogy a lista több szereplője is nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelemre és a zöld technológiák használatára. 

A telephelyek (illetve ahol több telephelye is van a cégnek, ott a központi telep) nagy része Kelet-Magyarországon van, a nyugati országrészt csupán Győr és Siófok képviseli.  

Az alapítók csak a Forbesnak mesélték el, milyen volt megélni, hogy ígéretesen induló startupjuk végül elvérzett. Több évnyi küzdelem, 150 ezer felhasználó, több mint 300 ezer dollár – a Brickflow megmutatja, mit visz haza a kudarcból.

Részlet a legfrissebb Forbes cikkéből: 

„A májusi board meetingen mondtuk meg, hogy a projekt csak vegetál. Rohadt szar volt erre felkészülni. Ez volt a legnehezebb pontja” – mondják a srácok, Langmár Péter, vagyis Peták, és Kökény Tamás, azaz Tojás. Egy irodában ülünk az Arany János utca mellett, ahova nemrég költöztek, a babzsákokat pedig pár napja hozták meg. A Brickflow alapítói nem sokat vártak az újabb cégükkel, de májusban, az említett utolsó board meetingen kértek még valamit a befektetőiktől: el akarják mondani a történetüket, hogy hol rontották el. És hogy miért? „Így hiteles az, hogy tanultunk belőle. Megmutatjuk, hogy mit viszünk haza ebből” – mondja Tojás.

A Brickflow a social media hullámot akarta meglovagolni egy történetmesélésre alkalmas eszközzel. „A közösségi médiában ott van a rengeteg tartalom, Youtube-videók, tweet-ek, fotók, ebből tudtál nálunk sztorit építeni” – meséli Peták. A csapat célja az volt, hogy olyan közösségi médiafelületet építsen, amire milliók kattannak rá. „A legjobb sztorik arról szólnak, hogy milliós felhasználó számot csinál a céged, és exitálsz belőle, de ez is a legnehezebb dió ebben az iparban” - magyarázzák. A közösségi média nagyon kockázatos piac, a termékek jellemzően későn kezdenek pénzt termelni, ha viszont bejön az üzlet, a nyereség hatalmas. Az út rögös, hiszen a milliós felhasználószámot elérni nem egyszerű, és fenntartani sem olcsó (már önmagában a szerverkapacitás elvisz rengeteg pénzt). Ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozás sikeres legyen, türelmes befektetők kellenek, akik nem riadnak meg a nagy kockázatoktól és van iparági tapasztalatuk.  „Péter az egyik legszívósabb és leginkább módszeres vállalkozó, akit ismerek” – mondja Andrus Oks befektető, aki a Brickflow boardjában a tallini WiseGuys akcelerátort képviselte. „Meggyőzött minket a szenvedély, az alaposság, és a csapat képességei” – mondja Andrus, mi is ért nekik pontosan 20 ezer dollárt.

A teljes sztori a Forbes ma megjelenő legfrissebb számában olvasható. 

Az uniós pénzeket elosztó állami cégnek tudnia kellett, hogy már tavaly év végén forráshiány volt a Quaestor egyik alapjánál, de az nem egyértelmű, hogy ki volt, aki nem fizetett. Az említett állami cég amúgy az MFB egyik leánycége, amely korábban gigahitelt nyújtott a Quaestornak a győri stadion felépítéséhez. 


Korábban megírtuk, hogy gond volt az uniós források lehívásával egy, a Quaestor-csoporthoz köthető alapkezelő cégnél, a Portfolio.hu pedig kiszúrta, hogy a cég most leadott kiegészítő mellékletében szerepel is, hogy a Quaestor nem volt hajlandó tovább finanszírozni az alapot. 

Az uniós, ún. Jeremie-pénzeket kezelő MV-Magyar Vállalatfinanszírozási Zrt. azt megerősítette a Forbesnak, hogy volt, hogy megtagadta uniós források lehívását, de részleteket nem árult el. 

A fent említett kiegészítő mellékletben van azonban egy érdekesség. 

"A mérleg fordulónapja utáni időszakból kiemelkedő, hogy a Core Venture által kezelt két alap tulajdonosai többszöri felszólítás ellenére sem teljesítették az alapok felé a további vagyoni hozzájárulásokat. Az egyik tulajdonos, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. nyilatkozatában jelezte, hogy ezt a jövőben sem áll módjában megtenni. A másik tulajdonos, az MV Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt. többszöri felszólítás ellenére sem nyilatkozott a további vagyoni hozzájárulás teljesítéséről." 

Ebből mindenki levonta a következtetést: a Quaestor nem fizetett. Csakhogy, a mérleg fordulónapja 2014. december 31., vagyis a Quaestor az idei évben nem teljesített kifizetést. Mindez azért érdekes, mert a cégcsoport által tulajdonolt Core Venture a Forbes korábban feltett kérdésére azt válaszolta, hogy idén a tulajdonosoknak nem is kellett még hozzájárulást kifizetniük. "Az általunk kezelt alapoknak idén még nem volt lehívása, így a befektetőknek idei lehívás alapján nem is merült fel vagyoni hozzájárulás teljesítésére vonatkozó kötelezettsége" - egészen pontosan ezt válaszolta Varga János, az alapkezelő igazgatóságának elnöke, mikor a beragadt uniós pénzek kapcsán tettünk fel neki kérdéseket (kérdéseinket e-mailben küldtük, a válaszokat is e-mailen kaptuk). Ez azért is fontos, mert ezzel együtt Varga azt a korábbi értesülésünket is megerősítette, hogy már tavaly év végén (tehát a mérleg fordulónapja előtt) "az általunk kezelt egyik alap befektetési tevékenységét fel kellett függesztenünk, ugyanis az alap nem rendelkezett megfelelő szabad pénzösszegekkel". 

Ez alapján egyáltalán nem egyértelmű, hogy a tulajdonosok közül a Quaestor vagy az MV Zrt. nem fizette-e ki hozzájárulását. Csak az biztos, hogy idén a Quaestor már nem fizetett, de kérdés az is, hogy mindez a csoport csődje után vagy még előtte történt? Az is előfordulhat, hogy az MV talált valamit, ami miatt nem állt módjában kifizetni a lehívott uniós pénzeket, de úgy tudjuk, hogy az alapot "nem vették el" a Quaestortól, a csőd után pedig a menedzsment új befektetőt kezdett keresni (utóbb megerősítették nekünk, találtak is egyet). Az biztos, hogy az MV sem fizetett január 1-től, de hogy miért nem fizette ki a vagyoni hozzájárulást, azt az alapkezelő elől épp úgy titkolja, mint ahogy nekünk sem nyilatkoztak az ügyben. 

Az érintettek nem nyilatkoznak arról, hogy melyik tulajdonos volt az, aki a mérleg fordulónapja előtt nem tette be a maga részét, így nem tudjuk, hogy miként fordulhatott elő, hogy a Core Venture egyik alapja már tavaly év végén "nem rendelkezett a megfelelő szabad pénzeszközökkel". Varga János sem megerősíteni, de cáfolni sem kívánta azt az információnkat, hogy az MV volt az, aki először nem fizetett. 

Az biztos, hogy a forráshiányról tudnia kellett az MV Zrt.-nek, hiszen az uniós pénzeket az alap csak rajta keresztül hívhatta le. Az a kérdés, hogy az MV Zrt. miatt alakult-e ki ez a forráshiányos állapot (és ha igen, akkor miért nem fizetett), vagy a már kialakult forráshiányos állapot miatt tagadta-e meg a kifizetéseket az MV? Ebben egyelőre nem látunk tisztán. A részletek azért is érdekesek lehetnek, mert a Jeremie-források elosztását felügyelő MV Zrt. a fenti időszakban a Quaestornak korábban gigahitelt nyújtó MFB leánycége volt, július elsejétől pedig beolvadt az állami pénzintézetbe. 

(A friss Forbesban 9 pontban foglaltuk össze, hogy milyen problémái vannak a Jeremie pályázatoknak.)

A Quaestor-csoporthoz köthető Jeremie-alapok már tavaly ősz óta nem kaphattak uniós forrásokat. Bár információink szerint az alapok működésével kapcsolatban egészen a tulajdonos márciusi bedőlésééig nem merült fel probléma, valamiért nem juthattak hozzá a már lehívott pénzekhez. Az állami fél elismerte, volt rá precedens, hogy megtagadták források lehívását, de a konkrétumok szerintük nem tartoznak a nyilvánosságra.  

A Jeremie-program céljai és eddigi eredményei elvitathatatlanok, 130 milliárd forint ömlött a piacra, hogy innovatív kkv-kat finanszírozzanak meg az állami tenderen kiválasztott alapkezelők (a pénz 70%-át az EU adja, 30%-a önrész). A program azonban kevésbé átlátható, és a hirtelen sok pénz sajnos rossz gyakorlatokat is eredményezett. Ezekről eddig kevés szó esett, a a friss Forbesban 9 pontban foglaltuk össze,  hol siklott félre a Jeremie-program.Az elmúlt hetek kutakodásai közben azonban nem csak az derült ki, hogy néhány Jeremie-s alapkezelő nem feltétlenül a játékszabályok szerint játszik.

 
Miközben a legtöbb alapkezelő igen pozitívan nyilatkozott nekünk a pályáztatást lebonyolító és a közvetítői szerepet betöltő MV Zrt.-ről, kiemelve, hogy komoly szakmai munkát folytat az állami cég, a Forbes sok kérdésére nem kapott lényegi választ. A cég álláspontja szerint minden, ami közte és az alapok között történik, a banktitok hatálya alá esik.

A quaestoros alapok már tavaly nem kaptak pénzt  

Információink szerint az MV Zrt. a tavalyi év végén két alaphoz is kiküldött egy auditcéget, hogy pontosan mi okból ezt nem tudjuk. A közvetítőszerv ezt firtató kérdésünkre annyit árult el, hogy bizonyos speciális esetekben valóban igénybe veszik külsős cégek szakértelmét is ("A bevont külső szereplők jellemzően nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, átvilágításokban jártas, szakmailag elismert tanácsadó cégek" - írják, tehát valószínűleg valamelyik bigfour cégről lehet szó). Arról nincs információnk, hogy mi lett pontosan ezeknek a vizsgálatoknak az eredménye, az MV Zrt. nem árul el konkrétumokat, szintén banktitokra hivatkozva.

Több forrásunk is megerősítette, hogy a Quaestor-csoportos háttérrel indult Core Venture tavaly októberben nem jutott már hozzá a lehívott Jeremie-pénzekhez. Az alapkezelő ugyanis nem hívta le indulása után a teljes keretet, hanem befektetésenként kívánta azokat felhasználni. "Utólag úgy tűnik, azok jártak jól, akik már a legelején kérték, hogy az elnyert forrásokat 100%-ban utalják át a számlájukra" - mondta a cég belső ügyeire rálátó, neve elhallgatását kérő forrásunk. 

„Az MV Zrt. akkor jár el prudens és felelős módon, ha a vagyoni hozzájárulások befizetése előtt megbizonyosodik arról, hogy az adott Alapkezelőt és/vagy az adott Alap magánbefektetőit illetően nem áll fenn olyan körülmény, amely a források megfelelő felhasználását, vagy pl. a legalább 30%-nyi magánbefektetői forrás rendelkezésre állását veszélyezteti. A Közvetítői Szerződés bizonyos rendelkezéseinek a megsértése, vagy például ún. "lényeges hátrányos változás" bekövetkezése esetén az MV Zrt. természetesen felfüggesztheti a kifizetést” – válaszolta a Forbes kérdésére az MV Zrt. Kérdésünkre elismerték, ilyenre volt már precedens. Hogy mely alapok esetében fordult ez elő, azt nem tudjuk. Az MV Zrt. a közte és az alapok közti szerződések kapcsán semmilyen információt nem ad ki, szerintük ez is a banktitok hatálya alá esik.

Úgy tudjuk, a bedőlésig - vagyis idén március elejéig - a Quaestor teljesítette kötelezettségeit (sőt, talán épp a csoport gyenge likviditási helyzete miatt választhatta, hogy inkább részletekbe hívja le az EU-s támogatást, így ugyanis neki sem egyben kellett kifizetnie a ráeső önrészt). Információink szerint a Core Venture márciusig semmilyen elmarasztalást nem kapott az MV Zrt-től. 
 
A csődig semmi gond nem volt? 
Ez tehát azt jelenti, hogy egy állami cég már tavaly ősszel nem teljesített kifizetést egy Quaestor hátterű cégnek, úgy tudjuk az ügy már októbertől kezdve húzódott. A Core Venture nem kapott értesítést az audit után, de mivel az MV nem utalt, elesett pár befektetéstől. Az MV Zrt. szerint van rá lehetősége, hogy megtagadja a Jeremie-forrás lehívását, magyarázatuk szerint erre akkor kerülhet sor, ha vagy befektetői 30% felmutatásával van probléma, vagy "lényeges hátrányos változás" áll be egy alapnál. A Core Venture ügyében tehát vagy a tulajdonos likviditási helyzetével lehetett gond, vagy az alapnál lehetett valami súlyos szabálytalanság. Utóbbira több, az alapnál dolgozó szakember is azt mondta, „nem tudtak róla, hogy fekete seggűek lennének”. Egészen a Quaestor-csődig nem is értették, az állami fél miért nem teljesíti kötelezettségét - állították egybehangzóan egymástól független forrásaink. Úgy tudjuk, még a Quaestor-botrány előtt lezajlott egy MV vizsgálat is az alapnál, de nem találtak szabálytalanságot. A Quaestorral amúgy a Külügyminisztérium is üzletelt a bedőlés előtt, ez alapján a tárcánál nem is sejtették, hogy mekkora gond lehet a háttérben. 

A márciusi csőd után azonban kezdődhetett a tűzoltás: az alap mögül kiesett az önrészt biztosító tulajdonos. Információink szerint az MV innentől már az EU-val is egyeztetni kényszerült, a cél ugyanis egyértelműen az volt, hogy az alapkezelőt megmentsék. A Core Venture két Jeremie-pályázaton is nyert, összesen 4,5 milliárd forintnyi támogatást (egy magvető és egy növekedési alapja van) kezelt.

Új befektető veszi át az alapokat 
Természetesen minderről megkérdeztük magát a Core Venture-t is. Varga János, az igazgatóság elnöke e-mailben válaszolt kérdéseinkre, amiből kiderül, valóban külön-külön hívta le a befektetési összeget az alap. Mint írja, idén ilyen lehívás még nem történt, vagyis a befektetőknek vagyoni hozzájárulást nem kellett teljesítenie, "de az általunk kezelt egyik alap befektetési tevékenységét már tavaly év végén fel kellett függesztenünk, ugyanis az alap nem rendelkezett megfelelő szabad pénzösszegekkel". Ez két okból történhetett: vagy az alap tulajdonosa nem tette be a kellő önrészt, vagy az MV-től nem sikerült lehívni a Jeremie-forrást. Rákérdeztünk konkrétan is, hogy helytállóak-e a forrásaink által elmondottak, amire azt a választ kaptuk, hogy "azt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánják". 

Varga János annyit még elárult, hogy a Core Venture talált új befektetőt, de annak kiléte még nem nyilvános (több engedélyt is be kell szerezni ahhoz, hogy át tudja venni valaki az eddig kezelt alapokat). 

 
Kapun kívülre kerülhet az állam?
A közvetítői szerződés részletesen szabályozza, mi történik nem fizetés esetén. Alapvetően ez a záradék a magánbefektetőkre lett kitalálva. Többszöri haladék után, ha a kockázati tőkejegyek tulajdonosa nem fizet, a feleknek el kell számolniuk, és a nem fizetőt ki kell zárni az alapból, nem gyakorolhatja a tulajdonosi jogokat. Extrém eset, de ez vonatkoztatható a közvetítő szervezetre, vagyis az MV Zrt.-re is, ha úgy adódna, hogy nem fizet. Ez persze csak elméleti eshetőség.  

 
Papírforma: így lehet pénzt keresni a Jeremie-vel
2009 óta ötször írtak ki pályázatot Jeremie-forrásokra alapkezelőknek. Az EU célja ezzel a programmal, hogy alapkezelőkön keresztül megfinanszírozza a innovatív kis-és közepes vállalkozásokat abban az időszakban, amikor a legsérülékenyebbek, és amikor a legnehezebb számukra a forrásbevonás. Az EU 97 milliárd forintnyi visszatérítendő támogatást adott, ehhez jön hozzá a magánbefektetők pénze, vagyis összesen közel 130 milliárd forint ömlött a magyar piacra (az EU 70%-nyi pénzéhez jön a befektetők önrésze). A modell egyszerű: az EU egy erre a célra létrehozott állami cégen, az MV- Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt.-n keresztül alapkezelőkhöz juttatja a forrásokat. Az alapkezelők a befektetők és az EU pénzét ígéretes cégekbe fektetik, cserébe tulajdonrészt kapnak. Befektetni az idei év végéig lehet. A hozam forrása, hogy a megfinanszírozott cégek nagyra nőnek, felvásárolják őket, tőzsdére mennek - vagyis a befektetésért cserébe kapott tulajdonrész többet ér, és eladásából haszon realizálódik. A program azért is vonzó, mert az EU hozama korlátozott, míg a befektetők, ha ügyesek, nagyot nyerhetnek a befektetésen (miközben csak 30%-nyi pénzt kellett betenniük). A forrásokra kiírt pályázatokra beérkező anyagokat az MV Zrt. bírálta el, és ez a cég az, amely az alapokkal leszerződött aztán, illetve ellenőrzi a megfelelő működést (az EU, az MNB és az NGM mellett). 

Az integrált budapesti közlekedésszervezés nem tud mit kezdeni a piacra agresszívan belépő Uberrel. Nincs is rá jogszabályi felhatalmazásuk, hogy ellenőrizzék a tulajdonképpen olcsó taxiként funkcionáló ubereseket, de mint mondják, az Uber nem taxis cég. Hogy miért nem az? Hát maga az Uber is ezt állítja magáról! 
A budapesti taxislobbit sem kell persze félteni, de az biztosan nem lenne megoldás, ha betiltanák az Ubert. Mindenki az országos taxisrendeletre vár.  


Nem aktatologatásról van szó
Hosszú vajúdás után született meg a sok vitát kiváltó budapesti taxisrendelet, mely úgy tűnik, nem tud mit kezdeni az Uberrel. A világ legértékesebb és a befektetők által leginkább kitömött startupja agresszívan terjeszkedik, kihasználva, hogy a helyi szabályozók sokszor nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy az Uber egyértelműen profitra tör, sofőrjeit nem azért köti össze az utasokkal, hogy spórolni tudjanak vagy megosszák a benzinpénzt, hanem hogy ők is pénzt keressenek. Ez a fajta ideig-óráig tartó bénultság éppen elég arra az amerikai cégnek, hogy magasabb profitra tegyen szert. Az Ubert Bécsben is betiltották, de személyi fuvarszervező cégekkel leszerződve immár legálisan végzi tevékenységét, igaz, a profiton többen osztoznak (a cég erre válaszul elindította a prémium kategóriás limuzin szolgáltatását is a sógoroknál, ami szintén nagyon népszerű lett).

A tisztességes brókerek is felelősek azért, ami a szakmával történt - legalábbis Virág Ferenc szerint. A Random Capital vezére azt mondja, a befektetési piac szereplői tudomásul vették, hogy az állam velük fizetteti meg a csalók sarát, de el nem fogadták. A Forbes májusi számában kétoldalas volt a vele készített interjú, sok minden érdekes kimaradt. Most itt a teljes verzió.

Fontos: Virág Ferenc lesz a jövő heti Forbes Flow üzleti fesztivál Pénz szekciójának mindenhez hozzászóló trollja. 

Tud egy pontosabb elnevezést annál, hogy brókerbotrány?

Brókerpolitika. A politika és a befektetési üzletág kapcsolódást észleltük.

De csak a brókerből lett újra szitokszó. Milyen érzés újra megbélyegzettnek lenni? 

Erre mit mondjak? A Buda-Cash tevékenysége az a régi, felejteni való brokerage működés volt: telefonnal hívogatom az ügyfelet és rálőcsölöm a részvényeket. Tényleg olyan, mint amit a Wall Street farkasában lehetett látni. Én kimentem a moziból a film kétharmadánál, mert pont azt mocskolja a film, amiről próbáltuk megmutatni, hogy nem is arról szól a brokerage üzlet. Nem bíztatjuk az ügyfelet, hanem a felületet biztosítjuk neki. Azt, hogy mennyi pénzt loptak el, hátborzongató. Fontos kijelenteni, hogy itt emberek voltak, akik csaltak és bemocskolták a szakmát. De joggal gondolja az átlagember, hogy ha ilyenek voltak közöttünk, mi a garancia, hogy nem így működik a szektor. Mi benne élünk és tudjuk, hogy nem így van, de az utca emberének kérdése jogos. Ha egy politikusról azt látja, hogy korrupt, el tudja képzelni ezt az összes többiről. Ha egy cég százmilliárdot lop el, joggal merül fel a kérdés. Hosszú időbe telik majd, míg bebizonyítjuk, hogy nem így van.

Ezek szerint jogos, hogy a szakma felelős, tehát fizessen is tízmilliárdokat a csalók helyett?

Azzal egyetértek, hogy a szakmának van felelőssége. Nem először látunk ilyet, mégse próbáltunk meg önszabályozó dolgokat hozni a rendszerbe, amik próbálják az ilyen dolgokat szűrni. Nem rohangálhatok az utcán kiabálva, hogy a Quaestor magas kamatai kitermelhetetlenek, de nem rekesztettük ki őket magunk közül és nem foglalkoztunk mélységében a dolgokkal, ezért felelősek vagyunk. A kártalanítási kötelezettségünk viszont több dolog miatt is igazságtalan. Persze jogkövetőek vagyunk és az igazság nem jogi kategória. Mi a jogi alapja például annak, hogy ha én becsületesen működöm, de vannak renitensek a rendszerben, ha pedig ők beborulnak, akkor én nyissam ki a zsebemet és a saját megtakarításomat adjam oda.

A jogi alapja az, hogy a törvényhozás megszavazta, mit hogyan kell fizetniük a Befektető Védelmi Alapba és az új Quaestor-alapba.

A brókervilág azt, hogy ezt ránk húzták, tudomásul vette – mert hogy törvény szól erről. Ne ez nem azt jelenti, hogy el is fogadta. Társasági adóból leírható? Nekünk ugyan nem, mert halódó tőzsde mellett is folyamatosan fejlesztettünk, beruháztunk, nem volt profitunk. Maradtak még nyitott kérdések is. Nem mindegy, hogy a terhek milyen időtávon jönnek, 10 év van törvénybe foglalva, bízom benne, hogy ezt ki lehet tolni. A cseheknél egy hasonló botránynál sokkal hosszabb időre tolták ki az ottani Bevát, úgy rémlik, 83 évre. Náluk fontos szempont volt, hogy ne nyírják ki a piacot. Nekünk is értelmezhető időtáv kell, amíg kifizetjük a csalók összes sarát. Ha ez megvan, akkor lehet szó elfogadásról.

Megy erről a küzdés a háttérben? Napirenden van még az is, hogy banki háttér nélkül senki sem működhet?

Az biztos, hogy a politika első reakciójával némi szakmai támogatással próbált hirtelen alkotni valamit. Rendben, nagyon siettek. Most viszont értelemmel kellene feltölteni ezt a valamit a szakma bevonásával, a törvény mögé megalkotni a részletes szabályrendszert. Az európai szabályok nem engedik a banki háttér megkövetelését és elég egyértelműen rendelkeznek arról, hogy milyennek kell lennie egy jól működő tőkepiacnak, benne mik a szerepük a független szolgáltatóknak. Ha nincs a Mifid, bizony lehet, hogy egy hét alatt eltűnt volna a Random.

Tegyük fel, hogy kívánságaik meghallgattatnak, elosztják a terheket mondjuk 50 évre, boldogság. De az ellen tettek-e valamit, hogy ne kisebb eséllyel fordulhassanak elő újabb hasonló csalások?

Távolabbról kezdem. Ez a piac nem 400 éves, mindössze 25 év alatt alakulgat. Akik most megbuktak, mind a kezdő generációhoz köthetők és évekig nem derült ki, hogy mit csinálnak. Komolyan hiszek abban, hogy tanultunk ebből, a piac most a rendszerváltozás terheit ledobta magáról és megtisztult. De már javasoltam, hogy álljon a piacon fel egy, az MNB-vel folyamatosan kommunikáló bizottság. Nevezhetjük magunkat besúgóknak is – amikor lopó-csaló brókernek vagyok titulálva, ez már bőven elfér –, lényeg, hogy elmondhassuk, ha például fura magas hozamot kínálnak. Azt mondták a javaslatomra, hogy mi van, a sorainkba is beférkőzik a csaló? Jobb lenne a négyszemközti kommunikáció. Nekem tök mindegy, lényeg, hogy a szereplőknek folyamatos beszélniük kell a piacról, s ha ezek a dolgok belépnek, akkor lehet joggal számon kérni, hogy szóltunk-e.

Ha Önön múlik, hogy csinálta volna? Kaptak volna valamit a Quaestor-kötvényesek? Hogy értelmezte a Beva-szabályozást?

Mivel nem különválasztható a fiktív és a nem fiktív kötvény, ezért arányosítottan kellett volna eljárni. Ha egyharmad valós és kétharmad fiktív, akkor mindenki kapjon kétharmadot.

Miért? Mások azt mondják a szakmában, hogy nem tudták, fiktív-e. Döntöttek, kockáztattak, buktak, kalap, kabát, tanulópénz.

Józan paraszti ésszel bizony fizetni kell. Aki ugyanis rosszul járt el, az egy olyan befektetési szolgáltató volt, akin átment az összes kötvény. Nem könnyű ezt mondani, csak igazságos próbálok lenni. Az viszont értelmetlen, ha utólag kitalálom, Buda-Cashre, Hungáriára nem érvényes az, ami csak a Quaestorra igen. Az egésznek az az üzenete, hogy ha sokan vesznek vállalati kötvényt, akkor a kockázat eltűnik, magas megtérüléssel, mindenfajta rizikó nélkül lehet befektetni. Ez az üzenet rossz és ezen úgy lehet változtatni, hogy ki kell zárni a befektetési szolgáltatókat az ilyen kötvények forgalmazásából. Akkor fel sem merül, hogy bukás esetén fizessen a Beva.

Volt olyan pillanat, amikor azt mondta, feladja?

Az elmúlt hónapokban cirkuszos lettem. Mint egy kamaszlány, amiből következnek bizonyos szélsőségek. Igen, mondtam, hogy ebből elég volt, minket el akarnak tiporni, ez egy kifizethetetlen teher. De a mi tevékenységünk nem a Bevától fog függni. Nem attól, hogy hány évig kell fizetnünk a csalók helyett, hanem attól, hogy van-e piac. Márpedig most újra van. Végre. Ha az árfolyamok nőnek, nyertesek lehetünk. De a félelem bennem van. Egy nehéz nap után, amikor cirkuszos hangulatba jutok, elgondolkodom azon, hogy minek kellett másodszorra is megalkotnom egy brókercéget, kell-e nekem egy ilyen megbélyegzett helyzetből sok évig kínlódva újraépítenem a bizalmat a befektetési szolgáltatók felé. Hogy teljesen őszinte legyek, nem is értek semmi máshoz. Ebben a történetben van több mint 20 évem, nem gondolom, hogy mással tudnék foglalkozni. Se otthon ülni nem szeretnék, se kisstílű dolgokkal nem szeretnék foglalkozni. Nekem ez a piac az életem és a szerelmem, a cirkuszon túllépek, nyilván nem fogok elválni tőle.

Ahogy mondta, újra van piac. Mi történt? Régóta várja az emelkedést a pesti tőzsdén, most eljött. Mi volt a szikra?

Az elmúlt években nagy nyomás volt a piacon, főleg a bankszektoron. Ez a nyomás most, hogy az állam már az Erste bankkal üzletel, oldódik. Lassan öt éve a külföldi befektetők kiábrándultak belőlünk: bóvliba csúszás, különadók a legváratlanabb pillanatokban. Visszatérő vásárlókat látok, az alulsúlyozás csökken. Végre bármit széttépnek, elkezdik feltölteni magukat, készülnek a jövőre, mely szép lesz. De ez nem azt jelenti, hogy évekig száguldani fogunk, hanem azt, hogy mind több szereplőt vonz a piac, akik pozíciót vállalnak. A forgalom nő, ami ahhoz vezet, hogy végre mi is lereagáljuk a nemzetközi trendeket. Ez így volt, amíg bóvliba nem kerültünk, akkor elengedték a kezünket, elkezdtük nem reagálni a kintit. Ma egy-egy közepesen fontos jó céges hírre megtépik a piacot, tavaly még semmi se történt volna. Ha így marad, a korrekcióba is belevesznek, újra szép forgalom, élő piac lehet Budapesten. Sok külföldi példa azt mutatja az elmúlt pát évből, hogy hosszú semmittevés utáni kitörésből után simán duplázhatnak is az árfolyamok. Ez volt például Kínában, Argentínában, vagy Venezuelában.

Mint befektető, 100 százalék vételben ült az elmúlt két hónapban?

Nem. Momentumtréder vagyok. Hosszútávúként még nem szálltam be, mert a jelenlegi kockázatok mellett nem vagyok biztos abban, hogy az OTP ér 6, a Mol 15 ezer forintot.

Ez tök nagy ellentmondás, mintha emelkedést is várna, meg nem is.

Sokszor adtam-vettem, kerestem kis pénzt, de hosszú távra még nem mertem befektetni, túl friss a folyamat. Lehet, hogy 8 ezernél fogom azt gondolni, hogy az OTP fundamentálisan olcsó és 20 ezer lesz.

Így lehet kihagyni a legnagyobb nyerőt.

De a veszteséget is. Profitot szerezni bárki tud, veszteséget elkerülni meg csak alig valaki. Nekem azt az összhangot kell megtalálnom, hogy hogyan tudok profitot csinálni egy olyan szemlélettel, mely, ha olyan a helyzet, távol tart a piactól. Elhiszem, hogy az OTP-ből lesz 8 ezer forint, de nem akarom elviselni, hogy előbb lemenjen 4 ezerig. Ez ettől még egy ritkán látható lehetőség, hatalmas látványos kitörés, csak a fundamentumnak köze nincs hozzá. Ígérem, amikor váltani kell, akkor ott leszek.