A Forbes Magyarország blogja

Az év üzletembere 2011-ben, másfél évvel később viszont már cége túlélése a tét, csődegyezségért küzd a hitelezőkkel, miközben lepattint egy fenyegetésbe csomagolt visszautasíthatatlan ajánlatot. Soós Csaba, az E-Star (ma Enefi) elnök-vezérigazgatója megjárta a mennyet és a poklot, ma azt várja, hogy az idei év feltámadást hoz. Lehet-e az állam ellen küzdeni, megúszhatják-e nagy bukás nélkül a tavaly megszületett csődegyezségben részt vevő hitelesek? Részletek a Forbes februári számában megjelent interjúból, valamint a magazinból kimaradt, befektetőknek fontos részek a névváltásról, sajátrészvény-vásárlásról.  

A Forbes csütörtökön megjelent  számában öt oldalon keresztül kérdezzük a TV2-csoport két vezetőjét, akik 2013 utolsó napjaiban bejelentették: ők lettek a tévétársaság új tulajdonosai – ezt sokan kétkedve fogadták, másokat sejtve a háttérben. A több mint egyórás interjúból a nyomtatott változatban így is kimaradtak részek, például az is, amikor a Hír TV-től érkezett hírpolitikai főtanácsadó szerepéről kérdeztünk.

A december 23-án bejelentett adásvételre az eladó, a német ProSiebenSat1 adott hitelt, úgynevezett vendor loant Simon Zsoltnak, a csatorna vezérigazgatójának és Yvonne Dedericknek, az akkori pénzügyi igazgatónak, aki az új felállásban vezérigazgató-helyettes lett. A hír hallatán sokan feltételezték, hogy valójában Fidesz-közeli befektetők állnak mögöttük: erről és a részletekről olyannyira hosszan kérdezünk a lapban, hogy azt tényleg nyomtatva érdemes olvasni, szerezzenek egy számot! Nem minden nap vesznek magyarok kereskedelmi tévét.

A főbb sarokpontok: Simonék szerint az eladó szigorú kötelmektől megbéklyózott tőzsdei cég, a tranzakció pedig még nem zárult le, ezért nem állhattak elő eddig a részletekkel, így is nekünk mondták el eddig a legtöbbet. Jövőre már nyereségesek lennének (ez évek óta nem sikerült), és a terv fontos része, hogy terjesztési díjat szedjenek a kábeltévé-cégektől, évi úgy 6-8 milliárdot.

Hosszú Katinkának hiányoznak a délutáni alvások. Amióta sportügynökséget alapított férjével, nem jut rá idő.

Állunk a Zoonk Stúdió Bartók Béla úti műtermének előszobájában és beszélgetünk. Angolul, mert ott van a férje is. „Soha nem gondoltam volna, hogy Katinka ilyen jó lesz az üzletben – mondja Shane Tusup. – Simán nemet mond veterán üzletembereknek.” Katinka mosolyog, a hajnali edzéstől még vizes haja. „Így szeretem” – mondja, amikor a sminkes megérkezik egy hajszárítóval. Mosolyka, azaz Hozleiter Fanny pár méterrel arrébb áll. Tiszta teljesítmények. Betöltik az egész műteremlakást.

Ez egy vidám szám. Mindenki ott akart lenni a szerkesztőségből, ahogy szedtük össze a neveket, és jöttek a tippek. Címlapsztorin még nem nevettünk ennyit. Egymás után vettük elő a 30 alatti sikereket. Szórádi Bence LED-nagykereskedése, amit a semmiből épített fel. Varga Noémi, aki modellként indult, építészként fut be, és közben önmagát is meglepő sikerei vannak a startupvilágban. És Mosolyka. (30 sikeres magyar 30 alatt, 24. oldal)

Ahogy a szerkesztőség melletti kávézóban ülünk, Schvarcz Zoltán nem tud nem mosolyogni, miközben meséli, hogy az előző hónapban kiküldték egy hétmillió dolláros szoftverlicensz számláját. Cége, a Xapt vállalatirányítási rendszereket árul. Budapestről indultak, már Amerikában is van irodájuk. Caterpillar-viszonteladók és versenytársaik adják az első számú piacot. Egy csendes sikersztori. (Ülő bika, 72. oldal)

Most akkor mi tanítjuk válságkezelésre Európát vagy rosszabbul élünk? A CEU kutatói bebizonyítják, hogy a számok nem hazudnak, és hogy a közgazdaságtan nem feltétlen olyan bonyolult. 

A gazdasági tények világos és szakszerű megvilágítása miatt indult el a Közép-Európai Egyetem kezdeményezése: a Defacto portál. Szeidl Ádám és Koren Miklós kutatók szerint emelni kell a közgazdasági gondolkodás színvonalát, mert nonszensz, hogy ugyanazon tényadatokból - általában politikai hovatartozás mentén - ellentétes következtetéseket vonnak le.

Polgár András már elég gazdag volt, hogy mindenből kiszálljon, de a válság megakadályozta. Ő mégis a fejébe vette, hogy közel egymilliárd forintot ad jótékony célokra. A Forbes januári számában interjút olvashatnak az üzletemberrel. Itt vannak a kimaradt részek.

Hat éve, még a válság kirobbanása előtt határozta el Polgár András, hogy kiszáll érdekeltségeiből, megtart annyit, amennyi neki és a családjának napi szükségleteire kell, a fennmaradó részt pedig eljótékonykodja. A válság közbeszólt. Kiszállni nem tudott a napi bizniszből, az adományozásról mégsem tett le. Az üzleteiből évente keletkező hasznot – amelyet nem kell visszaforgatnia – esélyegyenlőségi ügyekre, kulturális támogatásokra fordítja. Hat éve úgy számolt, 1 milliárd forint körüli összeget ad az évek során az arra rászorulóknak. Most 700 milliónál tart. A mélyszegénységben élő romáknak munkát adó Kiútprogram kitalálója és egyik fenntartója; számos kulturális projekt felkarolója. „A Kiút számomra legfontosabb találmánya-tanulsága, hogy az emberről, az egyénről szól. Hogy a méltóságban hisz, a méltóságra alapoz, a méltóságot tűzi a zászlajára. Nem egyszerűen pénzkeresetre/megélhetésre ad esélyt, hanem munkaörömre, szabad választásra. Nem a program, a mentor, a polgármester vagy a belügyminisztérium mondja meg, kinek mit kell tennie, kinek mi a dolga azért, hogy javuljanak a statisztikák és – mint a háziállatok – megszolgálják a napi betevőt, de éppen hogy csak azt. A lényeg a szabad választás és az ehhez rendelt adekvát eszközök harmonikus együttműködése.”

A Növekedési Hitelprogram megtöri a negatív spirált. A Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, Nagy Márton a januári Forbesban válaszol Kondor Péter korábbi írására.

Kondor Péter egyetemi docens írásában a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramjának (NHP) eredményességével kapcsolatos szkepszisét ismerteti. Szellemes, ám – mint azt később kifejtem – erősen sántító hasonlatában ingyenpogácsa osztogatásának titulálja a hitelprogramot. Érvelése szerint a program első szakasza iránt tanúsított nagyfokú érdeklődés – paradox módon – annak hatásossága ellen szóló bizonyíték, ugyanis gondolatmenete szerint a pogácsát nem az a Kovács úr majszolta el, aki amúgy nem jutna hozzá, hanem Kiss úr, akinek így nem kellett pénzt fizetnie szokásos pogácsaadagjáért, amit amúgy is megvett volna. És mindezt az adófizetők pénzén.

Az érvelés több ponton problémás. Egyrészt, a szerző nem tudhatja biztosan, hogy sok Kiss úr vette fel a hitelt. Sőt az adatok azt mutatják, hogy számos olyan vállalkozás jutott hitelhez az első szakaszban, amely korábban 2,5 százaléknál – ennyi lehet a kis- és középvállalatok (kkv) által felvehető NHP-hitel maximális kamata – számottevően magasabb felár mellett kapott piaci alapon hitelt. Vagyis sok Kovács úr.

Hogyan lehetséges ez? Kondor Péter szerint a banknak nem áll érdekében olyan kkv-kat hitelezni az NHP-ból, amelyeket előtte sem hitelezett, ugyanis a maximális felár nem fedezné a vállalt kockázat várható jövőbeli költségét. Megközelítése logikus, ámde végtelenül statikus is egyben: „modelljében” Kovács úr így sem, úgy sem kap hitelt, és éhes marad. A valóság azonban ennél izgalmasabb.

Nem szabad elfelejteni, hogy egy vállalkozás hitelvisszafizetési képessége nagymértékben függ a hitel törlesztőterhétől, a hitelkamatlábtól, ami a jegybanki refinanszírozás költségének és a kockázati felárnak az összege. Válságokban, emelkedő kockázati felárak mellett ezért tipikus jelenség, hogy sok, korábban hitelképes vállalat kiszorul a hitelezésből. A beruházások megtérülése bizonytalanabbá válik, így a bank emeli a hitelkamatot, ami viszont rosszabb anyagi helyzetbe hozza a hitelfelvevőt, ami további kamatemelést vonna maga után. Egy ponton már az ügyfelek egy része nem is kap hitelt, mert úgysem tudná kitermelni annak kamatát. A hitelkínálat szűkül, a bankok egyre szigorúbban definiálják a hitelképes vállalkozások körét. Ez a közismert hiteladagolás jelenség, ami által egyre nagyobb vállalkozói kör szorul ki a hitelezésből, és így a pénzügyi közvetítés felerősíti a gazdasági ciklusok hatását.

A Növekedési Hitelprogram megtöri ezt a negatív spirált. Az MNB kamatmentesen adja a refinanszírozást a kereskedelmi bankoknak, amire ők csak 2,5 százalék felárat tehetnek a kockázatok fedezésére. Ez még így is jóval alatta van a korábban tíz százalék feletti hitelkamatoknak, ezáltal a hiteladagolás káros jelensége ellen hat: az alacsony kamat kisebb törlesztési teher a vállalatnak, így csökken a nem fizetés kockázata. Az alacsonyabb kockázat mellett pedig növekszik a hitelkínálat, már megéri olyan ügyfeleket is hitelezni, amelyek magasabb kamatok mellett nem tűntek hitelképesnek, vagyis Kovács úr is hitelhez juthat a hitelprogram hatására.

Van egy másik, szintén dinamikus hatás, amit Kondor Péter nem vett figyelembe. Nevezetesen a gazdasági növekedés hatása. Az ügyfél fizetőképességét nemcsak a hitel törlesztési terhe, hanem a beruházás sikeressége is befolyásolja; sőt az utóbbi talán még fontosabb is. Azt tehát, hogy kifizetődő-e a banknak hitelt nyújtania, jelentős mértékben a beruházási projekt várható megtérülésén múlik. Egy beruházás akkor térül meg, ha a vállalkozó a többlettermelést értékesíteni tudja, vagyis az új portékára lesz kereslet.

Mikor lesz az új portékára kereslet? Egyrészt, ha nő a versenyképesség a nemzetközi piacokon, a hazai vállalatok olcsóbban tudják kínálni áruikat, szolgáltatásaikat. Másrészt, ha belföldön nő a jövedelem, ami növeli a fogyasztási és a beruházási keresletet. Az olcsó hitel sok exportőr vagy az exporthoz áttételesen, a beszállítási láncokon keresztül kapcsolódó kkv költségeit szorítja le, ami versenyképesebbé teheti az országot a nemzetközi porondon. Az egyes vállalkozások javuló értékesítési feltételei egyszersmind a tulajdonosok és az alkalmazottak jövedelmét is növelik, akik ezt részben más hazai kkv-k által előállított termékek fogyasztására költik. A folyamat tehát önerősítő, a tovagyűrűző hatások egymásra rakódnak. Kovács úr hitelképességét nemcsak az alacsonyabb hitelkamat, hanem a gazdaság élénkülése is javítja.

Mindez nem fér bele a pogácsamodellbe.

Érdemes kitérni az angol jegybank programjával történő összehasonlításra is. Kondor Péter – ismét csak paradox módon – amellett érvel, hogy a britek által alkalmazott Funding for Lending Scheme (FLS) alacsony kihasználtsága arra utal, hogy az egy jobban átgondolt, gondosabban kialakított eszköz. Ott nem fogy a pogácsa, ezért jó a program. Az angol jegybank óvatosságára utal szerinte, hogy az FLS feltételrendszerét fokozatosan változtatják, amivel annak hatékonysága egyre javul.

Az egyik legfontosabb változtatás az volt, hogy ez év tavaszától a program pozitívan diszkriminálja a kkv-hitelezést. Érdemes kiemelni, hogy mindezt nem sokkal a hazai kkv-hitelezést ösztönző NHP elindítása után jelentette be az angol jegybank. Vagyis akkor Kondor Péter szerint először az MNB-nek is meg kellett volna futnia azokat a felesleges köröket, amiket mások már megfutottak? Meg kellett volna várnunk, amíg az angolok rájönnek arra, hogy a hitelezés befagyása leginkább a kkv-szektort sújtja? Hiba volt azonnal a kis- és középvállalkozásokra fókuszálni? Nem hiszem.

Fontos különbség a két program között, hogy az angol jegybank részben annak arányában biztosít hozzáférést kedvezményes eszközéhez, hogy az illető bank milyen mértékben növeli hitelállományát. Szólnak érvek a mennyiségi, hitelezési volumenhez kötött ösztönzőrendszer mellett is. Arra a problémára, amit a szerző a magyar programmal kapcsolatban hangoztat, azonban nem jelentene megoldást. Bár egyelőre nem tűnik igazán kelendőnek, az angol pogácsa is el tudna fogyni úgy, hogy az ország teljes pogácsafogyasztása nem változna. Az egyes bankok hitelállományának növelésére vonatkozó feltétel egyáltalán nem biztos, hogy rendszerszinten is a hitelezés élénküléséhez vezetne. A bankok különbözőek. Az, hogy egy országban csökken a hitelezés, egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden banknál csökken. Magyarországon azt látjuk, hogy a visszaesés mögött a külföldi tulajdonú nagybankok mérlegösszehúzása állt, miközben néhány kisebb hitelintézet növelni tudta hitelállományát. Egy, a hitelezés bővülésének jutalmazására épülő programban a növekvő bankok biztosan részt vennének. Azoktól a bankoktól viszont, amelyek a hitelezést nagymértékben visszahúzzák, a hitelállomány bővülése irreális elvárás. Így végül azok, akiket igazából ösztönözni kellene, kimaradnak a programból, akik viszont beszállnak, azokat nem is ösztönöztük valójában.

Hosszasan lehetne még vitatkozni elvi síkon azon, hogy milyennek kell lennie egy hatékony hitelösztönző programnak, a tények viszont magukért beszélnek. A Kondor Péter által vázolt forgatókönyvek mentén, amelyekben a vállalkozók gyakorlatilag kijátsszák a programot, a hitelállomány pályája ugyanaz marad, mint program nélkül lett volna. Ezzel szemben a magyar bankrendszer adatai szerint a harmadik negyedévben a vállalati hitelállomány évek óta tartó folyamatos csökkenése megállt, sőt markáns növekedést mutatott. Az októberi és novemberi előzetes számok alapján a vállalati hitelállomány pedig tovább bővült. Ezt nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy az MNB programja ösztönözte a hitelezést. A pogácsa elfogyott, és minden jel szerint nagyon sok éhes gyomrot töltött meg. Ez volt a cél.

Simák Pál, az MKB Bank vezérigazgatója a devizahiteles-mentésről, a bank küszöbön álló eladásáról, a közelmúlt súlyos szakmai hibáiról és arról, hogy nem hárítják át az ingyenes készpénzfelvétel után fizetendő illetékterhet az ügyfelekre. Az interjú néhány fontos része nem fért be a Forbes friss, januári számába, ez itt a teljes verzió.

Bejgli után, pezsgő előtt még mindig nem késő rászánnia néhány pillanatot a pénzügyeire annak, aki szereti állami támogatással növelni befektetéseit, vagy csak nyereségadót szeretne spórolni a következő években. Vasárnap számolás, hétfőn intézkedés, aztán 2014-re már csak a jóleső érzés marad, hogy profi módon gondoskodtunk magunkról, illetve gyerekeinkről.

Meglepte Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját, hogy a horvátok kiadták a nemzetközi körözést ellene, de szerinte az még a horvát alkotmánnyal is ellentétes. Azt mondta az első, sokkszerű élmény után másodlagossá vált számára az ügy. „Mindez nulla ahhoz képest, hogy 20 százalékkal esett vissza a fogyasztás, mert ott megoldásokon kell gondolkozni” – emelte ki a többesszámot a Mol-vezér, aki december 12-én beszélgetett Török Gáborral Esztergomban. A piaci helyzethez képest az INA-ügy azért más szerinte, mert itt „tudják az utat, mennek előre, kész”.

Hernádi Zsoltot Horvátországban azzal gyanúsítják, hogy kenőpénzt fizetett Ivo Sanader volt kormányfőnek, hogy a Mol meghatározó befolyást szerezzen az INA olajipari vállalat irányításában. 

Azt mondta, először olyan listára került fel a neve, amit csak a szakhatóságok látnak. Egy magyar miniszter sms-ben "gratulált" is neki, mert a 240 körözött személy közül csak róla volt nyakkendős fotó. Utalt rá, a horvát közvélemény nyomása is szerepet játszhatott abban, hogy a nyilvános nemzetközi listára is felkerült. Hernádi azt mondta, hogy ma már nagyon jó poénjai vannak arról, hogy nemzetközi eljárás folyik ellene.  

Újabb komoly járatritkításba kezdett a magyar piacon a legnagyobb európai fapados légitársaság. A Ryanair szinte menekülőre vette a figurát. Jövő nyáron a Wizz Air túlsúlya nyomasztóvá válik Ferihegyen, nyolc gépük lesz itteni bázisukon, a Ryanair pedig a jelenlegi három helyett akár két madárral is teljesíteni tudja soványka menetrendjét.

Igen kellemetlen érzés egy utasjelöltnek azzal szembesülni, hogy hiába vette meg időben repülőjegyét, a járatról kiderül, hogy mégse közlekedik. MIért? Csak. Szakkifejezéssel: kereskedelmi okokból törölték. Jobb esetben a kinyírt útvonal járatait meg se hirdetik a következő menetrendi időszakra, a Ryanair azonban újra olyan járatokat töröl nagy számban, melyekre már hónapok óta árulta a jegyeket.

Az elmúlt hetekben feladta az ír cég a harcot Göteborgba, Eindhovenbe és Varsóba irányuló járatokon. Az első két célállomásra a Wizz Air már évek óta repült, amikor a Malév csődje után megérkezett a Ryanair és beállt másodiknak. Az árak leestek, az utasok örültek. Varsóba a Wizz Air is a Malév eltűnésekor kezdett repülni, a jegyárak pár száz forintos szintre zuhantak, maga Váradi József Wizz-vezér is értelmetlen versenynek nevezte ezt az útvonalat, mégis kitartott és végül a Ryanair adta fel.

Jövő januártól ritkítják a brüsszeli járatokat is, napi kettő egyik nap sem marad. Szintén év elejétől bezárják a stockholmi útvonalat, melyen éles volt a verseny. A világvége reptérre itt is a Wizz nyerte a harcot a Ryanair ellenében, de a város fő repterére a Norwegian is repül, tehát továbbra is marad választása az utasnak. 

A nyári időszakra már régóta lehetett foglalni a ciprusi Pafoszba és a spanyolországi Alicantébe, de ezek is eltűntek a menetrendből. Ciprus esetében szintén a Wizz nyeri a versenyt, a magyar gyökerű cég továbbra is repül Larnacába. Alicante az egyetlen olyan megszűnő útvonal, melyet konkurens nélkül repült a Ryanair, mégis megy a lecsóba.

Kérdésünkre a Ryanair illetékesétől azt az információt kaptuk, hogy a felsorolt járatok valóban megszűnnek, de csak a jövő nyári időszakról lehet bizonyossággal beszélni. Az ok ugyanis a repülőgép-kapacitás szűkössége, szeptembertől pedig újabb gépek érkeznek a flottába.

Ezzel együtt nem túl életszerű, hogy éppen a csúcsidény után keltenek életre nyárra leirtott útvonalakat, főleg hogy közük kettő kimondottan tengerparti turistaforgalomra lőtt. Egyértelműnek tűnik, hogy a Ryanair nem érzi jól magát, veszteséget termel Budapesten, egyszerűen máshova helyezi át meglevő kapacitásait.

A napokban újabb érdekes bejelentéseket tett a cég. Már korábban kiderült, hogy hírhedten gyászos szolgáltatási színvonalát nagy mértékben növeli, egy sor utasbarát szolgáltatást vezettek be, most pedig egy újabb utasdühítő lehúzástól válnak meg: csökkentik a feladott poggyászok túlsúlyának díját. E mellett igen érdekes, hogy a világvége repterek helyett újabb központi légikikötőkbe törnek be, Róma és Brüsszel fő repterére is indítanak járatokat. Lehet, hogy épp ezekre irányítják át az egyik pesti bázisú gépet.

Ezzel lényegében eldőlt a budapesti fapados háború. A Malév-csőd után a Wizz hat gépet tett a pesti bázisra, a Ryanair ötöt, majdnem egál. A Ryanair fél éven át arcoskodott, hogy lenyomja a Wizzt, mint a bélyeget, majd januártól visszavágott három gépre. Nyárra se növelt, most viszont lényegében lemegy két gépre, miközben a Wizz előbb hétre, majd jövő nyárra nyolcra emelt. Ez a nagy Ryanair-kudarc főleg annak fényében érdekes, hogy Lengyelországban visszavették a Wizztől a vezető pozíciót, Írországból pedig a Wizz távozott, a Ryanair erősített.